A magyar futball X-aktái

A magyar-litván szombati válogatott meccs után nem tudtam eldönteni, melyik a dühítőbb: a kapitány nyilatkozatai vagy a szánalmas produkció. Szerdára kiderült: a kapitány magát s egyszersmind a csapatot mentő, finoman szólva furcsa magyarázkodása dühítőbb volt. Bicskei stílusa szerdára sem változott, viszont láthattunk két csapatot nyerni, a litván ellenében az olaszt, Grúzia ellenében pedig a románt.

Maradjunk az olasz meccsnél és annak lélektanánál! A litván válogatott egy pontot szerzett mindeddig, és csak ellenünk volt képes gólt lőni. Ezzel az egy ponttal megerősödve léptek pályára Olaszországban. Erre mi történt? Szakadó esőben helyzetig sem jutottak. Mert az olaszok nem hagyták.

"Lehet-e úgy motiválni játékosokat, hogy valamennyi előkészületi meccs után törvényszerűen elhangzik: most nem az eredmény volt a fontos?"

Bicskei azt mondja: a taktika, a fegyelmezettség, az akarat, a küzdelem nálunk is rendben volt. Akkor mit mondana az olaszokra? Inzaghi, Del Piero, Totti csodát művelt. Ez a taktika volt igazán rendben, mert itt a játékosok alázattal végrehajtották, amit elterveztek. Bicskei szerint a mieink nem voltak frissek. Vajon miben fáradtak el?

Azt hiszem, nem áll távol a valóságtól, ha kijelentjük: ezek a játékosok ilyesfajta meccsre képtelenek felpörögni. Hamar István például csak akkor játszott jól - az olaszok ellen -, amikor veszélyben forgott a helye a köztudottan erős Izraelben. Akkor motivált volt a csapat, és a kapitány is. De lehet-e úgy motiválni játékosokat, hogy valamennyi előkészületi meccs után törvényszerűen elhangzik: most nem az eredmény volt a fontos, most keressük a bármikor bevethető tehetséget. Ennek a motiváció nélküli játéknak rendszerint iksz lesz a vége. Bosznia, Jordánia, Litvánia. Tartok tőle, még bővül az x-akta.

Ez a válogatott a középpályát kivéve rendre ugyanabban az összeállításban lép pályára. A középpályán azonban arra nem kaptunk választ az előkészületek során, hogy Illés képes-e hatékonyan együtt játszani Miriutával, vagy jobb, ha Lisztes mellett irányít? Úgy tűnik, ez nem volt annyira fontos.

Örülni kéne annak a megállapításnak, hogy a kapitányt nem lepte meg a litvánok védekezése, az azonban igen, hogy nyolc új emberrel tették a dolgukat. Tegyük össze a kezünket, mert olyan kapitányunk van, aki név szerint ismeri az igen veretes litván labdarúgást. Ez az új nyolc nyilván másként bekkelt. Nem arra rúgta a labdát, amerre a másik nyolc, akit Bicskei - valószínűsíthetően - ugyancsak ismer.

Örüljünk annak is, hogy amikor bejárta Európát a magyarokat nézegetvén, akkor őket is szemügyre vette! Egyébként ezeknek az utazásoknak is jelzésértéke van. (Például nem tudott találkozni a több magyarral felálló Cottbus edzőjével.) De érdekesebb, hogy először március végén játszunk tétmeccset, és addig történhet mondjuk formaváltozás is. Mint ahogy Lisztes esetében is, de azért őt feltétlenül meg kellett nézni Stuttgartban, csak úgy, mint Lendvait Belgiumban, aki még csak meghívót sem kapott.

Bicskei: "A magyar futball legjobb labdaszerző játékosának (Illés) a génjeiben van a labdaszerzés. Ez alighanem egy lappangó gén lehet."

Örülni kéne annak is, hogy Bicskei orvostanilag is igen felkészült. Hiszen egy ilyen helyzetben azt mondta: Illés Béla a kapu előtt jeleskedett, és hogy a magyar futball legjobb labdaszerző játékosának a "génjeiben van a labdaszerzés". Ez alighanem egy lappangó gén lehet, bár ő nyilván ismeri az évtized legjobbját, aki mostanában huzamosan képes végigjátszani momentum nélkül egy bajnokit is.

Kovács Antal olimpiai bajnokunk nyilatkozta az egyik érthetetlenül gyenge szereplése után: már arra is gondolt tanácstalanságában, hogy parajelenség okozta, hogy egyetlen meccset sem nyert a pozsonyi Európa-bajnokságon. A magyar futball voltaképpen tele van ilyen földön túli, megfejthetetlen jelenséggel, furcsa, hogy még erre nem utalt a kapitány.

Most pedig kezdődik az unalomig elcsépelt előretekintés, annak folyamatos ismétlése, hogy majd a júniusi két meccset - Bukarestben és itthon a grúzok ellen - megnyerjük, jóllehet az utóbbi tíz évben nem nyertünk meccset a nyár elején. Az Izland elleni katasztrófa is erre az időszakra esik.

Mindegy, megint kiesünk, és majd elmondjuk, hogy azért már láthatóan kezd formálódni a válogatott, és hogy a következő sorozat csak jobb lehet.