Teréz
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Félünk

2002.09.11. 09:17
Gyermekkoromban féltem a sötéttől, a hangos tömegektől, a részeg emberektől. Féltem a rohanó Szamostól, amikor hajnalban a lányokkal lubickoltunk, és féltem a lugasban amikor megreccsent a frissen metszett téli ág a vaddisznó lába alatt. És féltem az emigració harmadik napján, hátizsákkal, huszonöt dollárral a kölni dóm lépcsőin az ismeretlen német éjszakában, mert akkor és ott és életemben először szakadt rám a kristálytiszta tudat teljes súlya - hogy az ember néha lép, és a dologok hirtelen sokkal nagyobbak nála.

És ma, talán hitchcocki fordulattal, félek a felhőtlen, csodálatos őszi napoktól. Félek a pazar napsütéstől, a sokszor megcsodált acélosan villanó repülőktől. És félek a tizedik házassági évfordulónktól, mert az is egy felhőtlen, tengerparti napra emlékeztet - Frank Sinatra, Autumn in New York, és éppen szeptember 11.

Félek a pazar napsütéstől, a sokszor megcsodált repülőktől
Olyan nap volt - felhőtlen, mozdulatlan, még a világ e zajos városában is kicsit csendesebb. És ott valahol a városban, kinek-kinek a maga kicsi magányosságában, az egyetemi teniszpályán, hanyatlottak az ütők a kezekben, és a hirtelen némaságban megrendült a világ. És csak bámultunk bambán, próbálva megérteni, hogy mi is történt, az égigérő tűzcsóvát, a másodpercekkel később érkező robbanás hangját és már az első pillanatokban a lángoló emberek halálugrását.

És percek múlva a város visszabillent egyensúlyába, elindultak a tűzoltók, a mentők, az újságírók a tornyok felé. Ez Amerika, ez New York, és ami megtörtént, attól már nem fél az ember. És tartott ez a tudat, a rend, a fegyelem a második repülő ütközéséig, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem baleset, hogy ez a helyzet hirtelen végzetes és átláthatatlan.

A szirénák kétségbeesetten bömbölnek. Mindenki rohan. A rendőrök még mindig engedik az embereket a tornyok felé de a gépjárműforgalom már le van zárva. A West-Broadway és Canal sarkán lassitok a biciklivel, amikor a déli torony megremeg és ledől. A kristálytiszta tudat teljes súlya - sokkal nagyobb nálunk, érthetetlen, irgalmatlan. Imádkozunk magunkban, hogy gyors és fájdalommentes legyen a romokban a halál.

Ez New York, és ami megtörtént attól már nem fél az ember
És gyorsan összeszedjük magunkat. A véradók ezrei a Szent Vincent kórház felé vonulnak. A füstbe zárt kollégiumokból menekülő diákok az egyetem kosárlabda-stadionjában gyülekeznek. A gazdasági kar vezetői kétségbeesetten hivják, probálják azonosítani a tornyokban és a Wall-street környéken dolgozó gyakornokokat. A sértetlen egyetemi telefonközpont a városi vonalakat erősíti. A hálozaton megérkeznek az első segélykérések, és a postmaster log tele a rengeteg visszapasszolt levéllel. Egy óra körül már sűrű a füst és állandósulnak a tűzriadók.

És egy pár nap, mindent elmosó vihar hajnalban, gyűrűző füst, a vonaton feketében az emberek hetekig. Feloldhatatlan, legyőzhetetlen félelmek.

Féltünk aludni, mert a lehunyt szem alatt újra és újra peregtek a torony összecsuklásának fullasztó képei. És ha elaludtunk, felébredtünk óráról-órára ahogy éreztük a bénító tehetetlenség görcseit.

S ahogy végre kilábaltunk a pusztításból és a hosszú télből, és megszoktuk a félelem megszokhatatlan gesztusait - a magukba merülő emberek hirtelen rezzenéseit, a betonkorlátokat, a motozásokat, az állandó katonai jelenlétet, megmaradt a bizonytalanság, talán a legfájóbb és elviselhetetlenebb rémálom, hogy ennek a háborúnak közel sincs vége. Hogy ez a háború talán még el sem kezdődött igazán.

Ez a háború talán még el sem kezdődött igazán
Mert félünk minden nap a gyűrűző Amerika-gyűlölettől. Félünk az ötszázmillió kavargó muszlim ön- és világpusztító ösztönétől, a harmadik világ nyomor és nélkülözés szülte gyűlöletétől.

Félünk a jóhiszeműen békepárti Európától, az emerektől akik megunták a szabadságot, a szabad életet, és kényelemből, vagy éppen a ma divatos politikából nem hajlandók már áldozatra.

És félünk, ahogy Európa-szerte a sok fontoskodó radikális arab ma otthonoson ünnepelhet, szónokolhat, tüntethet és uszíthat.

És félünk, mert a polgári társadalmak a jólét közepette valahogy eltávolodtak a közös szellemtől. a közös érdektől, és szemet hunynak egy újfajta fasizmus ilyen méretű felemelkedése fölött.

És félünk önmagunk nyitottságától, ahogyan félünk a közel-kelet ezeréves zártságától. És félünk, mert lehet, hogy Amerika ezer lábon áll, ezer módon sebezhető is - mert bizalomra, nyitottságra és polgári gondolkodásra épült.

Félünk, mert ez volt az első támadás az új világ ellen, első és irgalmatlan. Mert félünk, ha Amerika nem lesz a szabadság örzője - akkor ki lesz?