Ártatlan Milan

Kissé elgyötört arccal állt a bíróság elé hétfő délután háromkor Milutinovity, na persze, ki az, aki mosolyogna, ha deportálással és hasonlókkal vádolják (bár Milosevity szokott). Ráadásul többnyire úgy vélik, nem ő volt a legnagyobb mumus a délszláv válságban, csak éppen rosszkor rossz helyen volt. De akkor nagyon-nagyon. Ám most sem hazudtolta meg magát - ártatlannak vallja magát az utolsó leheletig.

E helyekre akkortájt szerb legfeljebb akkor merte betenni a lábát, ha az a tank gázpedálján volt

Milutinovity Milosevittyel és még három jómadárral együtt került a koszovói vádiratba, és Szerbia elnökeként parancsnoki felelőssége miatt akarják bekasztlizni. A sors iróniája, hogy 1997 végén úgy választották meg elnöknek, hogy csak Milosevity parancsára indult végül a választásokon, miután az első két kör jelöltjei nem tudták megszerezni a szükséges számú voksot. A fasiszta Seselyjel szemben neki aztán sikerült győzedelmeskednie: nota bene választási csalással. Akadt például olyan színtiszta koszovói albán falu, ahol a szavazatok száz százalékát szerezte meg, noha e helyekre akkortájt szerb legfeljebb akkor merte betenni a lábát, ha az a tank gázpedálján volt. Ha nem csalnak, nem lett volna elnök, és ma is nyugodtan majszolhatná a csevapcsicsa-hegyeket, bár szívoperációja után ez tán nem oly tanácsos. Még szerencse, hogy Hágában ilyen kaját nem is kapnak - a volt vezérkari főnök például éppen erre panaszkodik Scheveningben, mondván, az ottani kaja idegen a szerb nép és katonaság lelkületétől.

Milutinovity egyébként sosem akart a (leg)első ember lenni: a jugoszláv KISZ "külügyminisztereként" indult, majd Szlóbó alatt athéni nagykövetté lett- ez a gazdasági zárlat miatt bizalmi állás volt, a görög tengervízzel nemcsak lábukat, de az összerabolt pénzt is mosták. Aztán igazi külügyminiszter lett, bár diplomáciatörténeti unikumként megtartotta athéni posztját is. Aztán jött az elnökösködés, és habár nem ő irányította a koszovói népirtást, már csak azért is el lehet őt meszelni, mert ellene sem tett semmit, noha elnökként minimum kötelessége lett volna ez - többek közt épp azokat a koszovói falvakat gyújtogatták fel a szerb rendőrök és jugó katonák, melynek lakossága oly egységesen "szavazott" rá_

Bizonyos értelemben ő volt a szerb Eichmann

Milutinovity amúgy nem volt véresszájú, tőle - az egykori aparatcsiktól - mindig is idegen volt a direkt gyűlöletbeszéd. Bizonyos értelemben ő volt a szerb Eichmann - nem volt nacionalista, nem faj- vagy egyéb gyűlöletből vett részt az egészben, hanem karrierizmusból és a Vezér iránti feltétlen hűségből (egyébként nagy barátok is voltak, már amennyire Milosevity - pontosabban annak felesége - ezt engedélyezte). Eichmann a törvénytiszteletre apellált, meg hogy parancsra tette azt, amit, nem meggyőződésből. Tehát ily értelemben volt bürokrata Milutinovity is. Olyannyira, hogy Milosevity elzavarása után is maradhatott posztján, kilépett a szeretett vezér pártjából is, és bár a fél-elnöki rendszer miatt viszonylag nagy kompetenciája volt, inkább meghúzódott elnöki lakosztályában.

Alig két héttel mandátumának lejárta után most egy másik elnöki lakosztályt foglalhatott el, négy másik szerb nemzetiségű ex-elnökkel együtt - Szlóbó mellett a horvátországi szerb vezér, Martity, továbbá két boszniai, Krajisnik és Plavsity vár még az ítéletre. S minthogy Milutinovity nem ismerte el bűnösségét, meglehet, maga is ítéletnapig fog Hágában maradni. Egyrészt, mert a bíróságnak így nehezebb a dolga, nem lehet megegyezni valamilyen szinten (mint Plavsittyal), másrészt, mert ha igaznak bizonyul a vád, szabadulni se fog egykönnyen - a gyakorlat azt mutatja, hogy aki bevall valamit, legalább esélye van, hogy élve szabaduljon.

Az elnöki különgép meg már amúgy is visszatért Belgrádba. Nem mintha per pillanat Szerbiának lenne elnöke - hja, most már nem lehet az amúgy nem is létező albán szavazatokat odacsapni, hogy meglegyen a kvórum.