Aliz
6 °C
14 °C

Ez a sarc lesz a végső?

2006.07.11. 00:12

A költségvetéssel kapcsolatosan az elmúlt időszakban több fontos hír látott napvilágot. A kormány június 8-án felfelé módosította a 2006-os hiánycélt, majd június 10-én a miniszterelnök kiigazítási intézkedéseket jelentett be. A bejelentéseket a piac eleinte kétkedéssel, majd később kifejezetten negatívan fogadta, a Standard & Poors nemzetközi hitelminősítő intézet már a bejelentés ismeretében minősítette le az ország adósság besorolását és egy következő leminősítést is kilátásba is helyezett. A kormányzat értetlenül áll a helyzet előtt, hiszen saját bevallásuk szerint a kiigazító csomag bejelentésétől a forint erősödését és a kamatok csökkenését várták. Ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, június 29-én a forint az eddigi történelmi mélypontjára, 285 forint közelébe süllyedt az euróval szemben. Milyen okok állhatnak a fenti események mögött, és milyen következményei lehetnek ezeknek a jövőre nézve? A jelenség megértésében a kulcsszavak a globális kockázati étvágy, az átláthatóság, a hitelesség és a fenntarthatóság.

a kormányzati szerencsétlenkedésnek elévülhetetlen érdemei vannak a helyzet kialakulásában

A nemzetközi pénzpiacok tőlünk függetlenül is jelentősen megváltoztak az elmúlt hónapokban, ahogy a főbb jegybankok kommunikációja nyomán a befektetők megértették, hogy az elmúlt évek nagyon alacsony kamattal jellemezhető időszaka lezárult. Visszatérünk a normális kamatok korszakába Amerikában, Európában és talán még Japánban is. Miért változtatja meg ez a kockázati étvágyat? Azért, mivel a nagyon alacsony kamatok mellett számos befektető arra kényszerült, hogy kockázatosabb befektetések révén növelje befektetéseinek átlaghozamát, így a tőzsdék és a fejlődő piacok egyaránt szárnyaltak. A fejlett országok kamatszintjének emelkedése miatt viszont ma már kevesebb kockázat felvállalásával is lehet elfogadható hozamokat elérni, a nem kifejezetten kockázatszerető befektetők így csökkentik rizikósabb befektetéseiket, ami negatívan érinti mind a tőzsdéket, mind a fejlődő piacokat. Ráadásul minél kockázatosabb egy eszköz, annál nagyobb lehet a negatív hatás, s mivel Magyarország évek óta az egyik legkockázatosabb befektetésnek számított globálisan is, így nem meglepő, hogy Törökországgal és Izlanddal együtt az egyik leggyengébben teljesítő piaccá váltunk.

A fenti magyarázat felmenteni látszik a kormányzatot a mostani eseményekben játszott felelőssége alól, hiszen a spekulánsokra (vö. feketézőkre) mint minden bajok forrására mindig lehet mutogatni. Gyorsan érdemes tehát leszögezni, hogy a fiskális politika elmúlt években bemutatott ámokfutásának és a jelenlegi kormányzati szerencsétlenkedésnek elévülhetetlen érdemei vannak a helyzet kialakulásában. De ne bolygassuk a múltat, koncentráljunk inkább arra, mi történt a választások óta. Közvetlenül a választások után az ügyvezető kormányzat két üzenettel operált a piacok megnyugtatására. Egyrészt hangsúlyozta az idei hiánycélok tarthatóságát, másrészt óriási kiigazítási szándékot kommunikált már az idei évre is. Dr. Spin ugyanis azt gondolta, ami jó volt a befektetőknek eddig, annak jónak kell lennie ezután is. Igen ám, de az új kormány mégis megemelte a 2006-os hiánycélt, ami a megváltozott, a fundamentumok alakulására érzékenyebbé vált nemzetközi helyzetben azonnal erodálta az "új" kormány hitelességét.

hiába tűnik a bejelentett program olyannak, amely hosszú évek óta először ad esélyt arra, hogy a költségvetési politikában az történhessen, amit a kormány bejelentett

A hitelesség előfeltétele annak, hogy szóba álljanak velünk, odafigyeljenek arra, amit mondunk. Az új kormány hitelességének gyors amortizációja azt eredményezte, hogy hiába tűnik a bejelentett program olyannak, amely hosszú évek óta először ad esélyt arra, hogy a költségvetési politikában az történhessen, amit a kormány bejelentett, ezt a befektetők már nem hallják meg. Mit lehet ilyenkor tenni? Nincs más választás, a hitelességet újra kell építeni. Ehhez nem kell más, mint azt mondani, amit csinálni akarok, és azt csinálni, amit mondok, a piacok némi idő után majd újra elkezdenek figyelni. Fontos lenne ebben a váltásban annak a megértése is, hogy a múltban a piacok összeomlását nem a kormányzati kommunikációs brillírozás akadályozta meg, hanem az, hogy a kormányzati blöffök sorozatára még egy tét nélküli meccsen, a globális likviditásbőség időszakában került sor.

Nem segítette a kormányprogram pozitív fogadtatását az sem, hogy a bejelentések nem növelték a költségvetés átláthatóságát, egy befektetőnek ma is körülbelül nulla esélye van arra, hogy megérthesse, mi is zajlik a büdzsében. Ez nem azért van, mert a költségvetés bonyolult - máshol is az -, hanem azért, mert eleve úgy van tálalva, hogy ne is legyen megérthető (lásd: autópálya, állami vállalatok felhalmozott adóssága, a közigazgatás operatív kiadásainak és a nyílt végű kiadások rendszeres alultervezése.). Ez érthető, ha el nem is fogadható akkor, amikor az elsődleges cél az, hogy ne derüljön ki a valós helyzet. De ma, amikor azt szeretnénk elmondani, milyen jó is lesz itt minden, ez egy súlyos hátrány.

a befektetőknek nem az fáj, hogy megsarcolják a magyart, hanem az, hogy ez a mostani áldozat pár éven belül ismét értelmetlenné válhat

Nem véletlen, hogy a sikeres fiskális kiigazítások alapvetően nem attól váltak azzá, hogy emberáldozatot mutattak be, hanem először a kiszámíthatósággal és átláthatósággal jellemezhető környezetet alakítottak ki, lehetőség szerint hiteles emberek bevonásával, és hiteles intézmények létrehozásával.

A sikeres fiskális kiigazításoknak van még egy tartalmi jegyük, amit a jelenlegi kormányzati tervek nem biztosítanak. Nevezetesen az, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint azok a kiigazítások fenntarthatóak, amelyek alapvetően a kiadási, és nem a bevételi oldalra koncentrálnak. A ma megemelt adókat könnyű a jövőben lecsökkenteni minden mai ígérettel ellentétben (lásd: mi történt a magyar nyugdíjrendszerrel az elmúlt 8 évben, vagy azokat a fogadkozásokat, hogy idén már nem lesz választási költségvetés), miközben az elküldött közalkalmazottak visszavételére, az átalakított támogatási rendszerek restaurálására sokkal kisebb a késztetés és az esély is. Ráadásul bizonyos adóemelések csökkenthetik az ország hosszú távú növekedési ütemét, ezzel tovább mérsékelve a kiigazítás fenntarthatóságát. Ez az a kontextus, amelyben a befektetők és főleg a hitelminősítők a mai csomagot ízlelgetik. Hiába mondja a MNB, hogy a kormányzat minden hiteltelensége és a költségvetés átláthatatlansága ellenére is reális esély van arra évek óta először, hogy a kitűzött célok idén és a következő két évben teljesüljenek, a kiigazítás szerkezete a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából rossz, s ezen csak további kormányzati intézkedések segíthetnek. Az eddig bejelentett intézkedések háromnegyede az adó- és járulékemeléseken keresztül hat, és mindössze egynegyede az, ami a költségvetési támogatások csökkentésén és a közigazgatási átalakításokon keresztül járul hozzá a hiány csökkenéséhez. A befektetőknek tehát nem az fáj, hogy megsarcolják a magyart, hanem az, hogy ez a mostani áldozat pár éven belül ismét értelmetlenné válhat, ahogy az 1995-ös kiigazítást is bírta 11 éven belül majdnem fiskális katasztrófa követni.

már csak hab a tortán, hogy a miniszterelnök volt olyan kedves, és bokros teendői között még monetáris nézeteit is megosztotta velünk

Összességében elmondhatjuk, hogy egy nem túl jó szerkezetű csomag hiteltelenül és átláthatatlanul kommunikálva elkerülhetetlenül vezetett a mai helyzet kialakulásához. Itt már csak hab a tortán, hogy a miniszterelnök volt olyan kedves, és bokros teendői között még monetáris nézeteit is megosztotta velünk. Ezzel két probléma van. Azokban az országokban, ahol a monetáris politika önállósága önérték, a politikusok kínosan ügyelnek arra, hogy a beavatkozásnak még a látszatát is elkerüljék. Ennek a legjobb módja a hallgatás. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a megszólalásokat a legdiplomatikusabban is Old Labournek lehetett tekinteni, ami a befektetőkben keserű emlékeket és heves indulatokat gerjesztett.

Hogyan tovább? A kocka el van vetve, a program halad a maga útján és jó esélye van arra, hogy az elkövetkező évekre a magyar gazdaság fundamentumait jelentősen javítsa. A hitelesség hiánya miatt erről sajna a befektetők nem előre, hanem utólag értesülnek, de előbb vagy utóbb értesülni fognak. Egy nagyobb nemzetközi felfordulás nélkül, olyan monetáris politikával, amely biztosítja a nominális stabilitást (magyarul: a jövőbeli alacsony inflációs kilátásokat), a következő nehéz hónapok átvészelhetők, onnan már a számok magukért beszélhetnek. Hogy azon túl mi van, az a következő hónapokban derülhet ki, amikor eldőlhet, hogy a mostani kiigazítás egy a számos sikertelen magyar kiigazítások sorában, avagy ez a harc lesz-e a végső.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?