Kósa Lajos kinyírta Dávid Ibolyát

Most, hogy kiderült, az Index véleménynyilvánításra hajlamos olvasói hiába rajonganak érte, Kósa Lajos mégsem hajlandó legyőzni Orbán Viktort, lassan helyükre kerülnek a dolgok. Az elmúlt egy-két hétben azzal volt tele minden balfelől, hogy Debrecen örökös polgármestere jön - hipp-hopp -, lát, győz, és a Fidesz örökös elnökének takarodnia kell.

Ebből is látszik, minimum egy differencia van a bal és a jobb között - na nem az, hogy az egyik demokratikusan gondolkodik, él és munkálkodik, a másik nem -: eszerint míg előbbiek változatlanul Orbán Viktor kiiktatását vélik a legfontosabb teendőnek az üdvösség felé vezető úton, utóbbiak már nem Gyurcsány Ferencet, hanem az egész baloldalt szeretnék gettóba zavarni. S alighanem azt tartják, az őszödi miniszterelnökkel együtt könnyebb lesz, mint nélküle - ezt a szeptemberi ultimátum óta sejthetjük.

A bal mindenesetre üstöllést reményteljes Orbán-kihívót kreált Kósa Lajosból, annak ellenére, hogy neki esze ágában sem igen volt ebben a szerepben fellépni. Szegény Dávid Ibolyának így befellegzett, immár nem ő a kedvenc, van másik, karizmatikusabb, szellemesebb, esélyesebb. Eddig is csupán az ábrándozásra nagyon hajlamosak nem látták, hogy az MDF-ből a büdös életbe' nem lesz jobbközép gyűjtőpárt, de így november vége felé - amikor a Szonda szerint három hónapja stabilan tartják a négy százalékot - semmi sem evidensebb ennél. Kósa Lajos meg mégiscsak többre hivatott. Igaz, érdemes egy pillanatra elidőzni azon, meddig lenne ő a legeurópaibb értelemben vett fideszes politikus: addig, amíg meg nem választanák pártelnöknek.

Nem fogják, mert nem indul. Hülye is lenne. Először is, nyugdíjas állása van, ahonnét a debreceni polgárok akkor sem fogják kiszavazni még néhány évtizedig, ha a város pénzén háremet szervez privát használatra. Másodszor, Kósa Lajos abszolút ősfideszes, a kezdetek kezdetétől ismeri a legszűkebb pártvezetést - még ha a legbelső körnek nem is volt tagja -, és pontosan tudja, mit mikor szabad, és mit nem. Ráadásul nem az a kockáztatós fajta, sőt talán bölcsebb is, mint első blikkre látszik: ahhoz képest, hogy anno az úgynevezett liberális Fidesz-szárnyhoz sorolták, esze ágában sem volt Fodor Gáborral és barátaival tartani. Bejött neki: ha elment volna, ma aligha lenne az ország második legnagyobb városának első embere.

Arra mindazonáltal nem fogadnék, hogy a Fideszben ezúttal is minden úgy történik, ahogyan hosszú éveken át. Tehát nem biztos, hogy hajszálpontosan le vannak osztva a szerepek, és mindenki azt teszi és mondja, amit a főnök kitalált. Nem kizárt, hogy amikor Kósa Lajos Gyurcsány Ferenc tárgyalópartnereként viselkedik, akkor ezt nem egy az egyben Orbán Viktor megbízásából teszi, hanem - legalább részben - saját feje után megy. De csak olyan messzire, amennyire a bukás veszélye nélkül teheti.

Merthogy a Fidesz elnöke 2006 végén még mindig megkérdőjelezhetetlen tekintély a jobboldalon. Nincs más, aki ezt a heterogén, szedett-vedetten összetákolt közösséget képes összetartani. És bár évek óta semmi új nem jut eszébe - Gyurcsány legalább kitalálta ezt a mostantól nem hazudunk vonalat, ami kicsit másképpen hangzik, mint bármi azelőtt -, egyelőre a régi lemezek újrajátszása is elegendőnek látszik. Addig, amíg a Fidesz szélesebb szavazóbázisra támaszkodhat, mint az MSZP. Jövő tavaszig, a Fidesz-tisztújításig nem várható, hogy ez a helyzet megváltozzon. Egy-két év múlva ellenben akár mégis - ha a miniszterelnöknek bejönnek a számításai. Kósa Lajos ideje - vagy Pokorni Zoltáné, vagy Rogán Antalé, hogy ne távolodjam el a polgármesterektől - esetleg akkor jön el. Az ő sanszukhoz Gyurcsány sikerén keresztül vezet az út.