Az új szerb kormány - élén Zoran Djindjics miniszterelnökkel - korrupció elleni harca - amit programjában is felvázolt -, nem lesz egyszerű feladat. Szerbiában az elmúlt tíz évben a politikai érdekszövetségek összefonódtak a szervezett bűnözéssel. Tervnek nem rossz, kétségtlen, de tíz év hozadékát nem lesz könnyű felszámolni.
A jobblétre szenderült Zseljko Razsnjatovics, alias Arkan kapitány, miután háborús nyerészkedői mivoltát megunta, közvetítőként kereste meg a mindennapi kenyérre valót: a politikai élet nagyjaihoz - például Milosevicshez - fűződő kapcsolatai révén könnyűszerrel intézett el ezt-azt. A szigorú feltételekhez kötött export-import engedélyeket olyan személyeknek intézte el, akik kétes múltja eleve kizárttá tette volna, hogy tisztes üzleti vállalkozásba kezdjenek egy jogállamban. Szerbiában viszont bebetonozott érdekszövetségek miatt kellett az ilyen "balkáni kijáró". Persze, magától érthetődő volt, hogy Arkan ezért cserébe bizonyos sápot szedett le az általa összehozott üzletekből - méghozzá a törvényesség álcája mögül, minthogy általában tulajdonostársként volt feltűntetve. Eme kényelmes életvitelét némileg megzavarta, hogy két évvel ezelőtt a belgrádi Hilton szállóban vagy fél tucat golyót kapott. A merénylet elkövetőit elfogták ugyan, de a megbízó kilétére mindmáig nem derült fény.
|
Éppen egy éve, hogy eltávozott Milosevics ügyleteiről majd' mindent tudó Pavle Bulatovics, aki szövetségi védelmi miniszterként éppúgy tudott a koszovói albánok elleni hadműveletekről, mint a horvátországi, illetve boszniai háború nem éppen dicső tetteiről. Mindemellett a jugoszláv fegyverszállítmányok, illetve megrendelések is az ő láttamozásával jöhettek csak létre.
Bosko Perosevicset, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) egyik vezetőjét, a Vajdasági Tartományi főnök is eltávozott a szocik élvonalából, bár az ő esetében a magányos gyilkos verziót maradéktalanul igazolták a hatóságok. Perosevics gyilkosát - aki múltbéli sérelmein így kívánt elégtételt venni - ugyanis füstölgő pisztollyal a kezében érték tetten. Mindezek következtében az SPS vezetése eléggé megritkult, így Zoran Szokolovics jobblétre szendeülése csak fokozta a megmaradtak zavarát, no és persze aggodalmát.
Zoran Szokolovics szintén azok közé tartozott, akik Szlobodan Milosevicset végig hűen szolgálták, és különösebb skrupulusok nélkül végrehajtották parancsait. Szokolovics köztársasági és szövetségi belügyminiszterként - annak függvényében hogy Szlobo éppen köztársasági avagy szövetségi elnök volt-e - a belső tisztogatások, lehallgatások, ellenzéki politikusok megfélemlítéseit nyomon követhette. Az első rendőrségi jelentés szerint Szokolovics Lada Niva autójában önkezével vetett véget életének. Az SPS főtitkára, Zoran Andjelkovics viszont meglepőnek tartja Szokolovics tettét. Annál is inkább, mert az egykori főrendőr az utóbbi időben nyugdíjas éveinek tervezgetésével volt elfoglalva, és a főtitkár legjobb emlékezete szerint a baráti társaságban felvázolt jövőben nem szerepelt egy Lepena nevű falu, ahol Szokolovics önnön fegyverével kívánt volna farkasszemet nézni.
|
Zoran Djnindjics nem egy elveszette ember: a szétesett ellenzék feltámasztásában nagy szerep jutott neki, s jó sorsa(?) lehetővé tette számára, hogy egészen a szerb miniszterelnöki székig emelkedjen. A múltat nagyon is jól ismerni, így abban is bitos lehet, hogy életét megnehezíti a milosevicsi örökség: a hátrahagyott gazdasági gondok, a meglévő dél-szerbiai válság mellett kemény próbatétel lesz számára a politikai mindennapok részévé vált szervezett bűnözés semlegesítése.
Mindemellett azt sem árt figyelembe vennie, hogy a múlt felderítetlen bűncselekményei mellé bejöttek az újak, amelyek esetében csak a szándék világos, az elkövető személye viszont továbbra is homályos.