A leglátványosabb bukás, dramaturgice, nyilván Szili Kataliné. De nincs minden veszve: azzal a zászlóval szállt ringbe, hogy ő a legnépszerűbb politikus széles e hazában, és ez ráadásul öngerjesztő folyamat; ha mindennap elmondják róla, akkor jó eséllyel az is marad. Ezt a mosolytőkét még bőven kamatoztathatja bármilyen más poszton, ahol népszerűnek kell lenni. Köztársasági elnök nem lett belőle, de közismert MSZP-s igen, márpedig a pártjának szüksége lesz sztárokra. Szüksége lehet például egy elnökre, akit nem kizárólag kiröhögni lehet, vagy társaságban utánozni. A semmitmondás hagyományát nyugodtan rá lehet bízni, ha az ott követelmény.
Hacsak nem Áder Jánosnak van igaza – tudvalevő, hogy a paranoiás legalább tudja, hogy üldözik –, és az MSZP politika meg egyeztetés alatt nem azt érti, hogy keres másik jelöltet, akire többen szavaznak, hanem megveszi kilóra a szavazatokat. Namármost Áder Jánosról nehéz elhinni, hogy igaza volna, de azt is nehéz felfogni, mi másra számított az MSZP, amikor Szilivel belement a harcba. Az SZDSZ álláspontja ismert volt: vezető pártpolitikus nem fogadható el. Az ellenzékről meg lehet tudni kérdés nélkül, hogy legalábbis szocialista pártpolitikust nem szavaznak meg. Meggyőződésből biztosan nem. Egy minden szempontból alkalmasabb ellenjelölttel szemben pláne nem. Legfeljebb pénzért.
Ó igen, ezek kemény szavak, súlyos vádak. A szavazatvásárlás szigorúan elvi lehetőségeiről eddig is lehetett hallani valamelyik párt kapcsán, de ott még nem parlamentről, hanem belső vesztegetésekről volt szó. Hogy országgyűlési képviselőket lehet egymás közt leigazolni tízmilliókért, mint a focistákat, az már komoly elgondolás. Na de hát ilyet tényleg csak az a mániákus Áder tételez fel, úgyhogy először pereskedjen emiatt ő.
Sólyom győzelme az MSZP brutális veresége, de nem a Fidesz diadala. Sólyom László ugyanis nem a Fidesz jelöltje volt, a Fidesz eredetileg Sárkányölő Szent Györgyöt, majd Mádl Ferencet támogatta, noha egyikük se vállalta az elnökséget. Sólyom nevét egyszerűen bedobta a Védegylet, de bedobhatta volna a Magyar Madártani Egyesület is – onnantól az dönt, hogy van-e nála elnökszerűbb jelölt. Nem volt. Egy félig közvetlen elnökválasztás zajlott le itten, aminek egyik összetevője az, hogy a Fidesz ideológiája újabban leírható azzal, hogy „bármi, ami népszerű lehet”, a másik meg az, hogy a politikai szférán kívülről jövő betelefonálások néha annyira egyértelműen jogosak, hogy nincs más választás, mint támogatni őket.
Ezért lesz erős elnök Sólyom László. De legalábbis erősen indulhat. Abban a pillanatban, hogy megválasztották, egy legalábbis látható formátumú államférfi emelkedett fel a tökéletlen, alattomos, kompromisszum- és vitaképtelen, korrupcióalgebrába fúlt, röviden: alkalmatlan parlamentből. Abból, amely még megfelelő jelöltet sem tudott állítani.
Most aztán megmutathatja, mekkora jó fej is ő. Nyilván tudja, hogy neki, mindenféle politikai kötelezettségtől mentesen, az a legfőbb dolga, hogy demonstratívan, figyelmeztetően előre kiröhögje a pártpolitika komédiáit. Mint amilyen az ő megválasztása volt.