A pokol felé vezető út

2009.01.06. 14:41

Zavarba ejtő, amikor a fundamentalisták szabadságharcosnak tűnnek. Ez akkor fordulhat elő, amikor a mértéktartó fősodor annyira cinikus, hogy nagyon könnyű gyűlölködni.

A ferencvárosi választási csalások sorozata ránézésre talán piszlicsárébb, mint valami nagy lopás a közös pénzből. Mégis jobban kifejezi a magyar politikai rendszer romlottságát, mint sok tucat félig felderített, félig sejtetett korrupció. Akkor ott a vigasz, hogy majd ha megint lehet szavazni, akkor megbüntetem a gyanúsat. Ha már a választás is csalás, akkor nem marad illúzió, jogosnak tűnik a rendszerváltás igénye. Csak az a baj, hogy a demokrácia lejáratódásával a diktatúra felé van csak út. Az meg már volt, és még annyira se volt jó, mint most.

A ferencvárosi csalásokat – ahogy legutóbb hétfőn a Fideszt gyanúba keverő vélelmezést is – a Jobbik tárta fel. Novák Előd lett e választás Kukorica Jancsija, egyedül a világ ellen. Végignyálazta az összes leadott ajánlószelvényt, és aranybányának bizonyult a sok cetli. Sorra derült ki, hogy ez fénymásolt, az nyomtatott, amaz halottak, emez elköltözöttek nevében akart indulni, aztán meg volt, aki leadta az adatbázisát a riválisának, hogy egy másik riválist gyengítsen vele. Az MDF, a MIÉP, az MSZZP, az SZDSZ és a Fidesz tűnik utolsó csalónak eddig.

A kívülről jött új szereplő néhány csapással felmorzsolhatja az egymás seggébe bújt ótvaros mérsékelteket.

Amikor elfogy az erkölcs, akkor könnyű papolni, hirtelen vitathatatlan igazsága lesz a félnótás radikálisoknak. A kívülről jött új szereplő néhány csapással felmorzsolhatja az egymás seggébe bújt ótvaros mérsékelteket. Hogy van az, hogy egyetlen magyar politikai erő sem rugózik a Jobbikon kívül azon, hogy a pártok sorra keverednek választási csalásokba? Milyen mentális állapotban lehetnek a IX. kerületi pártszervezetek, hogy nem jutott eszükbe a jogot követve elindulni a választáson? Milyen állapotban vannak a főnökeik az országos pártszékházakban, hogy nem oszlatták fel azonnal a ferencvárosi intézményeiket?

A kicsit sem lebecsülhető véres különbséget leszámítva a magyarországi helyzet a gázaira emlékeztet. Azon a nyomorult vidéken csak a Hamász foglalkozott évekig a nincstelen tömeggel: iskolákat, kórházakat és könyvtárakat alapítottak, segélyeket osztottak, míg a civilizáltabb Fatah vagy Izrael cinikusan félrenézett. Hősök lettek a gyerekeket öngyilkosságba kergető, középkori világrendről álmodó őrültek.

Ott tartunk, hogy most csak a Jobbik foglalkozik aktívan a pártok közül a választások tisztaságával, és szinte bárhova nyúlnak, súlyos terhelőket találnak a „józanokra”, a „civilizáltakra” nézve. Rettenetesen frusztráló ez a helyzet.