Számháború

Akkor most tisztázzunk valamit: idén nem 120 pont volt az elérhető maximális pontszám. Az elérhető maximális pontszám 144 volt, de nyelvvizsga nélkül, a korábbi felvételinek megfelelő emelt szintű érettségivel is 134 pontot lehetett elérni. Éppen ezért nem állja meg a helyét az a sokat hangoztatott megállapítás sem, hogy a diákoknak 110 százalékot kellett teljesíteniük, hogy bejussanak az egyetemekre.

Vagy tegyünk úgy egy pillanatra, hogy mégis 120 pont volt a maximum, és passzítsuk ezt a sablont a korábbi évekre. Ebben az esetben kénytelenek vagyunk a tavaly elérhető pontszámból kivonni az emelt szintű érettséginek megfelelő felvételi eredményeket is. Tegyünk így, és rögtön kiderül, hogy egyes szakokra csak 170-180 százalékos teljesítménnyel lehetett bejutni: kitűnő gimnáziumi évekkel és érettségivel ugyanis csak 60 pontot lehetett gyűjteni az idei 120 helyett. A komolyabb szakokon a többit a a felvételivel lehetett összeszorgoskodni.

Azok a diákok, akik slágerszakra adták be jelentkezésüket, de csak középszintű érettségit tettek, lehetnek ugyan csalódottak, de dühösek semmiképp. Ugyan miért gondolta bárki, hogy a korábban kemény felvételivel járó jogra vagy orvosira bekerülhet egy egyszerű érettségivel?

Klinghammer István, az ELTE rektora az új felvételivel összefüggésben sajnálja a diákokat, aki egy pont híján nem kerültek be az egyetemre. Ez persze nagyon rendes dolog tőle, de azt azért szemérmesen megjegyeznénk, hogy a korábbi években is akadtak olyanok, akik egy ponttal maradtak le. Ennek semmi köze nincs az idei felvételi rendszerhez. Mindig lesznek peches emberek, egy pont valóban szívás, de ilyen akkor is előfordulna, ha csak 80 pontot kellett volna elérni.

Emelkedetek a ponthatárok, és akkor mi van? Ugyanannyi diákot vettek fel mint tavaly. A felvettek között ugyanakkora a korábban érettségizettek aránya, mint tavaly. Óriási átalakuláson ment keresztül a felvételi rendszer, ennek ellenére különösebb megrázkódtatás nélkül lezajlott az idei megmérettetés. Magasabb lett a ponthatár, persze, de ezen idegeskedni nagyjából annyira érdemes, mint azon kiakadni, hogy Romániában 7,2 millió volt a havi átlagbér, amíg le nem vágtak a végéről négy nullát. Persze akkor meg húszezerbe került egy kiló kenyér! Teljesen mindegy, mennyi a ponthatár, 80 vagy 140 pont, a lényeg az hogy mindenképpen ugyanannyi diákot vesznek fel, a legjobb 43 ezret.

A felsőoktatásban ugyanúgy a kereslet-kínálat szabályai érvényesülnek, mint az élet más területein. Van x hely, y diák, y általában nagyobb mint x, tehát szelektálni kell. A jobbak bekerülnek, a gyengébbek kimaradnak, de ugyanannyian kezdhetik meg első évüket a felsőoktatásban szeptembertől mint egy évvel korábban. A ponthatároknak csak lélektani jelentőségük van, de egy ilyen átállás után semmiféle következtetést nem lehet levonni, legfeljebb ennyit: idén könnyebb volt sok pontot szerezni, mint korábban.