Futballünnep

Egy szurkoló a második félidő közepén feláll a helyéről, és vörös fejjel, eltorzult arccal üvöltözni kezd, mire ott terem három rendőr, megbilincseli a magáról megfeledkezett férfit és kivezeti a stadionból. Kísérőmtől kérdezem: mi volt ez? Csúnyán szidta a bírót, válaszolja, nálunk ilyet nem szabad. Három évvel ezelőtt Albániában történt ez, a Selman Stermasi stadionban, ahol az FK Tirana az Elbasan ellen játszott első osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzést.

Péntek este semmi meglepő nem történt. Azok az egyedek, amelyek hétről hétre futballmérkőzésen múlatják idejüket, úgy viselkedtek, ahogy az méltán elvárható tőlük. Váratlanul elveszítette a Fradika a bajnoki címet, erre törni-zúzni kezdtek, kedvenceikről leráncigálták a mezt, pofonokat osztogattak, az ellenfél edzőjét hátulról leütötték, satöbbi. A zaftos részleteket mutatják a televíziók, írják az újságok. A történtekről legkevésbé ezek a bűnözők tehetnek, habár felelősségük nem vitatható.

A tettestársak között találjuk a Ferencváros és a magyar labdarúgás vezetőit

A tettestársak között találjuk a Ferencváros és a magyar labdarúgás vezetőit, akik azzal ámítják magukat és a közvéleményt, hogy többmilliós beléptetőkapukkal - amilyen amúgy a futball Üllői úti szentélyében is található - a futballhuliganizmus megszüntethető. És a balhék után keserű arccal nyilatkoznak bele a kamerába, hogy egy szűk kisebbség tetteiért nem felelnek, nem állíthatnak minden szurkoló mellé rendőrt, valamint elhatárolódnak az atrocitásokért felelős keménymagtól, hogy a következő héten, egy nagy győzelem után, a bűnözők vállán hagyják el a stadiont. Valójában semmit sem tesznek; ez az ő helyzetükben persze érthető, hiszen a gonosztevők éppúgy megvásárolják a jegyet, mint az úgynevezett jóérzésű szurkolók.

Az úgynevezettek azok, akik nem háborodnak fel azon, hogy soraikban köztörvényesek vannak, auschwitzi vonatosat játszanak, vadállati dühvel üvöltöznek a futballistára, bíróra, drukkertársra, kórusban zsidóznak, cigányoznak, ami éppen az alkalomnak megfelel. Kedves művész urak, egykori világhíres futballisták, önök, akik oly büszkék arra, hogy ott vannak minden meccsen, és a színes magazinokban előszeretettel fényképeztetik magukat Fradi-sállal, Tökölivel, zöld sassal! Nem érzik magukat rosszul a bőrükben, amikor gazemberekkel mutatkoznak egy stadionban? Nincs ilyenkor hányingerük? Mert akkor tényleg nagy baj van.

És a televízió kommentátorai, akik kisgyermekes lelkesedéssel tapsikolnak, ha látnak egy felépített támadást, de vaknak tettetik magukat, amikor a tribünre ellenfélgyalázó transzparenst terítenek. És süketek, ha kórusban gyaláznak egy népcsoportot. "Remek a hangulat az Üllői úton, kedves nézőink, igazi futballünnep van itten máma."

Szieben László, a Magyar Labdarúgó Liga igazgatója jövő hét "keddre vagy péntekre" rendkívüli ülést hívott össze. Az eredmény megjósolható: elfogadják a Most-Már-Tényleg-Nagyon-Szigorúak-Leszünk Programot, a Ferencvárost rendezői hiányosságok miatt kétszázezer forintra büntetik, és elrendelik, hogy ezentúl két rendőrjárőr is legyen a stadionban.

Az eredmény megjósolható: elfogadják a Most-Már-Tényleg-Nagyon-Szigorúak-Leszünk Programot

Gyökeresebb változásokra volna szükség. A magyar labdarúgás baját nem oldaná ugyan meg a Ferencváros kizárása minden bajnokságból, noha a péntek este történtek után ez magától értetődő és kívánatos fordulat is lehetne. Nem oldaná meg, mivel ezek a jelenetek szinte bármelyik magyar csapat pályáján lejátszódhattak volna, ha a sors úgy hozza. A magyar labdarúgást megszűntetni mégsem lehet, melyik más üzletágban moshatnának annyi pénzt tisztára, ha nem a futballban, és hol keresne sok száz magyar állampolgár annyi pénzt legálisan, mint a futballban. Marad minden a régiben: a labdarúgást szeretők döntő többsége továbbra is otthon, televízión nézi az igazi játékot. A hétvégi menü: szombaton negyed tízkor Real Madrid-Celta Vigo, vasárnap háromnegyed hatkor Deportivo-Atletico Madrid, háromnegyed kilenckor Real Sociedad-Valencia.

Egy államtitkár az oktatásügy kapcsán azt mondja péntek este a rádióban, szükség van erre és erre az intézkedésre, hogy "ne legyünk Európa Albániája".