Pandora, Gabriella
-3 °C
3 °C

A szólás szabad

2005.04.01. 18:54
Ez a vita, amely a szólásszabadság és azon belül az internetes kommunikáció korlátozhatatlanságáról vagy korlátozandóságáról szól, nem az Indexen, hanem az Élet és Irodalomban kezdődött, ám az első pengeváltás után sajnos az ÉS papírja elfogyott - egyéb levelek is vártak közlésre, és az Agora rovat terjedelme véges -, ezért jelenik meg ez a viszontválasz nálunk, ahol sose fogy el a papír. A vitaindító itt, György Péter válasza pedig itt olvasható.
Szomorúan olvastam György Péter válaszcikkét. Két okom van a szomorúságra: egyrészt ha György Péter adekvátnak érzi a válaszát, akkor nyilván nem voltak elég precízek a kérdéseim, másrészt az alig leplezett mellébeszéd arra figyelmeztet, hogy naiv voltam, amikor úgynevezett vitára számítottam. De lehet, hogy csak különböznek a vitáról alkotott fogalmaink, és György Péternek van igaza, aki alighanem úgy ül le sakkozni, hogy menten kétségbe vonja a sötét és világos fogalmát, ami amúgy is fasisztoid.

vajon a szabadpiacot, a kapitalizmust, vagy a fogyasztói akaratot szüntessük meg?
Arra az állításra, hogy amit ma a kereskedelmi tévék művelnek - a tömegszórakoztatás -, az mindig is létezett, olyasféle választ vártam, amely végre elválasztja Fábry Sándort a cirkusztól, a commedia dell'arte-tól, vagy Hofi Gézától, vagy kiradírozza a történelemből a ma már kanonizált slágereket. Ehelyett György Péter az irreleváns mellékösvényen bóklászik, a mindig és a tömeg fogalmát dekonstruálja, mintha ez befolyásolná az alapállítást: hogy a szórakoztatás a gazdaság része, ezért egy kicsit is szabad társadalomban a maximális hatásfokra és profitra törekszik, nem másra. Ebből egyenesen következik a gladiátorviadal, illetve a sztárbox. A kérdés az lenne, hogy vajon a szabadpiacot, a kapitalizmust, vagy a fogyasztói akaratot szüntessük-e meg, vagy ha egyiket sem, akkor hogyan hozzuk össze ezeket a dolgokat a szólásszabadság köztársasági újragondolásával, és mit tegyen a rendőr a lenge öltözetű bemondókkal. Mert amikor a köztársaság újragondol, akkor azt törvényben fejezi ki, ugyebár.

T. S. Eliot a kereskedelmi tévék és rádiók üzleti terve szempontjából valóban az, amit György Péter a számba ad: marginális senki. T. S. Eliottal nem számolunk egy olyan médiumnál, amelynek kilenc és félmillió válogatatlan magyar a potenciális közönsége. Kiadjuk könyvben, felolvassuk a parkban, de nem a tévében. A Vers mindenkinek elmúlt. Helyükön kell kezelni a kulturális termékeket, és T. S. Eliotnak nem az RTL főműsoridejében van a helye, de még az MTV-nél sem. Talán plasztikusabb az irodalom helyett egy tárgykulturális hasonlat: én speciel rajongok a régi gépekért, áhítattal csodálom a múzeumokban a múlt század járműveit és fegyvereit. De mégsem követelem, hogy a MÁV álljon vissza gőzvontatásra, a hadsereg pedig a rézágyúra. Azt igen, hogy ha akarom, valahol megnézegethessem a rézágyút, és tudhassak róla mindent.

én sem vagyok előítélet nélküli, undorodom például a pókoktól
Még inkább zavarbaejtő, amit György Péter az internetről ír. Örömmel látom, hogy a net korlátozásának kivitelezhetetlenségét már majdnem belátta, de így sem tudok mit kezdeni azzal a posztulátummal, hogy "a média szabad, azaz mindenki legyen tisztában a személyes felelősségével". A citoyen erre visszakérdez: mert ha nem? Akkor mi lesz? Mi van akkor, ha György Péter diszkvalifikál, a köztársaság újragondol, és megállapítja, hogy nem vagyok tisztában? Semmi sincs. Legfeljebb egy ideges emberrel több.

Végül és utolsósorban a címadó dalról, a rasszizmus védelmének vádjáról. Leginkább az lepett meg, hogy már a vitának hitt interakció első körében eljutottunk oda, hogy György a személyemet próbálja diszkreditálni, hogy ne kelljen válaszolnia. A rossz tanuló felel: eltereli a figyelmet, kibámul az ablakon, gondosan kidolgozza az írásjeleket - csak az eredményt nem böki ki. Azt ugyan kézből megkontrázhatnám, hogy úgymond nem szálltam szembe a rasszizmussal, de utálok saját magamtól idézni, úgyhogy erre majd rákeres, akit érdekel. Hogy emellett előszót írtam egy (György Péter szerint, de hát más origó úgysincs a világon) előítéletes ember könyvéhez? Töredelmesen bevallom, hogy én sem vagyok előítélet nélküli, undorodom például a pókoktól. Éppen ezért érteni vélem, hogy mi az előítélet, és hogyan keletkezik. De legalábbis megpróbálom megérteni, és nem söpröm a szőnyeg alá, mint olyasmit, ami igazából nincs is. Azt is, hogy az esztéta válaszában hivatkozott Európai Unió - mint társadalmak rendszere - korántsem oly monolitikusan toleráns, mint ő szeretné. Pim Fortuyn szellemét a torkolattűz nem égeté meg. Viszont abban meg biztos vagyok, hogy legalábbis a rasszizmushoz fogható csapás, turáni átok, ha két ember nem áll szóba egymással, mert politikai nézeteik különböznek.

hülye, vitaképtelen emberek, úgynevezett droidok albuma, a butaságkutatás szöveggyűjteménye
Családok és barátságok szakadnak szét, mert az individuum öndefiníciójának része lett a politika. Már a kedvenc receptjeinket sem cseréljük ki, ha a másik nem elég liberális vagy nem elég konzervatív. Ütközésig fordítunk minden fogantyút, és ha valakiről kiderül, hogy egyáltalán vannak előítéletei, akkor nem disztingválunk, nem teszünk különbséget a kispolgár természetes gyanakvása és Mengele közt. Cserébe a liberális mind buzi. A doktriner liberalizmus és a doktriner konzervativizmus a német vallásháborúk rendszerébe lökte az országot. Nincs egymáshoz más kérdésünk, csak az, hogy buzi-e vagy? Liberális-e vagy? Előítéletes-e vagy?

Ettől még remekül elbeszélgethetnénk bármi egyébről - igen, van élet a politikán és a rasszizmus problémáján kívül is! -, de akár arról is, amiben nem értünk egyet. Még értjük egymás nyelvét, ha akarjuk. Nem szégyellem, ha jóízűen meghallgatok egy Wagner-operát, meg azt sem, ha hozzájárulok egy könyvhöz, amelynek szerzőjével bőven vannak vitáim, de amely könyv nem rasszista kiáltvány, sőt nyomokban sem az. Csak hülye, vitaképtelen emberek, úgynevezett droidok albuma, a butaságkutatás szöveggyűjteménye.

A kérdés tehát sajnos a választól érintetlenül megmaradt. Melyek is azok a "szólásszabadsággal kapcsolatos mítoszok", amelyeket "a köztársaságnak újra kell gondolnia"? Mi az, amit ne szabadjon leírni és kimondani? Ki legyen a horgerantalunk, aki dekódolja az üzeneteket és ellenőrzi a nyugati filmeket, hogy megállapítsuk, nem ütközik-e törvénybe? És ha ez megvan, akkor hogyan állítsuk a világ összes rendszergazdáját a köztársaság oldalára? És ha utóbbi tényleg lehetetlen, akkor minek blamálja magát a köztársaság azzal, hogy hoz egy betarthatatlan törvényt?

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?