Szilvia
10 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Bármilyen éjszaka = MENŐ

2009.06.16. 15:14

Az elmúlt héten rendezett jubileumi, 80. Könyvhét legjobban sikerült eseménye állítólag a Könyvek Éjszakája nevű rendezény volt. Ennek keretében a Vörösmarty téri helyszínen a kiadók standjai éjfélig voltak nyitva, eddig tartottak a dedikálások és vetítések, Esterházy Péter és kollégái pedig sört csapoltak. Helyszíni beszámolók szerint a nép nagy mennyiségben képviseltette önmagát, és ha már ott volt, élvezte is a programokat. Szombaton, június 20-án kerül sor a Magyarországon már több éve megrendezett Múzeumok Éjszakája idei felvonására. Ennek keretében az ország számtalan múzeuma tart nyitva jó sokáig, némely hajnalig is, a kedves közönséget mindenféle programokkal várják. Személyes bunkóságom sajnos kizár mindkét rendezvény célcsoportjából, bár miközben a rendezvény honlapját nézegettem, erősen elgondolkodtam azon, hogy a gyerekkoromban olyan izgalmasnak talált, ütött-kopott kitömött rozsomák vajon ott van-e még a Városligetben a Mezőgazdasági Múzeumban, és hogy esetleg hajnali egy körül meg kellene lesni. Ennek ellenére nagyon örülök a könyves rendezvény sikerének, és biztos vagyok benne, hogy akárcsak az előző években, idén is lesz egy szép csomó ember, akik élni fognak az éjszakai múzeumlátogatás lehetőségével. Lassan, nagyon lassan, viszont szerencsére egyértelműen megállíthatatlanul a magyarok kezdik elfoglalni az éjszakákat. Nagyon helyes. Éjfél után minden menőbb.

Meggyőződésem, hogy éjjel sokáig fennmaradni, másnap pedig minél később kelni istennek tetsző, a polgári demokrata kötelességei közé tartozó cselekmények. A korán kelés a szerzetesrendek és egyéb aszkéták, a hajnalban gyárba igyekvő prolik látványát élvező kommunisták, valamint szadista pedagógusok mániája. Rendes ember 2009-ben már nem élhet így. Rájött már valaki, hogy mi történne a nemzetgazdasággal és gyermekeink morális tartásával, ha a középiskolákban nem hajnali nyolctól délután kettőig, hanem mondjuk kilenctől háromig zajlana az "oktatás"? Ha tíztől négyig, akkor talán valóban nyakunkba szakadna az égbolt, ám ez az egyetlen órácska érzésem szerint rontani keveset, javítani viszont sokat tudna a magyar fiatalok életminőségén. És ne kelljen abba belemennem, milyen érzés volt nulladik órára tömegöközlekedni a Budakeszi úttól Pestlőrincre.

A borzalmakat sokáig sorolhatnám, meglepődve tudtam meg például, hogy a budapesti IX. kerület postáinak nagy része reggel nyolckor már kinyit. Ezeknek a postáknak biztos vannak olyan alkalmazottai, akik nem munkahelyük közvetlen közelében laknak, gondolom nem is pont nyolcra kell beérniük, hanem valamivel hamarabb. Embertelenül korán kell kelniük szegényeknek, csak azért, hogy a hasonlóan abszurd időpontban már ébren lévőket kiszolgálhassák. A rendszer úgy értelmetlen, ahogy van, korán kelés korán kelést szül, ha a lakosság nyolctól már a hivatalban mered unottan a monitorra, sok szerencsétlen online újságírónak még korábban kell kelnie, hogy ellássák a nemzet információhigényét. Na és az ezeknek az újságíróknak reggeli kakaóscsigát sütő pékek? Ördögi körforgás ez, nyakunkon maradt csökevény egy olyan korból, amikor az emberek még gyárak kürtjeihez, sőt, a pitmyalló természethez igazították vekkereiket. Azok az idők már elmúltak, bőven itt az ideje eltolni Magyarországot legalább egy, de inkább két órával későbbre.

Nem kell ide Spanyolország, ahol viszonylag megszokott dolog éjfél után indulni vacsorázni, de azt legalább elérhetnénk, hogy a magyar bioritmus is lehetővé tegye az esti meccs végigélvezését, majd még két korsó sör elfogyasztását a haverokkal úgy, hogy másnap ne kelljen az álmosságtól kókadozva ülni az esztergapadnál. Szerencsére sokan már ma kezükbe vették sorsuk alakítását, és direkt mindent később csinálnak. A éttermek például remek mutatói az elmozdulásnak. Tíz éve még szokatlan volt, hogy valaki vasárnap délután fél négykor ballagjon le egy kiadós hétvégi ebédre, ma viszont a jelek szerint egyre gyakoribb. Nincs is ebben semmi különös. Ha az embernek péntek este programja volt, szombaton későn ebédelt, majd egy rövid szieszta után ismét társasági eseményen vett részt, annak nyilván nincs kedve vasárnap délben enni.

Tisztában vagyok azzal, hogy van, aki korán szeret kelni, este nyolckor pedig már az ágyból nézi a Telesportot. Különös, bohém életmódjukat el kell fogadni, bármilyen bizarr. De legyenek szívesek nem reggel nyolckor kezdeni a légkalapáccsal, hanem heverésszenek még egy kicsit az ágyban, olvasgassanak, sétáltassanak kutyát, élvezzenek végig egy kiadós reggelit. Igényeikkel ne kényszerítsenek más munkavállalókat is hajnali robotolásra. Ha mi, későn fekvők és kelők el tudjuk fogadni, hogy hajnali kettőkor nincs nyitva a posta, értsék meg ők is, hogy reggel nyolckor sincs. Az egészséges kompromisszum valahol középen van. Nehogy már a nappal legyen a menő.