Hogy a narancs ma valaminek a szimbóluma, kétségbevonhatatlan. Na de ki is az a "narancsos"? Az SZDSZ narancsuralmas szóvicce most magában a Magyar Narancsban is megjelent. És hűha, azért én ezen kissé elcsodálkozom most.
Indítsunk onnan, hogy az SZDSZ jórészt szóviccekre építi kampányát, mintha egy rapszövegíró-versenyről lenne szó. Hogy bejön-e ez nékik, kiderül áprilisban, én mindenesetre a Kuncze-féle "húzzanak el"-t se szellemesnek, se politikailag korrektnek nem nevezném, de most ez is mindegy, a kocsmai beszély megjelenése az értelmiségiektől hemzsegő pártban nekem jól jön, mivel többet vagyok kocsmában, mint konferencián.
|
| "Ennek következményében a Narancsból tudhattam meg most azt, hogy narancsos immár nem lehetek, mert mégsem identifikálódhatok egy parancsuralmi rendszerrel."
| |
Az SZDSZ szóbanforgó politikai hirdetéséről annyit, hogy három alak látható rajta: mindhármójuk szájában ott egy narancs, utalván arra, hogy itt és most mindenkinek kuss van, a parancsuralmisták (a narancsosok) miatt jobb semmit se látni s hallani, urrá lett az országon a félelem ésatöbbi. A szlogen pedig: "Bevetted? - Szabadulj meg a narancsuralomtól!" Nem tudom, hogy a világ- avagy sajtótörténelemben volt-e arra példa, hogy egy párt hirdetménye azzal a szóval játszik, mely szó a közlő lap nevében is benne van (és nem baszakodásból), szerintem nem volt. Fél napig gondolkodtam ezen, meg azon is, vajon egy másik magyar lapban hogyan fordulhatna elő ilyesmi: nos, például ha a Heti Válaszban egy olyan Fidesz-hirdetés jelenne meg "Heti nyálas" aláírással, amely a Heti hetesre utazik mint a sajtószabadság nem tudom én mijére, hmm, talán, de hát valjuk be, ebben aztán semmi elmésség nem lenne. Vagy hogy Népbadarság? Á, e' is gyengus. Stb.
Mondom, én először a Magyar Narancsban láttam először e Szadi-hirdetést, és le is meredtem. Részben azért, mert a múlt hónapig voltam (legalábbis az impresszum szerint) a Magyar Narancs belső munkatársa, távozásom pedig nem politikai vagy akármilyen okból történt, egyszerűen másutt vagyok már régóta. S noha amúgy általában nem szokott felettem elharapódzni valaminő kollektív identitás, arra azért mindig büszke voltam és vagyok, hogy narancsosnak mondhattam magam. Ezentúl azonban nem tudom, mit mondjak majd életem szóbanforgó periódusára, miután nem máshonnan tudom meg, mint a Nariból, hogy a "narancs" szó bizony a "parancs"-ra szóviccel mától egy liberális fejében. De legalábbis az SZDSZ-ben valami mást látnak a narancsosságban, narancsizmusban (stb.), mint amit én láttam.
|
| "Általában nem szokott felettem elharapódzni valaminő kollektív identitás, arra azért mindig büszke voltam és vagyok, hogy narancsosnak mondhattam magam."
| |
Arra ugyanis a fejemet teszem, hogy ha Budapesten azt mondod: narancs, az emberek egy része a gyümölcsre gondol, a másik a lapra, és viszonylag kevés ember jön a Fidesszel, minthogy náluk - mármint a pártnál - ez már csak egy szín, semmi több. Vidéken viszont más a helyzet, legalábbis azt tapasztaltam a Magyar Narancs terepjáró riporterekén: a falusi kocsmákban nemegyszer kellett elmagyaráznom, hogy ez a lap már nem a Fidesz lapja, Kövér Lászlónak egy évtizede semmi köze az újsághoz. Néztek is, hogy nemán, mik vannak Pesten, ténleg van rencerváltozás_ Méginkább ez a helyzet a határon túl, ahol ha valaki hallott a lapról, ám nem olvassa, dettó a Fidesz szócsövének tartja. Aki olvassa, az persze tudja, mi van.