Tanita szembenézése

"Just because you feel good,
it doesn't make you right"
Skunk Anansie

"A múlttal szembe kellene már nézni" - mondta a zsebrádió Martonyi János hangján, mielőtt zöldes trutymóvá oldotta volna a lemerült laposelem a piperepolcon az őzborotva és plasztikhernyók turistacsomagja között.

Tanita arra gondolt, hogy még soha nem dauerolták a haját, de a nehézvíz és kádjához kötődő extrém életmódja már nem jutott eszébe, mert rádiója utolsó hangjai - sistergősen, visszhangosan és vicces sztereó effektekkel - kitartóan visszhangzottak a fürdőszobában.

"...kellene már, kellene... a múúú...." Tanita védekezésül a toluolos vödörbe mártotta csipkés keszkenőjét.

A múlt megszólalásig hasonlított ahhoz a púpos trafikos bácsihoz, akinél Tanita gyerekként gyakran vásárolt kojaknyalókát. Mit kérsz kislány, szólalt meg és már valóban nem hasonlított annyira. A trafikos bácsi tilosrádiós pólót viselt és Tanitának ez feltűnt, mint hiba az ábrán, a kissé elgyurmálódott boltban.

Csak nézek, mondta és lehajolt az üveges pultnál, hogy szemügyre vegye a szipkákat, mandzsettákat és különböző pakli kártyákat. De hogy, kérdezte a trafikos bácsi és Tanitának eszébe jutott, hogy minden különösebb csekkolás, rálazítás és nekilapozás nélkül megteheti a dolgot, amire felszólították. Felegyenesedett és szembenézett a múlttal. (Végre.)

A múlt kissé felfelé nézett rá szürke és véreres szemével, majd bekapott egy piros keménycukorkát és zavartan pislogott. Talán valami géntechnológia, kérdezte és az egyik sarokban álló "Mégegy" feliratú kartondobozra mutatott. A dobozban piknikpózokban apró emberek hevertek forgácson. Veszik, mint a cukrot - magyarázta a bácsi -, bár a minőség hagy némi kivánnivalót maga után; az egyhuszas kicsinyítés rendkívül instabil, a grespikek még most is dévényikké puffadnak pár hét alatt. De ha zavarja a dolog, adhatok hagyományos "Sztálinista Tömeggyilkos" akciófigurát - mosolygott Tanitára a trafikos. Csingcsing.

A trafikba vásárlók léptek. Mellkasukon jelvényt viseltek, fejükön bográcsot. A kiskunfélegyházi dimenziókapuhoz igyekszünk kedvezményes időutazásra, közölte a vezetőjüknek tűnő nagytestű férfi a szükségesnél kicsivel hangosabban. Az egyik polcról leesett egy Wham! kazetta. Csomagolj öreg, pár mégegyt! - harsogta a férfi, mire az egyik polcról lebucskázott egy A-ha kazetta.

A trafikos bácsi egy Nagymagyarországot ábrázoló papírt rántott elő cukorkái alól és pár lovast és bayert csomagolt belé, miközben a bográccsörgetéstől egyre potyogtak a kazetták. Tanita úgy érezte hátbadobták egy csomag szotyival.

Aztán nekem nehogy Bolgár Györggyé változzon a Mégegy Bayer, mert többet ide nem jövünk akkor! - üvöltötte a főbográcsos, majd kért egyet a trónszék alakú öngyújtókból és távozott csapatával.

Tanita megpróbált ismét szembenézni a múlttal, az azonban fröccsöntött napszemüveget tolt a fejére és egy Otto Kurzos képeslapot nyújtott át neki. Viszlát, mondta.

Visz? Lát? Odakinn nagyon hideg volt. Tanita megfagyott kádja vizében. Jégkristálykoporsóját miniatürizált Tóth Károlyok és Jánosi Györgyök cipelték ki a folyosóra, majd a hallon át a nappaliba. Amikor kiértek a lodzsára az egyik Jánosi György váratlanul Philippé változott és így elejtették Tanitát.

Ráborult a nyári hőség Tanitára, aki egy képeslapot talált a kezében. "Te is fiam, brútforsz." - állt rajta gimis filcgótbetűkkel. Tanita undorodva elejtette a lapot és a nap hátralévő részében azt figyelte, hogyan gabajodnak a szárnyas levéltetvek alkarja szőrszálaiba.