Értelmiségiek

Kevés rosszabb dolog történhet ezzel a lángoktól ölelt kis országgal, mint hogy a Magyar Szocialista Párt sokadszor is rászabadul holdudvarilag a köztörvényes szürke farkasaival, kormányzás címén. A kevésbe én beleértem a Fidesz-FKGP-MDF uralkodását, amiből rögtön látszik, hogy elég nehéz a kedvemre tenni, de mint az utóbbi években kiderült, ez nem is elsődleges célja a politikának, ami fáj, de tulajdonképpen megértem.

Eléldegélünk itt, egymás mellett, van elég hely.

A szocialistákból azonban időnként előtör a vágy, hogy értelmiségiekkel beszélgessenek, és ilyenkor a Gerbeaud-ba csődítenek néhány embert, hogy eszmecserét folytassanak velük, legalábbis a meghívó szerint, aztán már az elején előkerül egy csomó szó, aminek nem ismerik a jelentését, és indulhat a duzzogás.

Illetlenség Baja Ferencet hozni egy értelmiségi rendezvényre

Talán nem késő, úgyhogy megjegyzem, amennyiben a jövőben értelmiségiekkel szeretnének beszélgetni, lehetőleg hagyják ki belőle a médiát, mert így csak beszédeket fognak hallani, meg 12 pontokat, esetleg verseket, de erről később. Kovács László frappáns megnyitója után, amiből egy szóra sem emlékszem, mivel információtartalma nem haladta meg a bekerüléshez szükséges minimumot, Baja Ferenc lépett a mikrofonhoz, és az IKEA-s hagyományok szellemében kedélyes tegeződésbe kezdett. Azt leszámítva, hogy illetlenség Baja Ferencet hozni egy értelmiségi rendezvényre, az egybegyűltek könnyen túltették magukat a megrázkódtatáson, majd még utoljára átszámolták 12 pontjukat, hogy megvan-e mind, és sorban mikrofont ragadtak.

Mezei András megfelelőnek ítélte a pillanatot, hogy elszavalja egyik különösen jól sikerült versét, de mielőtt a biztonsági őrök akcióba lendültek volna, leült. Velem szemben Székhelyi József morfondírozott a multilaterális világ időszerű problematikáján, én pedig arra gondoltam, hogy amennyiben ez meglenne valahol olajban, szívesen kiakasztanám az ágyam fölé.

Írói munkássága felületes ismeretében még azt sem mondhatom jó szívvel, hogy ideje visszatérnie eredeti mesterségéhez

Elérkezett az idő, hogy a sokáig hanyagolt Baja Ferenc villanyszerelésbe fogjon. Fodrászával történt összetűzése óta alig szerepelt a Hócipőben, ezért egy televíziósok által leabált falikarhoz lépett, és vad huzalozásba fogott. Én kedvtelve figyeltem Kuncze Gábort, aki pártja összetételénél fogva nem csak évente egyszer találkozik értelmiségiekkel, hogy bírja-e rezzenéstelenül a történteket, és sajnálattal tapasztaltam, hogy igen, a politikuslét arra is felkészíti az embert, amire felkészülni elméletileg képtelenség.

Medgyessy Péter is ott volt.

Ekkor jött Görgey Gábor, hogy felolvassa 12 pontját, amelyet még egy éve írt, de annyira megszerette, hogy ezentúl minden adandó alkalommal felolvassa majd. Nagyon jó kis 12 pont, arról szól, hogy ő milyen kormányt szeretne, és a hozzá fűzött kommentárok pedig bizonyítják, hogy ez a kormány pont ilyen. Arról is szól, hogy milyen országot szeretne, és képzeljék, ez az ország mostanában majdnem pont ilyen. Írói munkássága felületes ismeretében még azt sem mondhatom jó szívvel, hogy ideje visszatérni eredeti mesterségéhez, úgyhogy aprósüteményekbe fojtom döbbenetem, és várom, hogy mikor áll fel végre valaki azzal, hogy Kovács László szép.

Röviden azzal foglalnám össze benyomásaimat, hogy ilyet soha többé ne.

A téma egyébként az Európai Unió, ami innen a Gerbeaud szalonjából kifejezetten vonzónak látszik, bár Bródy János felvetése, miszerint alkalmazza a kormány kommunikációjában Varga Miklós Európa című szerzeményét, kicsit elbizonytalanít. Mindenesetre tiszteletre méltó a művész szerénysége, hiszen a Micimackót is javasolhatta volna. Röviden azzal foglalnám össze benyomásaimat, hogy ilyet soha többé ne.

Ha lehet.