Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Szűkmarkú-e az EU?

2002.02.05. 05:59
Azt azért sejteni lehetett, hogy a dolgok az Európai Uniós csatlakozással nem fognak mindig olyan könnyedén, mondhatni lájtosan menni, ahogy eddig. Ami rendszeresen átszivárog Brüsszelből: szépen zárogatjuk le a tárgyalási fejezeteket, élen járunk, a dolog távoli és napiprobléma-mentes, ahogy egy stratégiai célnak lennie kell. A pártok elsunnyogják a témát, durva a nemzeti konszenzus. Vért ontani emiatt senki se fog. Nem is igazi politika a cucc. Szinte gyanúsan sima minden.

"Hogy a bővítési keretszámokon mindenki felkapta a vizet, érthető, ugyanis közel sem kapunk majd annyi uniós pénzt, mint a jelenlegi tagok. "

De mától ez máshogy lesz, mégpedig azért, mert mostantól pénzről van szó. Az Európai Bizottság, az unió kvázikormánya a múlt héten közzétette azt a dokumentumot, ami tartalmazza, pontosan mennyit is szán Brüsszel a bővítésre. Ebből kiderül, hogy csatlakozás után mennyi uniós támogatást kapnak a magyar, lengyel, cseh, stb. "farmerek", és mekkora, felzárkózást segítő pénzt az elmaradottabb régiók. Az unió költségvetésének durván 80 százalékát adják az agrár- és regionális támogatások, vagyis megkockáztatható, hogy a csatlakozási tárgyalások legfontosabb kérdése ez.

Hogy a bővítési keretszámokon mindenki felkapta a vizet, érthető, ugyanis azok első ránézésre nem mutatnak valami jól. Arról van szó, hogy közel sem kapunk majd annyi uniós pénzt, mint a jelenlegi tagok. Az agrártámogatásoknak mindössze a negyedére számíthatunk az első évben, a regionális pénzeknek pedig csak nagyjából a felére. (Az új tagok összesen több mint 40 milliárd eurót hívhatnak le három év alatt, Magyarországnak ebből - előzetes számítások szerint - 6,4 milliárd euró juthat.) Vagyis lepattant mezőgazdászainkra és vidékeinkre kevesebb pénzt szán Brüsszel, mint mondjuk a spanyolországi Andalúziára, ami lehet, hogy nem egy Belső-London, de nem is Észak-Magyarország. Ennyiben jogos, hogy hirtelen felfortyant az összes tagjelölt, és már hadaikat igazítanák egybe, hogy együtt rohanják le Brüsszel fukar eurokratáit. Másodrangú tagok ők nem lesznek. "Van élet az EU-n kívül is".

"Amiért viszont hisztéria a műsor, az az, hogy mindez egyáltalán nem meglepetés, és persze édeskevés köze van ahhoz, hogy hol állunk a tárgyalásokban (egyébként az élen). "

Amiért viszont hisztéria a műsor, és ezt a csatlakozási tárgyalásokban "lemaradt" Magyarországot féltő Medgyessy Péter is jól tudja, az az, hogy mindez egyáltalán nem új, nem meglepetés, és persze édeskevés köze van ahhoz, hogy hol állunk a tárgyalásokban (egyébként az élen). A konkrét számok ugyan újak, a mostani papír alapjait azonban már 1999-ben lefektették, a Berlinben elfogadott Agenda 2000 nevű dokumentumban. Szó nincs tehát meglepetésről: nagyjából annyi pénz lesz a bővítés első három évére, mint amennyit 1999-ben ígértek. Sőt: a tagállamok - elsősorban a cehhet álló Németország - legújabb elképzeléseihez képest a brüsszeli javaslat kimondottan nagylelkű.

A viszonylagos szűkmarkúságnak két oka van. Az egyik, és főleg ezzel védekezik a Bizottság is, hogy korántsem biztos, hogy jó lesz az új tagoknak, ha egyszerre a nyakukba zúdul ennyi pénz. Nem biztos, hogy a támogatás miatt frissiben megjavult anyagi körülményeik arra késztetnék parasztjainkat, hogy modernizálják az uniós szinvonalhoz képest elmaradott gazdaságaikat és termelési módszereiket. Szintén a gyenge pénzfelvevő képesség miatt várhatunk kevesebb regionális támogatást is.

A másik ok, és persze ez a lényeg, hogy Brüsszelnek csak ennyi pénze van. Az uniós költségvetés egyszerűen nem bírná finanszírozni a viszonylag elmaradott 10 új tagállam régióinak felzárkóztatását, béna mezőgazdaságának rendbehozatalát. Ez nem megy, túl sokba kerülne. Lehet, hogy igazságtalannak tűnik, hogy így csak másodrangú tagok leszünk, és a "szegény" spanyol régiókat meg tovább tömik zsével, de most ez van.

"Amiért tehát kár csatakiáltásokat hallatnia a miniszterelnöknek, az a politikai realitás. A bővítési csomagon nagyon javítani semmiképpen sem lehet, túlzott hőbörgéssel csak a brüsszeliek fejét fájdítjuk."

Amiért tehát kár csatakiáltásokat hallatnia a miniszterelnöknek, az a politikai realitás. A bővítési csomag se nem meglepetés, se nem túl rossz, a körülményekhez képest. Valójában simán lehet, hogy még ennél is kevesebb pénz lesz végül, mert a Bizottság szava nem a végső, a döntés a (fukar) tagállamoké. Nagyon javítani rajta, mivel az alapvetések már évek óta megvannak, semmiképpen sem lehet, legfeljebb egyes részletein. Egységes fellépéssel egy-két dolgot valóban elérhetnek a jelöltek, de túlságosan hangosan verni az asztalt igazából nem éri meg.

Ugyanis a végjáték a hangoskodás nélkül is elég szoros lesz. A 2004-es felvételhez (ami elképzelhető, hogy 2005-re csúszik) 2002 végére le kell zárni a tárgyalásokat. Ez amúgyis elég necces lesz, ráadásul megnehezíti a dolgot, hogy Franciaországban tavasszal, Németországban pedig ősszel választások lesznek. Tudható, hogy az utolsó dolog, amit a jelöltek meg akarnak vitatni, a bővítés költségei, vagy - az ahhoz szorosan kapcsolódó - mezőgazdasági támogatások reformja. A németek azért nem, mert ők fogják kipengetni a zsét, a franciák meg azért nem, mert az ő parasztjaiknak kellenek legjobban az agrárpénzek. Érdemi tárgyalásokra nagyon kevés az idő. Most túlzott hőbörgéssel csak a saját helyzetünkön rontunk, meg a brüsszeliek fejét fájdítjuk. Pedig ők már nagyon túl akarnak lenni az egészen. Szerintem mi is.