Gyuszi és a Jóléti Rendszerváltozás

Kopogtattak.

Por Pál sikoltva ébredt rémálmából a novemberi hajnal sötétjében. Az áfakulcs segítségével koponyájába bejutott és a szürkeállományban hátralék után kutató adószedő víziója még mindig ott lebegett pislogásra régen képtelen lelki szemei előtt. Megpróbálta felkapcsolni a matraca mellett rogyadozó kartondobozon álló lámpát, de az nem működött. Eszébe jutott, hogy a villanyt még tavaly télen kikapcsolták, amikor a gázt és a telefont is.

Kezében a lángoló zoknival kibotorkált a konyhába vízért

Az unokatestvérétől lopott tűzkövet nehezen találta meg, mert elfelejtette, hogy a fal melyik repedésébe rejtette elalvás előtt. Hosszas próbálkozás után sikerült meggyújtania zokniját. Kezében a lángoló zoknival kibotorkált a konyhába vízért. A vizet a Dunából hordta nylonzacskókban, amióta beheggesztették a csapját, díjfizetési kötelezettségének akutt hanyagolása miatt.

A víznek foszforsav és ürülékszaga volt ugyan és vigyáznia kellett, hogy ne érjen a szájpadlásán növekvő fekélyhez, de tudta, hogy a barnászürke, sűrű folyadék kátránytól elszarusodott gyomorfalát már nem kezdi ki, és magas szervesanyag-tartalma miatt tápértéke jelentős lehet.

Mivel a csatornahasználatért nem tudott fizetni, az összes lefolyót bebetonozták lakásában, így szükségét az erkélyen volt kénytelen végezni. Odalenn még állt a tegnap délután képződött forgalmi dugó, a kocsisorok között egymással élcelődve pénzbehajtók végezték dolgukat. Időnként kirángattak valakit lopott autójából és tartótisztje szeme láttára agyba-főbe verték.

Por Pál átvette a papírzacskót és megnézte tartalmát égő zoknija fényében

Por Pál bedrótozta maga mögött az erkélyajtót. Felesége, Hamu még aludt, gyermekük, Pondró sem ébredt fel kómájából. Újra kopogtattak a lakásajtót helyettesítő bádog kompozíción. Talán a reggeli műszak érkezett, hogy folytassák a vakolat leverését a gyerekszobában, a közös költség befizetésének elmulasztása folyományaként, gondolta Por Pál és megmaradt négy foga segítségével elkezdte kihúzgálni a bádogot az ajtófélfához rögzítő szögeket. A morózus munkabrigád helyett mosolygó, turbános férfi állt a sötét folyosón, kezében barna papírzacskó.

Gyuszi vagyok, a taxisofôr, mondta. Fentről jöttem, a küldeménnyel.

Por Pál átvette a papírzacskót és megnézte tartalmát égő zoknija fényében. A zacskóban pénz volt, ötvenmillió forint és némi apró. Elkezdődött a jóléti rendszerváltozás, mondta Gyuszi. Mivel nem adhatunk egyszerre mindenkinek, a tőkeinjekciót egyenként hajtjuk végre, elvileg ábécésorrendben. A központi számítógéprendszer meghibásodása miatt azonban úgy adódott, hogy önnel kezdünk, aztán lóugrásokkal folytatjuk a disztribúciót, minden holdtöltekor egy másik szerencséssel.

Por Pál olvasott ujságot, ha sikerült megelőznie szomszédját, a dúsgazdag BKV-ellenőrt a postaládánál, így a küldemény érkezése nem okozott neki különösebb meglepetést. Tudta, hogy ebben az országban minden megtörténhet. Bár arra még nem volt példa, hogy hozzá jó hírrel érkezzenek fentről. Mindegy. Egyszer majd úgyis felébred. Hol kell aláírni, kérdezte. Ugyan, mondta Gyuszi, felejtsük el a bürokráciát. Csak a harminc százalékomat kérem.