Tölgyessy Péter: A villámháborús reményektől a lövészárokharcokig

2006.09.27. 18:24

A másfél hete kirobbant politikai válság holtpontra jutott. A miniszterelnök eltökélten kitart programja mellett. Amíg a kormánytöbbség szilárdan vezetője mögött áll, pozíciója közjogilag megingathatatlan. Az erőszakcselekmények megszűnni látszanak. A tiltakozó megmozdulások folytatódnak, ám erejük nyilvánvalóan gyengül. A Fidesz képtelen fokozni a nyomást. A kihívás mindjobban aktivizálja a koalíciós pártok híveit. Ám az állampolgári elégedetlenség sodrása még sokáig az ellenzéket támogatja.

Ekkora hitelességvesztés után fordulatot a miniszterelnök-váltás hozhatna. Rendes körülmények között nemhogy néhány tízezer, de több százezer tüntető sem távolíthatja el hivatalából Magyarország legitim kormányfőjét. Csakhogy neve milliónyi magyar számára vált azonossá a politikai hazugsággal. Megnyilatkozásai évek múltán is megkérdőjelezhetőek lesznek. Személye végletekig megosztja a közvéleményt: ha csak kiteszi a lábát az utcára, bárhol heves tiltakozásra számíthat. Pedig a szükséges reformintézkedések kibontása még hátra van. Az elmúlt 16 évben ilyen mélyről még senki sem tért vissza. Távozásával nyomban enyhíthető lenne a koalíciós pártokat sújtó népharag. Ám az MSZP nyugatos modernizáló irányának aligha akad más, rátermett politikusa. A tézis után egyébként is általában az antitézis következik. Gyurcsány Ferenc után az apparátuson belüli helyezkedés bajnokai vagy még inkább, a személyében egészen más irányt megjelenítő Szili Katalin jöhet. Bárki is lesz a kormány élén, az MSZP, amint tehetné, boldogan visszazökkenne szokásos állapotába, a tovadöcögés és az elosztásközpontú politika világába.

Neve milliónyi magyar számára vált azonossá a politikai hazugsággal.

A hatalomba való visszatérését a dolgok természetes rendjének tekintő jobboldalt megrendítette a tavaszi választási eredmény. Úgy tűnhetett számára: az elviselhetetlen utódpárt tartósan berendezkedik hazánkban. Az MSZP-frakció meggyőzésére szánt beszéd nyilvánosságra kerülése után csaknem szükségszerűen következett a jobboldal vezérét legyőző miniszterelnök elleni indulatkitörés fellobbanása. Eddig a Fidesz nagyobb veszteségek nélkül megoldotta legfőbb gondját. Úgy tartja folyamatos ostrom alatt a kormányt, hogy közben nem lépett ki az alkotmányos keretek közül. A párt stratégái kettős beszéddel remélnek céljukhoz érni. Ha már Európa közepén nem lehet az utcán megdönteni a kormányt, akkor jobb, ha a Fidesz tömegeinek látványa sem rázza fel a baloldalt - gondolják. Ezúttal kifejezetten érdekeltek belső vitáik kiszivárgásában, a többszólamú hangütésben. A hosszú ideje váltig megfontolás nélkül rohamozó Fidesz-elnök az Indexnek adott interjújában egyenesen leválasztani próbálta a szocialistákéról Gyurcsány Ferenc sorsát. A radikális jobboldal most morgolódik, ám egymagában csak lázadni képes. Általánosan elfogadott vezetők hiányában hangja tagolatlan kiáltás. A jobboldal magjának szíve továbbra is Orbán Viktoré.

A Fidesz elnöke szokásosan a lehető legmagasabbra tette a mércét, ám távolról sem kért 19-re újabb lapot. A valódi önkormányzati hatalmat: Budapest és a 23 megyei jogú város többségének a vezetését nehezen szerezheti meg, de a megyei közgyűlések legalább kétharmada Fidesz-irányítás alá kerülhet. Orbán Viktor deklarált célja csaknem bizonyosan teljesül. A nemrég még politikai pályája befejeződésének lehetőségével szembenéző hajdani miniszterelnök életútja újabb csúcsára ért. A balliberális kormány elleni háború folytatódhat. Hadállása korántsem problémamentes, de egyelőre lényegesen előnyösebb, mint a tavaszi győztesé.

A bemutatkozó Grósz-kormány 1987-es programja számos ponton kísértetiesen egyezik a mostani konvergenciatervvel.

A magyar jobboldal egyedül saját kormányzását fogadja el jogosnak. A küzdelem hevében a Fidesz politikusai túlságosan sokszor léptek át újabb és újabb határokat. Az államháztartási hiány végzetes megugrása első helyen a szocialisták gondolkodásmódjának a következménye, ám a polgárháborús logikát már inkább a Fidesz szabadította rá az emberekre. Harci tábora vezérévé emelkedése óta Orbán Viktor számára mind kevésbé akad visszatérés a hagyományos polgári politikához. Saját képére formálja az országot, vagy véget ér a hivatása. A Fidesz ambíciója régóta nem kisebb, mint a szocialisták hatalmának tartós megroppantása és az SZDSZ kitessékelése a magyar közéletből. Ha a tiltakozók követeléseinek megfelelően most új választások jönnének, a jobboldal alighanem célt érne. A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján a Fidesz akár kétharmados parlamenti többséget is szerezhetne. Ám a kormánypártok ezért bajosan tehetnek mást, mint minden energiájukkal végsőkig kitartanak.

A hetvenes évek közepe óta képtelen a magyar gazdaságpolitika kitörni a megszorításokra következő nagy osztogatások ciklusainak monoton ismétlődéséből. A bemutatkozó Grósz-kormány 1987-es programja számos ponton kísértetiesen egyezik a mostani konvergenciatervvel. Ki ne szeretne már váltani? De ettől még az elmúlt idők túlköltekezésének számláját az egész országnak fizetnie kell. A rettentő költségvetési hiányt tetszetős adócsökkentési indítványokkal orvosolni kívánó elképzelések közveszélyesnek bizonyulhatnak. Orbán Viktor jó ideje a nyugatos fejlődés ellentmondásai okozta ellenérzésekre alapozva politizál. Régóta keresi az uralkodó közgazdasági irányzatok, a világkapitalizmus rendjének megkérdőjelezésén alapuló megoldásokat. A józan válságkezeléshez elmúlt öt esztendejének alapállításait kellene megtagadnia. Ismét hatalomra lépve gondjai aligha lennének kisebbek, mint a hivatalban lévő kormányfőnek.

Ha az általános elégedetlenség elsöpörné a kormánykoalíció polgármestereit, akkor a miniszterelnök aligha maradhat a helyén.

A jobboldal pontosan tudja, hogy mit kíván, a kormánytöbbség meg nemigen érti az emberek érzéseit. A miniszterelnök nem fogta fel, hogy ő már nem a szocialisták utolsó reménye és a választási győzelem hőse, hanem hazugságon kapott politikus. Mértéket nem ismerő aktivitásával csak még inkább magára húzta a bajt. Pártja viszont napokra magára hagyta, háta mögött nyilvánvalóan elindult már a sutyorgás esetleges utódlásáról. Ugyanakkor a szocialisták között a vezetéshez és a programadáshoz szükséges elszánás máig csak benne mutatkozik. A helyhatósági voksolások közvetlenül kétségkívül csupán ezernyi település vezetéséről döntenek. Ám ha az általános elégedetlenség elsöpörné a kormánykoalíció polgármestereit, akkor a miniszterelnök aligha maradhat a helyén.

Az elmúlt évtizedek magyar modelljének valamennyi porcikája bajba került. Sokoldalú megegyezés a szükséges lépésekről csaknem lehetetlen. De esélyünk sem lehet a gyógyulásra, ha a politikai frontokon nem lesz legalább szünet a hadműveletekben. A kormányoldal győzedelmeskedett tavasszal, a Fidesz viszont most jócskán javíthat önkormányzati pozícióin. Amennyiben itt nem lesz megállás, az elhúzódó állóháború után már csak a romokon való újjáépítésben bízhatunk.