Hamis a kampány

És hamis az ellenkampány is. Csak az látszik világosan, hogy a Fidesz úgy tesz, mintha a kedvezményes honosítás csak útlevél kérdése lenne, a szocialisták pedig a "huszonhárom millió román" begyüvetele után "az ötszázmilliárd forintba kerülő", Magyarországra áttelepülő, a munkát, a szociális juttatásokat, az ingyenes múzeumi belépőket és a 65 évnél idősebbek ingyenes utazását az itt születettek elől felélő határon túliak rémképével riogat.

A szocialisták viselkedése visszatetsző, de politikailag racionális. Nem akarják, hogy a referendum sikerüljön, nem akarják, hogy az Országgyűlésben egyáltalán gondolkodni kelljen a határon túliaknak biztosítandó kedvezményes honosításról.

Nem azért tesznek így, mert gyűlölik a határon túli magyarokat, hanem mert félelmük sokkal mélyebb: négyszemközt a szocialista politikusok hajlamosak beismerni, hogy számukra a magyar állampolgárságot egyszerűbben megszerző határon túliak választási fenyegetést jelentenek. A szocik keletre tekintenek: számukra Erdély az orbánista törzsek által lakott vadregényes vidék.

Úgy érzik, ha kedvezményesen honosítanák őket, akkor maguk alatt vágnák a fát, mert 2006-ban tömegesen jönnének, és a Fideszre szavaznának. Jelenleg csak az a magyar állampolgár szavazhat, aki magyarországi lakcímmel rendelkezik - a baloldal szerint ezt a rendelkezést az új állampolgárok könnyűszerrel kijátszanák.

A szocialisták valóban népszerűtlenebbek a határon túl - és ezt nem kis részben maguknak köszönhetik: a mostani ellenkampányuk nyilvánvalóan csak arra alkalmas, hogy tovább rontsa megítélésüket a kisebbségi sorban élő magyarok körében.

A Fidesz sem teljes szívvel kampányol; nem tudja bizonyítani állítását, hogy a magyar állampolgárság kedvezményes biztosítása nem járna elvándorlással (hasonlóképpen a szocialisták sem tudnak meggyőzően érvelni amellett, hogy valóban két és fél millió magyar kerekedne fel és költözne Magyarországra a magyar állampolgárság birtokában).

Úgy tűnik, jelenleg minden politikai erő abban érdekelt, hogy a népszavazás ne legyen sikeres. A szocialisták (és a kisebbségi magyarok problémái iránt kevés fogékonyságot mutató liberálisok) ezt úgy élnék meg, hogy elhárították a szavazói bázis kiszélesítésére tett kísérletet. A Fidesz pedig könnyedén folytathatná "a nemzetietlen kormány" elleni retorikai hadjáratot.

A határon túli magyarok pedig jönnének, ahogy most is, egyesével küzdve meg a mostohaanyaország bürökráciájával és félszívűségével.

Még a kampány témája is hamis: a "kettős állampolgárság megadásáról" folyik a vita, holott másról van szó. A népszavazásra feltett kacifántosra sikeredett kérdésben is benne van a lényeg: a "kedvezményes honosítás". Az úgynevezett "kettős állampolgárság" már ma is létező intézmény. Kettős állampolgár lehet az a külföldi, aki honosítással a Magyar Köztársaság állampolgárává - is - lesz. Fordítva is megtörténhet: a külföldön élő magyar állampolgár - amennyiben úgy veszi fel egy másik ország állampolgárságát, hogy megtartja a magyart is - szintén kettős állampolgár lesz.

Ennek nincs semmilyen jelentősége.

A kanadai-magyar kettős állampolgár a világban mindkét útlevelével utazhat. Ha Kanadában tartózkodik, akkor kanadainak tekintik, ha Magyarországra érkezik (akár kanadai útlevéllel), magyar állampolgárnak kell tekinteni - nem reménykedhet tehát abban, hogy külföldiként elbliccelheti a parkolási díjat. Adózni - a kettős adóztatást kizáró egyezményeknek köszönhetően - ott adózik, ahol dolgozik. Szabad polgára két hazának, aki senkit sem károsít meg, senkinek kenyerét el nem veszi, és senki jövőjét nem veszélyezteti.

A magyar állam nemes egyszerűséggel nem foglalkozik a kérdéssel, lehetővé téve polgárainak, hogy más államokkal is "közjogi köteléket" létesítsenek. Magyar állampolgárrá pedig az a külföldi lehet - honosítás útján -, aki letelepedett és életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik (van munkája, lakása, adót fizet és nem bűnözik). A december 5-ére kiírt népszavazáson arról kéne véleményt mondani, hogy a magyar nemzetiségűek - amennyiben kérik - kedvezményesen válhassanak magyar állampolgárokká.

A határon túli magyar szervezetek és pártok már korábban is azt kérték, hogy az anyaország ne kösse letelepedéshez a magyar állampolgárság megszerzését.

Nem példa nélküli kérésük. A magyar állampolgárság a visszahonosítás illetve a visszaszerzés intézményével is elérhető. Így visszaszerezheti magyar állampolgárságát az a személy, aki azt megfosztással, illetve 1947. szeptember 15-e és 1990. május 2-a között elbocsátással veszítette el.

A napokban Joschka Fischer, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere állítólag azt kérdezte Somogyi Ferenc magyar külügyminisztertől, hogy vajon ő is magyar állampolgár lehet-e majd. A Budakesziről kitelepített német szülők gyermekének valószínűleg nem kellene megvárnia a referendum eredményét: fogadjon fel egy jó és szívós ügyvédet, és hivatkozzon arra, hogy állampolgárságukat Németországba áttelepülésre kötelezett személyek gyermekeként kéri ügyének kedvezményes elbírálását.

Egy feltétel van; hogy a nyilatkozó "állampolgársága megszűnését követően nem folytatott a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit sértő tevékenységet". Ez a banánhéj, amelyen a '68-as diákzendülő, radikális utcai harcos külügyminiszter ügye elcsúszhat.

A rendszerváltás után sok "nyugati magyar" élt a lehetőséggel, és szerezte vissza magyar állampolgárságát. A környező államokban élő magyaroknak ez nem adatott meg, ők nem hivatkozhattak korábbi magyar állampolgárságukra vagy felmenőik magyar állampolgárságára: nekik be kellett vándorolniuk.

Jöttek is, és jönnek is még majd. Az állampolgárságtól, a népszavazás eredményétől függetlenül.

Indítékaik különbözőek - közös vonásuk, hogy magyarok, és Magyarország számukra vonzerővel bír. A "Kárpát-medence kiürülése" természetes folyamat, amely csak lassítható, de nem megállítható.