Ha ide most pont kerülne, kvittek is lennénk, a cikk valóban így indul, lehet nevetgélni, a bukott politikust hamar megtagadták elvbarátai, gondoltad volna, Margitkám?
Pont helyett inkább folytassuk, ne maradjon félreinformált egyetlen Margit sem, a napilap az Index egyik művészeti írása kapcsán nyúlt a szalonképtelen kifejezésbe. Cikkünk, amelyet a "Mi a közös Várhegyi Attilában, a pápában, Anettkában és Önben? A belga művész ügyesen ábrázolja az eredendő emberi lényeget, de botrányt kavar" bevezetővel tártunk az olvasó elé, egy belga művész eredendő emberi lényeget ábrázoló alkotásáról számolt be. Egy emésztőrendszert szimuláló installációról.
A művész elgondolásával, miszerint mi emberek csak annyiban egyezünk, hogy "étel megy be, és hulladék jön ki belőlünk", lehet vitatkozni, az ilyen jellegű alkotásoknak ez egyébként célja is. A Magyar Nemzet újságírója mégis azon akadt fenn, hogy egy lapon szerepelt Várhegyi neve és 49 sorral lejjebb - mondjuk ki - a "szar" kifejezés. Amin aztán nagyot rugózva magasba dobhatta az "ortodox" és a "balliberális" szavakat.
Az online újságírás mindennapjaihoz tartozik napi száz, hasonlóan értelmetlen olvasói levél, a Várhegyi = szar téma is csak azért kaphat figyelmet, mert más nem nyomtatja ki a marhaságait 130 ezer példányban.
Az ügy olyan blőd, hogy még tanulsága sincs, annyi jut eszembe, hogy a cikk írója komolyan hiszi: közöttünk élnek olyanok is, akik nem szarnak. Akikbe nem megy be, és nem jön ki semmi. Ők a fényesek, az igazak, a megkérdőjelezhetetlen, örök jó forrásai.
És akkor tényleg, minek ide a politika, a szavazgatás, a parlament, a kormány és az ellenzék? Az eredendő jó nem lehet ellenzékben!