Sertésinfluenza miatt aggódni = NEM MENŐ

Végre egy hét, amikor mindannyian büszkék lehetünk a magyar emberre. Magunkra, tehát. Bajban ismerszik meg, ki a menő csávó, és most mi mindannyian jelesre vizsgáztunk. Nem érdekel minket a sertésinfluenza egy cseppet sem. Illetve a H1N1 vírus, ahogy az angolszász rendőri szakszervezetek petíciója után a világ nevezi a kórt. Egy hétig kerestem az országban olyan élő és mozgó embert, aki hajlandó kijelenteni, őt igenis foglalkoztatja, mi több, aggasztja a pandemikus világkatasztrófa fenyegető szele. Közvéleménykutatásom nem volt túl lelkes, elsősorban azért, mert engem sem érdekel a dolog, ám a tendencia egyértelmű: a magyar nemzetet még az EP-választások kampánya is jobban fel tudja izgatni, mint ezek a kis izék, AMIKET SZABAD SZEMMEL NEM IS LÁTNI.

Globális kémhálózatom jelentései alapján a világon szinte sehol nem kezdett az utca embere fertőtlenített bunkereket építeni, még a mindig ijedős Egyesült Államokban is a lakosság elenyészően kis része kezdett műtősmaszkot viselni. Csak szerencsétlen Mexikót kapta telibe a pánik, bár ha jól érzékelem, őket sem a halál, mint fenyegető veszély helyezte idegpályára, hanem a nemzetközi páriaság és az idegenforgalmi bevételek visszaesésének réme. Valamint hogy egész Latin-Amerika rajtuk nevet, de olyan gúnyosan, hogy miután a chilei Viña del Marban a mexikói Chivas focicsapatának játékosai az utcára nem tudtak kimenni úgy, hogy a helyiek vicceskedve el ne takarják orrukat-szájukat, az esti meccsen az egyik eldurrant agyú mexikói játékos kénytelen volt takonnyal-köpettel bosszút állni.

Az influenza az egész világon csupán két típusú embert izgatott fel. Egyrészt a mindenféle szakmabelieket, orvosokat, virológusokat, műtősmaszk-dizájnereket. Őket meg lehet érteni, hiszen mi a fene hozzon lázba egy influenza-szakértőt, ha nem az influenza. Az is nyilvánvaló, hogy a világnak igenis fel kell készülnie pusztító, emberek millióinak halálával járón járványokra. Ez nem olyan, mint a kisbolygó-becsapódás, mert egyrészt ha nem is tökéletesen, de lehet ellene védekezni, másrészt pedig szemben a meteoritok útvonalával, ezt alapvetően befolyásolja rohanó világunk. Az egyre népesebb és sűrűbben lakott városok, az egyre gyakoribb érintkezés haszon- és vadállatokkal (lásd AIDS, mint ennek klasszikus esete) évről évre növelik a pusztító járványok kialakulásának esélyét. Azért tartjuk a szakértőket, hogy amit lehet, azt megtegyenek megelőzésileg és tűzoltásilag.

A köz ostoba tagjaként hajlamos lennék elhinni, hogy ami a tanult szakember tesz és mond az influenzáról, az úgy is van, ha nem lett volna ennek a most már tényleg teljes érdektelenségbe fulladó ügynek egy nagyon idegesítő fontoskodó-farkastkiáltó vonala is. Amely vonalat éppen a felelős szakemberek forszírozták. Tudom, a WHO-nak nincs mérlegelési lehetősége, és ha egy fertőzés megfelel a követelméményeknek, akkor kénytelen az 5-ös fokozatú riasztást elrendelni, ami fölött már csak egy lépcső van. Segítek, a 6-os az. A mostani 5-ösn szintre kevesebb, mint húsz halálos áldozat, tehát egy átlagos kelet-törökországi esküvői lövöldözés nagyjából egyharmadánál sikerült eljutni. Tegyük fel, hogy ennek a százszorosa, azaz 2000 halott kell a 6-os riadóhoz. Mi lesz, ha meghal 200 000, ami még mindig kevesebb, mint amennyi egy átlagos influenzajárványnak szokott áldozatul esni? 6-os riadó plusz piros jelzés a Balatonon? Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy valaki a WHO-nál egyszerűen imád riasztási fokozatokat emelgetni, és a legkisebb aggasztó jelre neki is áll a hobbijának. Engem speciel a csendes műhelymunka jobban lenyűgözne.

Na és a szakembereken kívül még kik kerültek izgalmi állapotba, amint felbukkant a sertésinfluenza? Hát persze, hogy az újságírók. Lelkesedésüket kicsit beárnyékolja a tény, hogy ha a járvány egy olyan héten tör ki, amikor valami izgalmas is zajlik a világban, négert választanak amerikai elnöknek vagy a Közel-Keleten meghal még húsznál is kevesebb ember, akkor Mexikó malacai soha nem kerülhettek volna címlapokra. A sertésinfluenzával kapcsolatos hírek ahhoz nem elegendőek, hogy kimozdítsák a nulláról a minden magyar emberben halkan ketyegő leszarombazmeg-mutatót, viszont mivel legalább a címük ijesztő, egész szép olvasottságot és nézettséget termelnek - legalábbis az Index belső, úgynevezett duplanullás államtitoknak nyilvánított adatai ezt mutatják.

A sertésinfluenzát az teszi a médiában ideálisan tálalhatóvá, hogy egyrészt rejtélyes és érthetetlen, másrészt látszólag válogatás nélkül bárkire lecsaphat, meneküljön, akinek kedves az élete. Ja, és nagyon menő neve is van, a kínai csirkés akármit le is szorította a dobogó második fokáról, és ha nem nevezik át, talán még a kergemarhakórt is megszorongathatta volna. Mivel a többség azt hiszi, hogy teljesen mindegy, ő mit csinál, az influenza elkapása csak attól függ, hogy a vírus meg akarja-e őt fertőzni, avagy sem, a híreket még hajlandó elolvasni, ennél tovább foglalkozni az üggyel viszont nem. Jöjjön csak, aminek jönnie kell.

Ezzel szemben az a helyzet, hogy bár globális járványok elkerüleséért az egyén nem sokat tehet, saját egészségéért viszont igen. Idézném az Index vonatkozó kisokosát: "kerülni kell a kézfogást és a puszit, nem szabad másokkal egy tányért, evőeszközt, poharat használni. Gyakran kell szellőztetni a lakásokat, munkahelyeket, tisztán kell tartani az olyan gyakran érintett tárgyakat, mint például a telefonkészülék." Ennyi. Aggódni, sőt, foglalkozni ezzel az egésszel tehát nem csak nem menő, hanem teljesen felesleges is. A szakemberek végezzék csak a dolgukat, a többiek meg mossanak rendesen és rendszeresen kezet. Ahogy nagyon remélem, hogy eddigis tették.