Melinda, Vivien
-5 °C
3 °C

Facebook miatt hisztizni = NEM MENŐ

2010.05.26. 21:31

Amikor majd ötszáz év múlva a gazdaságtörténészek tanulmányokat írnak a harmadik évezred legelején virágzó információtechnológiai és számítástechnikai multikról, meglepve fogják látni, hogy minden cég karrierje ugyanúgy ívelt fel- majd lefelé.

A gyors felfutás és a csúcsra járatás után minden ilyen cégnél visszaüt a túlzott népszerűség. Először csak kevesek sírnak a nagytestvér-jelenség miatt, aztán gyorsan a szélesebb közönség számára is cikivé válik a márka. Így volt ez először a Microsoftnál, később a Google-nál, most pedig Steve Jobs nagy szerencséjére úgy tűnik, hogy mégsem az Apple, hanem a Facebook lesz a következő mumus.

Jaj istenem, nehogy megijedjen itt valaki, nem lesz fizetős. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a most már néhány pápua törzsön kívül az egész világot bekebelező közösségi oldal az adatgyűjtés után átállt a pénzgyűjtésre. Ráadásul úgy, hogy éppen a néhány rövid év alatt összegyűjtött adatokat igyekszik pénzre váltani.

A Facebook felhasználói nyilván maguk is tapasztalták a változást. Ha azt nem is vették észre, hogy saját adataik hirtelen könnyebben lettek elérhetők mindenféle cégek és magánszemélyek számára, az azért csak feltűnt, hogy szinte már az iwiw legszebb napjait idéző módon lehet vadidegenek fotói és szövegei közt turkálni.

Hirtelen mindenki számára nyilvánvaló lett, amit azért korábban is illett volna tudni, hogy a Facebook nem karitatív szolgáltatás, amelynek segítségével bulikat lehet szervezni, aztán mérsékelten vicces kommentárokat fűzni az estét megörökítő fotókhoz. Hanem egy úgynevezett profitorientált nagyvállalat, amit a felhasználóinak siránkozása csak addig érdekel, amíg az nem áll a haszon útjába.

Természetesen mindenkinek joga van kényelmetlenül érezni magát, hiszen a Facebook modelljében a felhasználó nem fogyasztó, hanem maga az áru, amit a cég valódi fogyasztóinak, a hirdetőknek ad el. Legalábbis az adatait mindenképpen.

Azon is joggal morgolódnak a felhasználók, hogy a Facebook és annak egyre kevésbé szimpatikus alapítója, Mark Zuckerberg nyilvánvalóan szándékosan igyekeznek fű alatt bevezetni a változásokat. A Facebook adatvédelmi elvei a kezdetekkor egyetlen sorba elfértek ("senkinek nem adunk semmit"), ma viszont egy jó jogásznak is napok kellenének a hosszú szöveg értelmezéséhez.

Komoly érvek szólnak hát a Facebook cikivé válása mellett. Mint ahogy ciki lett a megalomániás Microsoft, a saját krédóját ("ne légy gonosz") rendszeresen leköpő Google, és a korábbi messisás-komplexusát most már paranoiával is vegyítő Apple. Cikivé váltak, de csak azok szemében, akik szimpla pénzcsinálásnál többet várnak el egy cégtől.

A fent említett gazdaságtörténészek a legjobban azon fognak meglepődni, hogy az ezredforduló embere a huszadik pofára esés után is képes volt újra és újra elhinni, hogy a huszenegyedik tényleg más lesz. Nemcsak hasznos és ügyes, hanem még megbízható is.

P.J. O'Rourke amerikai újságíró híres mondása szerint hatalmat és pénzt adni a kormánynak olyasmi, mint viszkit és kocsikulcsot egy kamasznak. Szegény siránkozó Facebook-felhasználók arra nem voltak képesek máig rájönni, hogy kapitalista nagyvállalatoknak bizalmat és személyes adatokat átadni még ennél is naivabb felelőtlenség.

Szerencsére nagy baj azért nincs. Szemben a hatalommal visszaélő, a közös pénzt elherdáló állammal, a  Facebooknak igenis van alternatívája. Törvénytisztelő állampolgárnak lenni kötelező, weboldalakat használni viszont teljességgel opcionális. Lehet adatlapot törölni, és lehet persze máshova is átjelentkezni, ha valaki még az utolsó utáni alkalommal is el szeretné magával hitetni, hogy igenis lehet ezt máshogy.

A többiek töltsenek el tíz percet a privacy-beállításaikkal, készüljenek fel lélekben arra, hogy előbb-utóbb minden digitális fénykép eljut valami kínos helyre, és egy pillanatig se bánkódjanak azon, hogy már megint be lettek csapva.