Szövetségbe forrt

Egy év terméketlen tökölődés után összekaparta arcvonásait a Fidesz, tápászkodás tapasztalható, ellenzék a láthatáron. Ennek leginkább örülni lehet, hiszen - az MSZP listájának sereghajtóit leszámítva - senki sem szeretne négyötödös szocialista parlamenti többséget, mert az olyan többséget már oroszul mondják. Beteg, depressziós és gyenge ellenzék pedig olyasmit eredményez, mint amit az önkormányzati választásokon tapasztaltunk: a bármilyen vákuumba híg oldatként betüremkedő szocialisták lobogó bajusszal és vidám nótákat fütyörészve, köszönettel átvesznek minden gazdátlan funkciót, teljes hagyatékot is magas áron - aztán azt a magas árat szemmel láthatóan ugyanilyen jókedvvel hajtják be holmi pályázatokkal, vagy még inkább az ilyen kicsinyeskedés mellőzésével.

sikerült enyhén túllendülni a junosztyot erőteljesen rugdaló laikus módszerein

Ellenzékre, fenyegetően reális alternatívára szükség van, még ha éppen a Fideszből hangzott is fel a formabontó megállapítás, hogy anélkül is lehet működni. Nem lehet, vagy legalábbis rossz, mert az egyetlenség, a leválthatatanság érzése minden politikai erőt tűrhetetlenül arcátlanná és szégyentelenné tesz, és még ezen felül is szaporítja a fosztóképzőket.

Szokás szemére vetni a Fidesznek, hogy nem vonta le a tavalyi két vereség tanulságait. Ezalatt azt értjük, hogy Orbán Viktor nem indult országos turnéra, ahol hamut szórt volna a fejére, és halk, megtört hangon bocsánatot kért volna a lakosságtól, amiért kilopta a cekkerünkből a csirkelábat. De lehet, a tanulságlevonásnak abból kellett volna állnia, hogy a Fidesz belép az MSZP-be.

Ez tényleg nem történt meg, a kongresszus és kísérőjelenségei azonban arról tanúskodnak, hogy egy év alatt sikerült enyhén túllendülni a junosztyot erőteljesen rugdaló laikus módszerein, és ha nem is a nyilvánosság előtt, de megszületett a Fidesz újrapozícionálásának tervezete. Emlékezzünk: a tv2 megújulása sem azzal kezdődött, hogy Pintér Dezső szomorkásan eltemette a régi logót, hanem azzal, hogy bemutatták az újat.

nem lesz gázáremelés, meg drágább lesz a munkaerő, amitől minden olcsóbb lesz

Most is körülbelül ennyi történt: a kongresszus elsősorban retorikai esemény volt, ahol garantált taps mellett lehetett lufikat fújni átívelő keresztény szeretetből, amely a globalizációt helyettesíti. (Van egy költséghatékony javaslatom: helyettesítsük a hadsereget lángoló gyűlölettel és hangos káromkodással.) Konkrét program egyelőre a szokásos meg még egy krumpli: nem lesz gázáremelés, meg drágább lesz a munkaerő, amitől minden olcsóbb lesz. De ez úgyis korai még.

Lehetetlen most felmérni, mi is lesz ez az új Fidesz, amely már nem párt, hanem szövetség, az első megnyilvánulásai alapján pedig valahol a párt és a hazafias népfront között helyezkedik el. Két tény biztosan megállapítható. Az egyik: Pokorni és Schmitt alelnöksége egy középre húzó, a populizmus széles szórású fúvókáját az origóra irányító pártot ígér, vagy legalábbis azt látszik ígérni. A tanulság hosszadalmas levonása közben nyilván kiderült, hogy mivel a Fidesztől jobbra már nincsen semmi és senki, akivel versenyezni kellene, ideje megszabadulni az árpádsávos tagozattól, lévén hogy a MIÉP nélkül maradtaknak úgysincs más választásuk, mint a Fideszre szavazni. Pokorni Zoltán politikai pályafutása során általában a mérsékelt Fideszt jelképezte, míg Schmitt úgynevezett új arcként egyelőre azt jelenít meg, amit akar.

mindannyiunk érdeke, hogy átmenetileg felmutassuk a tiszta lapot

A másik dolog, hogy ebben a pártban Orbán Viktoron kívül nincsen erős ember, illetve ha van, akkor gondosan távol tartják a mikrofontól. Pokorniról vagy pláne Schmittről nem tételezhető fel, hogy egyszer majd elnöknek jelöltetik magukat Orbánnal szemben. De nincs sok teteje, ha azon kesergünk, hogy egyszemélyes párt a Fidesz, mert akkor illene megnevezni valakit belőle, aki alkalmas elnöknek és miniszterelnöknek is - ugye, így már nehezebb az a kemény dió. Ez belső probléma, amivel nem nekünk kell megküzdenünk - még ha erre is vonatkozik a fenti óvaintés, hogy ugyebár a leválthatatlanok elszemtelenednek. (Mennyire másképp cseng, ugye, ugyanaz a vészharang?)

Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz - immár szövetségként - tiszta lapot óhajt nyitni, egy névváltoztatással és egy Schmitt Pállal megszabadulni a kormányon elkövetett anomáliák árnyékától. (Hogy mit és hogy csinált Schmitt Pál és főképp Szűrös Mátyás, amikor mit és hogy csinált Medgyessy Péter, azzal fölösleges számolni - ez is a tavalyi választások tanulsága ám.) S bármilyen ellenszenves is ez az önmacskamosdatás, sajnos mindannyiunk érdeke, hogy átmenetileg felmutassuk a tiszta lapot. A megszilárdult kétpártrendszernek ugyanis van egy olyan velejárója, hogy a kormányrúdtól éppen elszakított társaság egy jó darabig nem bírálhatja hitelesen azokat a hibákat és bűnöket, amiket alig pár hónapja még teljes mellszélességgel vállalt. Nem hangzik jól például - s ezért nem is igen hallható -, ha a Fidesz számon kéri a szocialistákon a közpénzből folytatott önfényezést, a hetente ülésező parlamentet, az MTV megszállását meg a satöbbit. Ideig-óráig a sajtó átvállalhatja a társadalmi kontroll feladatait, de a sajtó - kisebb átfedésektől eltekintve - nem indul a választásokon, így kevésbé képes a nyomásgyakorlásra, mint egy agilis ellenzéki párt. Ezért kell a Fideszt újjáalapítani. Hosszú távon - mondjuk a Magyar Galaktikus Birodalom idejében - az lesz a megoldás, amikor még a gyerekek is kiröhögik a más tolvajlásaival védekező tolvajt.

Ha a hajó balra kanyarodik, a legénység ösztönösen rohan a jobb oldalára.

Az új Fidesz tehát jól teszi, ha leporolja magát, és felköti a gatyát. Felszabadulóban - kiábrándulóban - van egy jelentős sokaság a politikai piacon, akiknek viszont segíteni kell abban, hogy elfelejtsék, miért is szavaztak - nem az MSZP-re, hanem - a Fidesz-kormány leváltására. Semmiképp sem szabad emlékeztetni őket arra az arroganciára, arra a pökhendi kirekesztésre, amiért úgy érezték, nem hozzájuk szól ez a párt. Éppen ezért nem arról kéne szónokolni, hogy kiket nem látunk szívesen, meg hogy a liberalizmusra nincs szükség (mert beépült az európai gondolkodásba! miért, mi beépültünk Európába? ott nem mondanak ilyeneket!), meg még mindig szegény lakosságban keresni az eredendő bűn bakjait. Nem azért tartjuk a pártokat, hogy velünk veszekedjenek, hanem hogy egymást ellenőrizzék. Mert megtanultuk, hogy egyetlen pártot tartani sokkal drágább, és nem csupán pénzben.

És ebben, a hatalom ellenőrzésében sokkal szívesebben segít a nép, mint a törzsi háborúkban. Ha a hajó balra dől, a legénység ösztönösen rohan a jobb oldalára. Helyet kell ott csinálni ahhoz, hogy elférjenek, és kiegyensúlyozzák a csónakot.

Különben borulunk.