Angol = NEM MENŐ

A betegség általános, gyorsan terjed és nyilván mindenki találkozott vele, akinék van olyan ismerőse, aki használ bármilyen internetes képmegosztó szolgáltatást. A kóros angol címadás egyre több áldozatot szed hazánkban is. Bár a fényképek angol elnevezése a leggyakoribb tünet, sokan mára olyan súlyos állapotba kerültek, hogy a Facebookon, sőt, szinte bármilyen internetes megnyilvánuláskor angol szavakat és kifejezéseket használnak. Csetelés, emailek, minden szennyezett. Különösen aggasztó, hogy a betegek annál inkább hajlamosak az angol használatára, minél inkább általuk "menőnek" képzelt események kommentálásáról van szó. Ha egy kép bulizó fiatalokat ábrázol, valaki a kapcsolati hálójába tartozókat arról kívánja tájékoztatni, hogy milyen borzasztóan másnapos, a képaláírás vagy a helyzetjelentés annál inkább hajlamos angolul lenni. Mert a "fucking hangover" aztán sokkal vagányabbul hangzik, mint ennek magyar megfelelője.

Azért egyre több a beteg, mert egyszer valaki kitalálta, hogy angolul az is jól hangzik, ami magyarul bénán. (Valamint azért, mert az angolul megnyilatkozók úgy érzik, hogy így egy kicsit hűvös kívülállók, és el tudnak szakadni a magyarul beszélt valóságtól. Ez azonban inkább pszichiátriai, mint szociális probléma, úgyhogy most ezzel nem foglalkozunk.) Sajnos a felelős személye a ködbe vész, az viszont biztos, hogy az Illés együttestől kezdve nem volt ebben az országban senki, aki menő akart lenni, és pályafutása kezdeti korszakában ne esett volna bele az angolmajmolás hibájába. Aztán a nagyok, mint például az említett Illés együttes, sikeresen kimásztak a fertőből, és bebizonyították, hogy lehet ám ugyanazt, ugyanolyan jól magyarul is.

Sajnos nincs mindenkinek annyi esze, mint a Szörényi-Bródy párosnak. Így kénytelenek vagyunk együttélni azokkal a nemzettársainkkal, akik szerint szellemesebb és frappánsabb azt írni egy emailben, hogy "FAIL", mint azt, hogy "hülye köcsög". És az "instant get"-re ne is kelljen semmit mondanom. Az pedig még idegesítőbbé teszi a jelenséget, hogy az angolkórban szenvedők, akárcsak népünk úgy általában, sajnos nem tudnak elég jól angolul. Nincs szánalmasabb, mint egy "menő" fiatalokat ábrázoló kép "menőnek" szánt címe, hibás angolsággal. Ami át is vezet minket a hét másik slágertémájához - gondolom azon senki nem akar vitatkozni, hogy az egyik a Flickr-képaláírások helytelen angolsága volt - a diplomásoknak kötelező nyelvvizsgán siránkozó Magyarországi Szülők Országos Egyesületéhez.

Ezeknek a fantomszervezeteknek nem vagyok nagy barátja, az általános körberöhögést, ami ezt a mostani javaslatot fogadta, mégis túlzásnak éreztem. A hivatásos szülők érvei persze nevetségesek, azzal azonban csak egyetérteni lehet, hogy semmi szükség nincs arra, hogy egy monopolhelyzetben lévő állami hivatal, a legendás Rigó utca dönthesse el, ki tud ebben az országban idegen nyelven. Sok évvel a sajnálatos események után már bevallhatom, hogy többször voltam a Rigó utcában, mint szinte bármelyik olvasó, mivel a messzi kilencvenes években, a személyiben könnyen kicserélhető fényképek korszakában igen jövedelmező foglalkozás volt más, az angolt csak ugató gimnazisták helyett elmenni vizsgázni. Tapasztalt veteránként mondhatom hát, hogy a magyar állami nyelvvizsgáknak és a valós nyelvtudásnak semmi közük nincs egymáshoz, aki ennek megszüntetése mellett érvel, még akkor is a barátom, ha tagja egy civil szervezetnek.

Nyelvvizsgára akkor sem lenne sok szükség, ha maga a rendszer jó lenne. Ezeket a papírokat elvileg azért adják ki, hogy a munkaadók szemében előnyt jelentsenek. Szerencsére a munkaadók nem olyan hülyék, mint a magyar állam, ezért ahol valóban szükség van nyelvtudásra, nem a papírnak hisznek, hanem annak az öt perc idegen nyelvű beszélgetésnek, amely alatt bárkiről el lehet dönteni, hogy most akkor tud, vagy nem tud. A nyelvvizsga eltörlése a magyar felsőoktatás színvonalát sem rontaná tovább, aki a héten velem együtt kacagott azon, hogy milyen arányban veszik ma fel az érettségiző fiatalokat mindenféle felsőoktatási intézményekbe, tudja miről beszélek. (Avagy az évi kétezer pszichológus országa. Avagy gyere vissza, Horn Gyula.)

A nyelvvizsgát el kell törölni, angolul viszont muszáj tudni. És nem kicsit, hanem. Az államaparátuson és a brüsszeli képviselőségen kívül nem tudok olyan szakmát mondani, amiben ma magyar frissdiplomásnak esélye lenne magabiztos angoltudás nélkül. Mindegy, hogy újságíró vagy kutató biológus: folyamatosan használt és szinten tartott angoltudás nélkül még a magyar pocsolyának is csak az alját kapargathatod, életed végéig. Ráadásul aki rendesen tud angolul, kevésbé hajlamos azt hinni, hogy ez valami rejtélyes és menő dolog, és ha legközelebb felteszi a Flickr-re egy görbe szombat este emlékeit, rendes, ékes magyar nyelven fűz hozzá szellemességeket.