Inter faeces et urinam

2005.06.08. 06:08
Végül mégiscsak hozta az elnökválasztás azt a szórakoztató potenciált, ami nélkül tök fölösleges bármit is csinálni manapság. Sólyom László győzelme sokkal érdekesebb lett így, hogy rajta kívül szinte mindenki veszített.

A leglátványosabb bukás, dramaturgice, nyilván Szili Kataliné. De nincs minden veszve: azzal a zászlóval szállt ringbe, hogy ő a legnépszerűbb politikus széles e hazában, és ez ráadásul öngerjesztő folyamat; ha mindennap elmondják róla, akkor jó eséllyel az is marad. Ezt a mosolytőkét még bőven kamatoztathatja bármilyen más poszton, ahol népszerűnek kell lenni. Köztársasági elnök nem lett belőle, de közismert MSZP-s igen, márpedig a pártjának szüksége lesz sztárokra. Szüksége lehet például egy elnökre, akit nem kizárólag kiröhögni lehet, vagy társaságban utánozni. A semmitmondás hagyományát nyugodtan rá lehet bízni, ha az ott követelmény.

Megint nem volt B-terv. Tessék feldobni a laptopra valami stratégiai játékot.
A pártok közül a legvarangyosabb béka az MSZP-nek jutott: az országos lendület főereje nem volt képes arra, hogy királyt csináljon. Ez bizony impotenciaflepni. Teljesen érdektelen, hogy Szilit az SZDSZ buktatta fel, egy MSZP-méretű bazinagy pártnak, pláne ha kormányon van, képesnek kell lennie arra, hogy keresztülvigye az akaratát. Ennek persze az az első lépése, hogy nem olyan akarattal nyomulunk, amit senki más nem fogad el. Hogy nézne ki, ha mondjuk azért nem lenne költségvetése az országnak, mert százhetven csökönyös hülye nem hajlandó észrevenni, hogy nem egyedül vannak abban a kurva parlamentben? Nem arról van szó, hogy az SZDSZ-nek mindig engedni kell, csak fel kéne fogni, hogy ha a koalíciós partneremet mellőzni kívánom, akkor az ellenzékkel kell megegyezni. Ad absurdum lehet másik jelöltet állítani. Ezek tisztára úgy néztek ki, mintha Szili Katalin Jeanne d’Arc lenne, akiért legfeljebb meghalunk, ha nem sikerül. Megint nem volt B-terv. Leülhet, egyes. Tessék feldobni arra az alanyi laptopra valami stratégiai játékot. Térképen, haditervként ez úgy nézne ki, hogy megyünk-megyünk előre, aztán majd csak győzünk valahogy. Rajzfilmen meg úgy, hogy egy ostoba bölény előre megfontolt szándékkal nekimegy a falnak.

Hacsak nem Áder Jánosnak van igaza – tudvalevő, hogy a paranoiás legalább tudja, hogy üldözik –, és az MSZP politika meg egyeztetés alatt nem azt érti, hogy keres másik jelöltet, akire többen szavaznak, hanem megveszi kilóra a szavazatokat. Namármost Áder Jánosról nehéz elhinni, hogy igaza volna, de azt is nehéz felfogni, mi másra számított az MSZP, amikor Szilivel belement a harcba. Az SZDSZ álláspontja ismert volt: vezető pártpolitikus nem fogadható el. Az ellenzékről meg lehet tudni kérdés nélkül, hogy legalábbis szocialista pártpolitikust nem szavaznak meg. Meggyőződésből biztosan nem. Egy minden szempontból alkalmasabb ellenjelölttel szemben pláne nem. Legfeljebb pénzért.

Ó igen, ezek kemény szavak, súlyos vádak. A szavazatvásárlás szigorúan elvi lehetőségeiről eddig is lehetett hallani valamelyik párt kapcsán, de ott még nem parlamentről, hanem belső vesztegetésekről volt szó. Hogy országgyűlési képviselőket lehet egymás közt leigazolni tízmilliókért, mint a focistákat, az már komoly elgondolás. Na de hát ilyet tényleg csak az a mániákus Áder tételez fel, úgyhogy először pereskedjen emiatt ő.

Sólyom győzelme az MSZP brutális veresége, de nem a Fidesz diadala.
Mindenesetre nagyon csúnya dolog képviselőt venni, hiszen az emberkereskedelem. Meg ne tudjam. De azért az sem feltétlen bájos, hogy más képviselők meg egymást kísérgetik a szavazóurnához, nyulak és vakondok közt rángatják a volánt (de azért a szondáztatást megtagadják), és egyik a másikát ellenőrzi, mint az igazi bolsevikok. Hogy is hívják ezeket? Képviselők? És ugyan mit képvisel az a magatehetetlen szellemi trotli, akit ketten visznek ki dolgára: szavazni? Aztán némelyik kénytelen a gyógyszerszedési szokásaival mentegetőzni, amiért is Láyer „Liar” Józsefé az idei Tudatmódosító Cukorka Emlékdíj. Fordítva tartja a szavazólapot szerencsétlen. Akkor mégis mi az istent keres a vezérlőpult közelében?

Sólyom győzelme az MSZP brutális veresége, de nem a Fidesz diadala. Sólyom László ugyanis nem a Fidesz jelöltje volt, a Fidesz eredetileg Sárkányölő Szent Györgyöt, majd Mádl Ferencet támogatta, noha egyikük se vállalta az elnökséget. Sólyom nevét egyszerűen bedobta a Védegylet, de bedobhatta volna a Magyar Madártani Egyesület is – onnantól az dönt, hogy van-e nála elnökszerűbb jelölt. Nem volt. Egy félig közvetlen elnökválasztás zajlott le itten, aminek egyik összetevője az, hogy a Fidesz ideológiája újabban leírható azzal, hogy „bármi, ami népszerű lehet”, a másik meg az, hogy a politikai szférán kívülről jövő betelefonálások néha annyira egyértelműen jogosak, hogy nincs más választás, mint támogatni őket.

Ezért lesz erős elnök Sólyom László. De legalábbis erősen indulhat. Abban a pillanatban, hogy megválasztották, egy legalábbis látható formátumú államférfi emelkedett fel a tökéletlen, alattomos, kompromisszum- és vitaképtelen, korrupcióalgebrába fúlt, röviden: alkalmatlan parlamentből. Abból, amely még megfelelő jelöltet sem tudott állítani.

Most aztán megmutathatja, mekkora jó fej is ő. Nyilván tudja, hogy neki, mindenféle politikai kötelezettségtől mentesen, az a legfőbb dolga, hogy demonstratívan, figyelmeztetően előre kiröhögje a pártpolitika komédiáit. Mint amilyen az ő megválasztása volt.