Látványos fejlődés rendőrszakmailag

2006.10.25. 21:49

Jelen pillanatban pártállástól függően kétféle olvasata kínálkozik az október 23-i sajnálatos eseményeknek: egyfelől hogy a demokratikus rendőrség bátor és határozott fellépése megfékezte a Budapest utcáit dúló erőszakos zavargók randalírozását, másfelől hogy a rendőrség indokolatlanul agresszív és brutális fellépésének békés tüntetők, emlékezők és járókelők estek vétlen áldozatul a nemzeti ünnepen. Egy újabb párhuzamos narratívával lett gazdagabb az ország, pedig ilyenekből már biztos hogy nagyhatalom vagyunk.

Látványosan megizmosodott a rendőrség a szeptemberi zavargások óta

Talán csak abban van konszenzus, hogy látványosan megizmosodott a rendőrség a szeptemberi zavargások óta, mintha kicserélték volna. Az elkúrtuk-beszéddel felhergelt kődobálókkal szemben tehetetlenül, szervezetlenül és megfélemlítve védekező lúzerek helyett professzionális erőszakszervezet képét mutatta hétfőn, már-már a szakma utolsó, 1988-89-es fénykorát idézve, az akkoriban divatos motorkerékpáros tömegoszlató ékek helyett gumilövedékkel, könnygázzal és lovasrohammal.

Ez rögtön felveti a kérdést, elképzelhető-e, hogy mindössze egy hónap alatt a magyar rendőrség ilyen látványos szakmai fejlődést produkált tömegoszlatásilag? Szerintem nem képzelhető el, vagyis az október 23-án demonstrált határozottsággal például a tévészékházat is simán megvédhették volna szeptember 18-án, ha a rendőri vezetés nem hagyja előre megjósolható sorsára az alultervezett védőcsapatot. Erősítés akkor sok órán keresztül sem érkezett, az épületet de facto feladták, és erre azóta sem kaptunk kielégítő magyarázatot.

Példát kellett statuálni, a jelek szerint majdnem mindegy kiken

A szeptemberi randalír idején két éjszakán át tartó tehetetlenkedés után a harmadikon símaszkos, azonosító nélküli rohamrendőrök békés, zavargásmentes utcákon is összevertek, és rosszabb esetben őrizetbe is vettek tüntetőknek látszó fiatalokat. Volt, akit a verés után egyszerűen az utcán hagytak, az őrizetbe vett, megbilincselt embereket a helyszíneken, a rendőrautókban és a kapitányságokon is bántalmazták. Az előállítottak egy részét az ügyészség pusztán a rendőrök vallomása alapján, az esetleges mentőtanúk vagy videofelvételek vizsgálata nélkül előzetes letartóztatásba helyezte. Példát kellett statuálni, a jelek szerint majdnem mindegy kiken.

Október 23-án szintén előre megjósolható módon szabadultak el az indulatok. A Kossuth tér hajnali kiürítését azon kívül valójában nem indokolta semmi, hogy Gyurcsánynak, aki az egészet elkúrta, ne az eltakarodását követelő, a kordon túloldaláról skandáló tömeggel kelljen együtt ünnepelnie. Senki nem hiheti komolyan hogy a zokniba csomagolt brikett és a mécsesekből kirakott Szent Korona valódi biztonsági kockázatot jelent. Vagy ha mégis, ünnepelhettek volna másutt a politikusok, a tüntetők jogszerűen voltak ott.

A tér kiürítése után borítékolható volt, hogy valahol demonstrálni fognak a bejáratott helyszínüktől megfosztott radikálisok, akik ily módon már délelőtt fel-alá masíroztak a belvárosban, megbénítva a forgalmat, és a tömeg hergelésére használva a jubileumi megemlékezés színtereit. Akkor már nem az volt a kérdés, hogy lesz-e, csak hogy mikor és hol lesz balhé. Balhé pedig egész este ott volt, ahol éppen a rendőrsorfal menetelt, könnygázrekord ide vagy oda, a randalírozók csak a rendőrökkel meccseltek, az utcai akcióknak más célja nem látszott hajnalig.

Balhé egész este ott volt, ahol éppen a rendőrsorfal menetelt

Az Alkotmány utcánál betámadott karhatalom magára húzhatta volna őket bárhol, ehelyett éppen a Deák tér, majd onnan az Astoria felé oszlatott, könnygázzal beterítve a belvárost, méghozzá nem egy, hanem két irányból is: a Fidesz-gyűlés után egy órával már a Rákóczi út Blaha Lujza tér felőli részén is gumibotozták az embereket. Fotók és videófelvételek tömege bizonyítja, hogy a demokratikus rendőrség bátran és határozottan, esetenként a rendőrségi törvény által nem említett, az alvilágban viperának becézett teleszkópos fémbottal lépett fel ellenállást nem tanúsító, a földön fekvő vagy már megbilincselt emberekkel szemben.

Az 1956-os forradalom emlékét megcsúfoló, agresszív és jobbára öncélú randalír kétségbevonása, új forradalomnak hazudása nélkül nem nagyon lehet ma a rendőrséget kritizálni, de én azért tennék erre egy halvány kísérletet: egy állítólagos jogállamban nehezen védhető álláspontnak tűnik, hogy azért nem azok kapták az azonosíthatatlan rohamrendőröktől a verést, akik szervezetten és erőszakosan hivatalos személyekre támadtak, mert a tudatos randalírozókat nehéz elkapni, a más célból, esetleg véletlenül vagy életvitelszerűen éppen a helyszínen tartózkodók viszont éppen kézre estek. Ez pártállami logika.

Nehézséget okoz összeesküvés-elméletnek minősíteni
Továbbá a szeptember 18-án a Szabadság téren, és az október 23-án az Astoriánál történtek esetében számomra nehézséget okoz visszakézből összeesküvés-elméletnek minősíteni a politikai megrendelésről szóló ellenzéki vádakat: a tévészékház feladása és az utcai harcoknak a Fidesz-gyűlésre tolása rendőrszakmailag bátran és határozottan is megmagyarázhatatlannak tűnik. Hacsak ez nem ugyanaz a szakma, amit még a rendszerváltás előtt sajátítottak el Gergényiék.