Károly, Karola
-1 °C
4 °C
Index - In English In English Eng

A fapados légiközlekedés MENŐ

2008.12.12. 12:23

Ahhoz képest, hogy a közmegegyezés szerint most már hetente talál fel valamit az emberiség, ami alapvetően változtatja meg mindannyiunk életét, valójában mindannyian egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat az újításokat, amelyek az utóbbi húsz évben tényleg alapvetően jobbra fordították a sorsunk. A számítógép sokaknak nyilván ilyen, de ami ezután jön, az már a személyes preferenciáktól függ. Van, akinek a hóágyú, én viszont tisztán emlékszem, hogy amikor először találkoztam a Napster nevű illegális zenecsereberélő szoftverrel, már a harmadik másodpercben éreztem, életem színvonala minőségileg emelkedett.

A számítógéphez hasonlóan széles körben népszerű újításként csak a fapados légitársaságok megjelenését lehet említeni. Csak a fapadosok sokkal menőbbek az informatikánál, hiszen itt nem úttörő mérnöki munkáról van szó, hanem már korábban is létező technológiák és erőforrások ügyes újrahasznosításáról, és egyúttal valami tényleg forradalmi létrehozásáról. Az első fapados légitársaságok megjelenése olyasmi volt, mint a hajléktalanok szemétből összerakott fantasztikus kunyhói, azzal az apró különbséggel, hogy a Ryanair meg az Easyjet járataival el lehetett repülni Európa másik végébe, valamint nem is voltak olyan büdösek.

Két dolog tette a fapados repülést egyből nagyon menővé: az ára, meg hogy egészen meglepő helyekre is el lehetett jutni vele. Attól, hogy valami olcsó, még egyáltalán nem lesz menő, itt azonban másról van szó. Arról, hogy ez már nevetségesen olcsó. A fapados cégek odáig tudták leszorítani az árakat, hogy nem csak a hagyományos légitársaságokat verik, hanem gyakorlatilag bármilyen közlekedési eszközt. Kis odafigyeléssel és előre gondolkodással lehet venni például Budapest-Berlin retúrjegyet 11 000 forintért. Ez se busszal, se vonattal, se saját autóval nem múlható alul, ráadásul ugye így is a leggyorsabb.

Az árakért cserébe persze le kell mondani kényelmekről, de hát aki bármit is menőnek tart a hagyományos légitársaságok fapadosokról hiányzó szolgáltatásai közül, az úgyis halálosan ciki. Kinek van szükség rendes, papíron kiállított jegyekre? A kisgyerekeknek repülőmaketteket osztogató stewardessekre? Vagy arra a vacak kajára? Speciel inni adhatnának, de mivel a Budapestről induló fapadosok fedélzetén olcsóbban lehet üdítőt vásárolni, mint a kegyetlen haramiák által üzemeltetett Ferihegyen, olyan nagyon nincs miért sírni. Egyébként meg a lecsupaszítás eleve menő, akárcsak a fapadosok létrejöttének, az ezen légitársaságok által használt, lecsupaszított reptereknek és egyéb kiszolgáló intézményeknek is sokszor olyan buherált varázsa van, ami feledteti a kényelmetlenségeket.

Még az olcsóságnál is menőbb az a tény, hogy amióta léteznek fapadosok, Európa Isztambultól Rejkyavikig szorosan behálózott, felfedezésre váró játékszerré vált. A néhány nagy és a megszámlálhatatlanul sok kis légitársaság megjelenése előtt az európai légiközlekedés tohonya óriás volt, szinte csak az egyes országok fővárosait összekötő járatokkal. Ma meg lehet repülni Gijóntól Olbiáig mindenhova, amely települések létezéséről sem volt fogalma az emberiség túlnyomó többségének. Mondjuk a túlnyomó többségnek ma sincs, de ők főjenek csak a ciki levükben, a fapadosok úgysem hozzájuk szólnak.

Hanem az olyan emberekhez, akiknek komoly álma teljesül azzal, hogy az ugorjunk-ki-egy-hétvégére-Biarritzba életpálya-modell végre valósággá vált. És ez nem akkor történt meg, amikot leomlott a vasfüggöny, és nem is ám akkor, amikor beléptek az Európai Unióba. Hanem amikor végre alánk raktak egy ép ésszel beárazott, ezer lehetőséget felkínáló szolgáltatást, amellyel akkor megyünk el máshova, amikor csak akarunk. A nonpluszultra-menő pedig az lesz, amikor végre valaki feltalálja a jól működő interkontinentális fapados utazást,  összekötve Európát a világ más régióit kiszolgáló fapadosokkal, oszt akkor mehet mindenki, amerre lát.