Judit
2 °C
7 °C

A felesleges konferencia

2002.08.28. 09:55
A hétfőn a dél-afrikai Johannesburgban megkezdődött ENSZ-konferencia rendkívül nagyívű kérdéssel foglalkozik: hogyan lehetne biztosítani a gazdasági fejlődést a világ szegény országainak is anélkül, hogy közben ne tegyük tönkre a környezetet. A szegény országokat persze főképp az előbbi érdekli, utóbbi már inkább a fejlett világból érkező aktivistákat, esetleg kormányaikat izgatja. Valamennyien az idejüket pazarolják.

A csúcstalálkozón jelen lévő különböző aktivistacsoportok és a küldöttek egy része, az újságokban megjelenő tudósításokhoz hasonlóan, szokás szerint hajlamos szinte magától értetődő természetességgel a világ gazdagabbik felére, az Egyesült Államokra és Európára hárítani a felelősséget a dolgok rendbetételéért (a környezet megóvásáért, az AIDS és más betegségek legyőzéséért, a tempós és fenntartható gazdasági növekedésért, amelynek gyümölcseiből mindenki egyformán részesül; a demokrácia, a társadalmi igazságosság és a jogrend biztosításáért).

Ha bedőlünk annak a hantának, hogy egyedül a fejlett országok feladata a rendrakás, akkor lemaradunk egy csomó mindenről.

Ez, belátjuk, így helyes. A Nyugatnak nemcsak erkölcsi kötelessége, hogy a harmadik világ szenvedőin segítsen, de jól felfogott önérdeke is, hogy stabil és igazságos világot tudjon saját határain túl is. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati országok egyes politikái aktívan akadályozzák Afrika, Latin-Amerika és Ázsia szegény országait a felzárkózásban: kereskedelemtorzító mezőgazdasági intézkedéseikkel, protekcionizmusukkal igencsak megnehezítik, hogy a fejlődő országok gazdasága önerőből fejlődhessen. Ugyanez természetesen igaz a környezetvédelemre is.

És, persze, csak a Nyugatnak van annyi pénze, hogy a fentiekben markáns javulás legyen elérhető.

Ha azonban bedőlünk annak a hantának, hogy a környezet és a "fejlődő" világ silány állapotáért csak a fejlett országok a felelősek és egyedül az ő feladatuk a rendrakás, és ennek megfelelően mi is sápítozunk egyet a tudósításokat olvasva, hogy George W. Bush, a "világ leghatalmasabb embere", el se ment a johannesburgi csúcsra, akkor lemaradunk egy csomó mindenről.

Lemaradunk például arról, hogy az AIDS elleni küzdelem egyik legfőbb akadálya Dél-Afrikában nem a gonosz nyugati nagyvállalatok összeesküvése, hanem az expozéjában "globális apartheidről" szónokló Thabo Mbeki dél-afrikai elnök. Mbeki a drága AIDS-gyógyszerek helyi, olcsó gyártását lehetővé tévő megegyezések és kezdeményezések után sem hajlandó arra, hogy ellássa az ország kórházait a gyógyszerekkel. Mbeki elnök-nagyokos ugyanis "nem hiszi", hogy az AIDS-et a HIV-vírus okozza, szerinte a betegségért a rossz táplálkozás és a silány lakhatási körülmények a felelősek.

A nyomorgó afrikai országok közel annyit, esetenként többet, költenek fegyverkezésre, mint egészségügyi ellátásra.

Lemaradunk arról is, hogy a szomszédban csendesen rothadó Zimbabwe gazdasági sikertörténetté válását nem a Nyugat igazságtalan kereskedelempolitikája akadályozza, hanem egy Robert Mugabe nevű gengszter, aki, miután elcsalta a legutóbbi elnökválasztásokat, azon dolgozik nagy elánnal, hogy az összes fehér farmert elkergesse a fenébe a földjéről. Mugabe így biztosítja, hogy a korábban igen izmos zimbabwei mezőgazdaság nemhogy exportálni ne tudjon, de még az ország lakosait se tudja jóllakatni. Mugabe elnök azt állítja, hogy ő csak a fehérek által elrabolt földet akarja visszaadni a feketéknek. Valójában persze csak magát, haverjait és ilyen-olyan támogatóit akarja jóltartani.

A konferencián a "bunkó texasi" George Busht és az "önző" Nyugatot primitív szlogenekkel ostorozó aktivistáktól nem fogjuk megtudni, hogy a nyomorgó afrikai országok még ma is közel annyit, esetenként többet, költenek fegyverkezésre, mint egészségügyi ellátásra. Sőt: nemzeti össztermékük arányát tekintve többet, mint bárki más, beleértve a "militarista" Egyesült Államokat.* Ez persze teljesen érthető, Afrikában ugyanis több fegyveres konfliktus dúl, mint az összes többi kontinensen együttvéve, néhány közülük már évtizedek óta.

Amíg a harmadik világ jelentős részét még mindig inkompetens, a törvényekre fittyet hányó politikusok vezetik, addig úgyis mindegy.

Mindez rémes, de hogyan is változhatna meg, amikor Afrikában gyakorlatilag egyetlen valódi demokrácia sincs, ami révén a nép kifejezésre juttathatná, mit akar (nyilván nem fegyverkezést és háborút). Átlátható, beszámoltatható és törvénytisztelő kormányzat végképp nem akad, úgyhogy az sem meglepő, hogy a konferencián segélyért és igazságos elbánásért ácsingózó országok a legkorruptabbak a Földön.** Latin-Amerikában és Dél-Ázsiában ennél valamivel azért jobb a helyzet, ismerjük el.

Persze: a fejlett országoknak mindent meg kell tenniük, hogy segítsenek a fejlődő világnak talpraállni. Meg kell reformálni a gazdag országoknak kedvező világkereskedelmet; el kell törölni a farmereknek juttatott állami támogatásokat, amelyek a világpiacon irreálisan alacsonyan tartják a mezőgazdasági termékek árait; segélyt kell adni a harmadik világnak. De látni kell, hogy ez csak a dolog egyik oldala: amíg a harmadik világ jelentős részét még mindig inkompetens, a törvényekre fittyet hányó és a hatalmat gyakran bitorló politikusok vezetik, amíg hatékonyan fel nem lépnek a korrupció ellen, amíg a polgárháborúknak és regionális konfliktusoknak véget nem vetnek, amíg nem garantálják polgáraik alapvető szabadságjogait és meg nem reformálják országuk gazdaságát, addig úgyis mindegy. Rendezgethetik a világmegváltó konferenciákat, amíg rá nem unnak, valódi változás nem lesz.

* Forrás: amerikai külügyminisztérium, WHO
** Forrás: Transparency International

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?