Csak a jó, csak a szép

Azt a megtisztelő fölkérést kaptam, hogy elemezzem Orbán Viktor országgyűlési képviselő „évértékelő” beszédét

.

Másképpen:

Az index.hu szerkesztői csúnyán kitoltak velem, amikor szavamat vették, hogy erről a nagyszabású eseményről mondani fogok valamit.

Ehhöz az kellett volna, hogy Orbán Viktor országgyűlési képviselő is mondjon valamit.

Ettől eltekintett.

Amit hallhattunk, az színvonalával kínos föltűnést keltett volna bármely XVIII. kerületi csehóban. Orbán Viktor a jelek szerint azt képzeli, hogy azért van pénzszűkében a kormányzat (vagy az állam: műveletlen ember módjára nem tesz különbséget a kettő között), mert a miniszterek tanácsadóiktól tanulmányokat rendelnek és irodabútort vásárolnak. (Csakugyan ezt mondta.) Mellőzni kell a tanácsadók szövegeit, az irodabútorokat és a hivatali gépkocsikat, s a haza fényre derül. És hasonlók.

Az egykor értelmesnek tetsző jobboldali politikusnak az a baja, hogy már most mindent megnyert – mellette van a magyarországi honpolgárok elsöprő többsége (mármint a szavazni óhajtó kisebbség zöme), a legtöbb intézmény, a civil társadalom legtöbb önkéntes társulása, győzni fog a következő (és minden eljövendő) népszavazáson – , ámde az alkotmányos szokásjog miatt még évekig várnia kell, ameddig elkezdhet kormányozni, addig valamivel ki kell tölteni az időt, senkivel nem szabad összeveszni, barátkozni kell a Nyugattal, még mielőtt elterjednének a hazai fasizálódás valóságos méreteiről beszámoló hírek. Nem szabad elriasztani egyetlen fókuszcsoportot se. Ennél dögunalmasabb föladatot még nem mért senkire a Magyarok Istene.

A szociálliberális ellenfél a földön hever – mit hever? Fetreng.

Nemcsak a parlamenti ellenzék, a gagyitévé és a közvélemény kezeli utálattal elegy megvetéssel, hanem úgyszólván mindenki. A több-kevesebb joggal kormánybarátnak (bár nem kritikátlannak) híresztelt Népszabadság egyik szerzője így jellemzi a kormány politikáját: „Szánalmas. Aljas. Unintelligens. Hazug.” Új miniszter kinevezését avval kommentálja a jobboldali főnyilatkozó, hogy az illető tudhat valamit (értsd: büntetőjogilag értékelhetőt) a miniszterelnökről. Aki az Országházban csak az ellenzék hátát láthatja. 1914 (az igazi sajtószabadság megszűnése) óta ilyen megaláztatások kormányon lévőket nem értek.

Számomra se kérdéses, hogy a pillanatnyilag hivatalban lévő kormány politikája téves. Nagyjából úgy, ahogy van. Ez a politika egyébként plágium. A bukott Schröder (németországi) kancellár Hartz IV és Agenda 2010 elnevezésű programjainak hozzávetőleges fordítása. Schröder is belebukott, Gyurcsány is.

Németországban új baloldalt hozott létre a szociális válság, s evvel megkeverte a kártyákat, Magyarországon baloldal nem lévén, a nyilasok hőzöngenek és fenyegetőznek (nem csekély világnézeti hatással a szebb keblű ifjúságra), s a zűrzavar politikai haszonélvezője az, aki épp arra jár és nem Gyurcsány, azaz esetünkben az unatkozásra ítélt Orbán Viktor. Lelkiállapota az esztékában az elkerülhetetlenre várakozó nyugdíjasé: ez a nyugdíjas esetében a trombózis, Orbán esetében az elbutulás és a hatalom. Nem csoda, hogy megérti a körzeti rendelőben üldögélők lelkét, helyzetük analóg.

A kormány – elsősorban azért, mert szerinte be kell lépni az euróövezetbe (nem kell), ezért teljesíteni kell az ún. konvergenciakritériumokat (nem kell), ezért a képtelenségig csökkenteni kell az államháztartási és a folyómérleg-hiányt (nem kell) – takarékossági rendszabályai következtében szétver mindent, ami az emberek kényelmét és biztonságát szolgálja (vasút, posta, közoktatás), növeli a szegénységet és az egyenlőtlenséget.

Nem a szegények tiltakoznak – nekik ehhöz nincs erejük – , hanem a deklasszálódástól rettegő középosztályi fiatalság tüntet elsősorban, az egyetemi-főiskolai diákság a legfogékonyabb a délibábos elméletekre (Bogár László még egészen szórakoztató a titokzatos „világerőről” szóló fejtegetéseivel, amely hatezer éve valamilyen rejtelmes okból mindent elkúr: de méltóztattak már olvasni Drábik Jánost?) meg a legótvarosabb fajgyűlöletre. A középosztályi fiatalságnak egyébiránt szociálisan igaza van: nem lesz állása, nem lesz pénze, mehet málhát hordani Máltára.

Szerény nézetem szerint (ezt másutt részletesebben fejtem ki) a jobboldalnak a vizitdíj meg az egészségbiztosítási törvény kérdésében is igaza van. (Általában. Akkor is, ha némely érvek sántítanak.)

A jobboldalnak nemcsak igaza van mindebben, hanem ráadásul ezt majd’ mindenki tudja is. Miért nem mond hát semmit Orbán Viktor? Itt van a pillanat, meghirdethetné azt a baloldali programot, amellyel ihlettelen ellenfelei – teljesen alaptalanul – vádolják, s amire (szerintem) múlhatatlanul szükség volna. A munkától független megélhetési alapjövedelmet („living wage”), a 35 órás munkahetet, a munkanélküli-segély folyósítási időhatárának megtoldását másfél évvel, az alapvető közszükségleti cikkek, a könyvek, a hangversenyjegyek – és a minimálbér! – általános forgalmi adójának (áfa) eltörlését, a közszolgáltatások széles körének államosítását, az állami ellenőrzés visszaszerzését az energiaellátásban, a kilépést az esztelen és immorális háborúkat folytató NATO-ból. Hogy csak a legelemibb és legnélkülözhetetlenebb intézkedéseket említsem.

De hát valamenyien tudjuk, hogy ilyesmiről szó sem eshetik.

Elvégre a Fidesz-KDNP annak idején megszavazta a rémséges „európai alkotmányszerződést”, amelytől a francia nép mentett meg bennünket – majdnem egyhangú szavazás volt, vita nélkül, büszkén magyar nemzeti parlamentünkben – , most pedig megszavazta a hasonló célzatú lisszaboni szerződést. Ezekről a szavazásokról és problémáikról a mainstream magyarországi sajtó gyakorlatilag nem beszélt, pedig ez sokkal jelentősebb (károsabb), mint az egészségbiztosítási törvény, amelyet – a hatalmas ellenállás miatt – úgyse lehet érvényesíteni.

Evvel az összes magyarországi parlamenti pártok elkötelezték magukat a neoliberális-neokonzervatív politika mellett, a Fidesz-KDNP pedig még külön a haldokló amerikai republikánus kormányzat bárgyú orosz- és szerbellenes politikája és különféle dzsihádjai mellett. Lehet, hogy Orbán Viktor majd kitalál valamit. A vállakozók tb-járulékának csökkentése? Családiház-építési támogatások? Mindszentyről elnevezni a Teréz körutat? Ez az alternatíva, leszámítva, hogy a neonácik esetleg nem fognak annyira hangoskodni.

Orbán Viktor elismerte, amit sejtettünk, hogy nem lesz itt semmi. Ugyanaz, még rosszabb stílusban.