Jónás, Renátó
4 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

A magyar internet jelenleg MENŐ

2009.01.29. 11:09

Kicsit lassan esett le mindenkinek a tantusz, de hát Magyarországon az már valódi örömhír, ha egyáltalán leesik. A tantusz. 2009 januárjában Magyarországon rossz az idő és mindenkit kirúgtak legalább két munkahelyéről, viszont az internet végre elkezdett a helyére kerülni. Ez lett a legmenőbb hely, ahol a legjobb dolgok történnek, ahol bulit lehet szervezni, időpontot egyeztetni az önkormányzattal, innét lehet a legpontosabban tájékozódni és itt lehet a legjobban szórakozni.

Ahogy arra mindenki emlékszik, aki a kilencvenes években is használta ezt a csodás szerkezetet, a magyar szekció sokáig elég ciki volt. Technikai újdonságként érdekes volt, akadt néhány szórakoztató levlista és weboldal, az összkép azonban siralmasan mutatott. Talán mert még nem volt minden háztartásban és unatkozó alkalmazottakkal teli irodában szélessávú internet, mindenesetre a kezdeti évek elég csendesek voltak. A 2000-es évek elején aztán lassan, de nagyon lassan elindult valami. Hirtelen lett néhány nagyon izgalmas oldal, a magyar civilizáció nem online része pedig egyre poshadtabbnak tűnt.

A jelenlegi rózsás állapotokat két jelenleg is futó művészeti és/vagy közéleti projekt szembeállításával szeretném illusztrálni. Az egyik offline, és úgy hívják, hogy 40. Magyar Filmszemle, a másik pedig online, és az a neve, hogy Szlengblog. Mindkét vállalkozás nagyjából ugyanazt tűzi ki maga elé célul: Magyarországot, valamint minket, a drága magyarokat bemutatni a dokumentarista éleslátás, a nagybetűs művészet és a még nagyobb betűs Igazság erejével. Mindkettő nagyságrendileg ugyanannyi embert mozgat meg, ám míg az egyik friss, formabontó és teljes egészében zseniális, addig a másik áporodott, a Kongresszusi Központhoz kapcsolódik, és néhány fényesebb darab mellett minden bizonnyal pont annyi szeméttel lesz tele, mint az előzők. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egyik egy büdös fillérbe nem került, a másik meg néhány milliárd forintba egészen biztosan, bár amióta rendszeresen vannak filmek, amelyek több évben is kapnak támogatást, azóta a matematika eszközei már nem alkalmasak a pontos összeg kiszámítására. Döntse el mindenki, hogy akkor melyik a menő és melyik a halálosan ciki.

Számtalan ilyen példa van még. Csak találgatni tudom, hogy miért pont 2009 elejére érte el a tehetséges és tenni akaró magyar emberek mennyisége azt a kritikus tömeget, amennyi már elég az internet kivirágoztatására. Az, hogy most már mindenhol van internet, kevés a magyarázathoz. Inkább valami olyasmit tippelnék, hogy ahogy épeszű embernek kínos összeállnia egy ilyen Grünwalskys-Kongresszusiközpontos bagázzsal, ugyanúgy zárult be minden egyéb kapu az önkifejezési vágytól majd meggyulladó alkotópalánták előtt. Ki a fene akar egy könyvkiadóval meg mindenféle állami pályázatokkal bíbelődni ma? Ki akar leülni dumcsizni egy lemezcéggel? Akinek két anyja van, az sem.

Az interneten minden olyan egyszerű. Itt van például Igazságos Izom Tibor naplója, amely ha nem is Rejtő- vagy H. Kovács-szint, nagyjából a maximumot hozza ki, amit ebből a korból ezzel az eszközzel lehet. Nem lepne meg, ha egyszer könyvként is kiadnák, attól viszont még tény marad, hogy ilyen csodák Magyarországon csak az interneten bukkanhatnak fel, máshol egyszerűen nincs semmi esélyük. És nem csak az írott szóval van ez ám így. Az utóbbi hónapok legjobb magyar nyelvű lemezét jegyző Bobafett nagyon helyesen egész művét ingyen letölthetővé tette. Mint ahogy egyébként szintén az interneten kezdett el terjedni annak idején a Belga együttes munkássága is, azon nagyon kevés dolgok egyike, amelyek már a kilencvenes évek végén is online tudtak jók lenni Magyarországon. Ezer példa van még. Akinek épeszű, magyar nyelvű információkra van szüksége tornacipőkről, éttermekről vagy a kommerek garázdálkodásáról, esetleg csak kortárs műalkotásokban gyönyörködne, annak is a világháló az ideális választás.

Akárcsak a világon bárhol, az internet Magyarországon is hajlik a lájt tartalmak felé, ám egészen biztosan hamarosan eljön a nap, amikor magyar filozófusok tömegei kezdenek blogírásba meg közösségiháló-szervezésbe. Ma többek közt az is jó a magyar internetben, hogy a lehető legelképesztőbb embercsoportoknak sikerült rajta fórumot találniuk, a straightedge punkoktól a farmer-fetisizstákig. Amióta rábukkantam a színvonalas késoldalra, én már tudom, hogy a magyar interneten semmi sem lehetetlen. Az is nagyon érdekes, hogy míg a tíz évvel ezelőtti hőskorban inkább csak azok a szubkultúrák választották az internetet, amelyek nem tudtak volna létezni az itt biztosított anonimitás nélkül (ki ne emlékezne az egyik első magyar, igazán közösségi szájtra, a Lányok, Házak, Vendégekre), addig ma már mindenki, aki kényelemre, gyorsaságra és sok információra vágyik. És ha már közösségi oldalaknál tartunk, olvasói kérdésre válaszolva szeretném elmondani, hogy a Facebook az menőnek ugyan nem nagyon menő, viszont szemben az iWiW-vel és a Myspace-szel, legalább nem érzi úgy az ember, hogy szaros lesz a keze, ha hozzányúl.

Ami pedig a fentiekből következik, nyilvánvaló. Ez a cikk menő. Sőt, drága olvasó, most te is menő vagy.