Besenyő ügynök csodálatos kalandjai

A feladvány tehát: hogyan került a nemzetbiztonsági szakszolgálat igazolványa a Magyar Sziget harmatos gyepjére? Egy kulturáltan szórakozó titkosügynök ejtette el civil önfeledtségében, csak úgy véletlenül volt nála, nem szolgálatban volt ennyire balfasz - ez az NBH magyarázata. Vagy netán Toroczkai nemes úrnak van igazsága, és a Hivatal direkte odaküldte az embereit leskelődni meg provokálni, hogy aztán összemoshassák ezt a makulátlan rendezvényt a Magyar Sziget és előadói szellemiségétől közismerten távol álló négerezéssel, fajgyűlölettel, mindenféle szélsőséges csunyasággal.

Az egyik megoldás, hogy a titkosszolgálat hazudik. A hebehurgya ügynök nem szórakozni ment a Magyar Szigetre, hanem bizony azért, mert ott hagyományosan egyszerre figyelhetők meg a magyar nácik, akik ki tudja, mitől, az egyébként bársonyosan szalonképes szervezők minden tiltakozása ellenére azt képzelik, hogy nekik is ott a helyük. A nácikat meg minden rendes országban figyelik, nehogy aztán hirtelen ők figyeljenek. Odavonatozik tehát a titkosügynök, elvegyül, megiszik egy alkoholmentes sört vagy kettőt, és lesi nagyon, zászlót bont-e az újfasizmus meglepetésszerűen. Ha bont, akkor az ügynök elvonul a mobilvécébe, fogja az aranykártyáját és telefonál. A küldetés közben pedig minden ébersége és magasanképzettsége ellenére valahogy elveszíti az igazolványát, sag schon, pechje volt. Egyszeri betörőkön is röhög az ország, amikor a helyszínen felejtik az igazolványukat, most beszállt az NBH is a szórakoztatásba.

A titkosszolgálat ekkor, ha kérdezné valaki, minderről hazudik, amivel maximálisan egyetértek, az a dolga neki, hogy hazudjon. Őszinte titkosszolgálat nincsen, mert annak fel kéne másznia a színpadra testületileg, meglengetni az igazolványt, és énekelni a kémindulót. Onnantól meg ugye nem titkos.

Aztán az is lehet, hogy a titkosszolgálat ezúttal nem hazudik, hanem megkérdezte Besenyő ügynököt, ugyan mit is keresett a nemzeti ellenszigeten, merthogy nem küldte senki. Az meg bevallotta, hogy odavan a Kárpátiáért, ő is ember, neki is van zenei ízlése. Énnekem ezzel sincsen semmi bajom, van az úgy, hogy az ember bepöccinti a Winampba a Kárpátiát, és szittya förgetegnek képzeli magát. Civilben felőlem képzelheti magát a titkosszolga tárogatónak vagy huculménesnek is, ahogy a rendőrnek se tilos, hogy kalapot viseljen, és sanzonokat énekeljen a Fásy-mulatóban.

De. A titkosügynök ugyan ne hagyja már szanaszét az igazolványát még akkor sem, ha civilben van, és éppen nemzetiszínűre issza magát. Sőt akkor ne is legyen nála, mert az senkinek se hiányzik, hogy részeg ügynökök szolgálatba helyezzék magukat. Meg az se, hogy azoknak, akiket meg kellene ott figyelni, legyen egy NBH-papírjuk szebb időkre. Az volna csak igazán szép, ha még fegyvert is vitt volna a kolléga, aztán bedobja a közösbe önzetlenül.

Viszont nem indokolt talán teljes erőből verni a tamtamot, hogy jajistenem, nyakunkon a nemzetbiztonság. Ha én évente szervezek egy nomád tábort, és ott ismeretlen okból, viszont menetrendszerűen megjelenik az összes ismert és ismeretlen horog- és nyilaskeresztes lovag az egész Kárpát-medencéből, akkor természetes, hogy a rájuk specializálódott kutatók kapnak az alkalmon. Amikor vonulnak a vadlibák, a madarász kivonul a Hortobágyra. Amikor Magyar Sziget van, a nemzetbiztonság meg oda vonul ki, és nézelődik, kutat, figyel. Nem azok a jóravaló fiatalemberek érdeklik, akik évente egyszer lemennek hülyeségeket kurjongatni meg tarsolylemezről hátrafele nyilazni, hanem az a pár tucat rosszarcú igazi nyilas, akik azonban ilyenkor itt találhatók egy kupacban.

Az persze elég baljós feltételezés, hogy a Hivatal nemcsak figyel, de provokál is, beszól a kongói kislánynak, feketemajomozik. Hogy tett-e ilyet, azt egyhamar nem tudjuk meg, lévén a szolgálat, mint említettük, titkos. Egy politikai célra használt, provokátorügynökökkel operáló titkosszolgálat ellen csekély esélye van a civil véleménynek vagy akár igazságnak. De azért nem esélytelen. Ilyen négerezős-karlengetős-militáris provokációt ugyanis nem lehet akárhol elkövetni. Hiába próbálná az NBH négerező-hitlerező ügynökkel lejáratni és provokálni a Szigetet, a Hit Gyülekezetét, a Szabó Ervin Könyvtárat vagy a Tescót, nem menne. A provokáció csak ott hatékony, ahol már megvan a gyanú, ahol tulajdonképpen elképzelhető, hogy nem annyira jó négernek lenni, pláne színpadra állni, vagy hogy egyesek SS-egyenruhában illegetik magukat. Hogy aztán a Magyar Sziget saját hülyéi vagy a gonosz provokátorok viselkednek vállalhatatlanul, az szinte mindegy, ha megvan a táptalaj, ahol az ilyen viselkedés megterem, mint szemétdombon a penész. A táptalaj összetételét pedig a tisztelt szervezők, szegény naiv, korpa közé keveredett Malackák pontosan megtudhatják a saját programjukból, a dalszövegekből, az egész rituális irrealitásból, amit ez a revizionista-árpádsávos romantika jelent. Az ilyesmivel együtt jár a titkosszolgálat, kérem. Kívánok ennél ügyesebb ügynökököket hozzá.