Hülye nyugati politikuson röhögni = MENŐ

Velejéig romlott, szívtelen ember, aki Ukrajnán meg szegény belaruszokon nevet. A legtöbben egyébként ilyenek vagyunk. Abban viszont mindenki egyet szokott érteni, hogy a minálunk szerencsésebb helyzetben lévők balszerencséjén, bénaságán, önsorsrontásán szabad hangosan kacagni. Amikor pedig ezeknek a tejben-vajban fürdő népeknek a vezetői bizonyulnak silányabbnak a mieinknél, na akkor lehet csak igazán röhögni.

Vegyük például Franciaországot, ezt a különös vidéket, ahol a kormány nem szereti sem a burkát, sem a cigányokat. A muszlim nők viseletének megítélésén lehet vitatkozni, és nem is övezte általános európai felháborodás a francia tiltást. Pedig ez nem csak kontraproduktív intézkedés, ahogy azt az eheti bombariadó az Eiffel-toronynál szépen megmutatta, hanem igen nehezen egyeztethető össze a szabadság magasztos, és egyébként részben francia származású eszményével.

A kelet-európai cigányok vegzálása, kiutasítgatása ennél sokkal egyszerűbb ügy, nem csoda, hogy a páneurópai szélsőjobboldali csürhén kívül viszonylag kevesen tapsoltak ennek. A francia kormány cinikus aljassága olyan, egyébként Nicolas Sarkozyhez hasonlóan jobboldali politikusoknál is kiverte a biztosítékot, mint Angela Merkel német kancellár, és az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, José Manuel Barroso. Brüsszelben ritkán szokták az egyes EU-tagok – különösen az igazán fontos tagok – kormányait a nácikhoz hasonlítgatni, de most erre is bőven van példa.

Mindig megalázó olyan angol – vagy éppen francia – nyelvű újságcikkeket olvasni, amelyekben a szerző alig leplezi őszinte megdöbbenését, hogy azon a hülye Magyarországon milyen vezetőket képes magának választani a birka nép, és hogy miért nem hajlandó legalább a legselejtesebbeket elzavarni. Így hát különösen lélekmelengetők azok a pillanatok, amikor fordul a kocka.

A francia belpolitika szinte teljesen megfejthetetlen jelenség mindenki számára, aki nem szokott hóna alá csapott bagettel, az aktuális időjárási viszonyokhoz képest botrányosan alulöltözve végigszökellni Párizs híres kör- és sugárútjain. Annyit viszont még kívülállóként is észre lehetett eddig venni, hogy ezek a franciák nagyon szeretnek maguknak rendkívül arrogáns, mindenféle mocskos figurákkal smúzoló, viszont kérlelhetetlenül tökös vezetőket választani, Napóleontól de Gaulle-on át egészen Jacques Chiracig. A Sarkozy-jelenség így különösen megfejthetetlen.

Nehéz megérteni a férfit, aki a világ egyik legkívánatosabb nőjének oldalán, egy relatíve kívánatos ország első embereként is ilyen pitiáner tudott maradni. Olyanról például Prince óta nem hallott a világ, hogy egy alacsony növésű férfi pénzt és hatalmat latba vetve intézze el, hogy nyilvános fellépésein hozzá hasonlóan apró emberek lehessenek csak körülötte. Amit pedig Sarkozy szellemi vezérletével a bevándorló cigányok ellen Franciaországban elkövetnek, arra – ahogy ugye sokan hüledezve rámutattak –, tényleg nem volt példa Nyugat-Európában 1945 óta.

A francia kormány indítékai és módszerei annyira alávalók, hogy az ember itt Kelet-Európában kénytelen magát csipkedni, hátha csak álmodik. Tényleg nyugaton válik valóra, amivel mi csak ijesztgetjük magunkat, hogy egy demokratikusan megválaszott politikai vezető, a sokasodó viharfelhőket látva, a szörnyű nép legaljasabb érzelmeit kiszolgálva alpári rasszizmusba menekül? Hát tényleg nem is vagyunk mi olyan hülyék ebben az európai mezőnyben?

Ha nem szerencsétlen, nagyon szegény emberek bőrét vinnék vásárra, a cigányellenes francia intézkedéseken még jobban lehetne röhögni. Ahogy a necces pénzügyek esetében hagyományosan egymásnak falazó francia politikai elit néhány piti zsebtolvajra igyekszik kenni az ország minden baját. Ahogy ezek a politikusok még ahhoz is gyávák, hogy a társadalmilag beágyazottabb, sokkal keményebb diónak számító észak-afrikai bevándorlókkal merjenek kekeckedni. És mindennek a tetejébe ahogy a keménykedő franciák az EU keretein belül teljesen értelmetlen intézkedésekkel igyekeznek “rendet” tenni, amint a legszebben a Belgiumba kiutasított, majd egyből vissza is forduló cigányok találékonysága szépen bebizonyította.

Ha mi csinálnánk ilyet, egész Európa visítana. Amikor Európában más csinál ilyet, mi csak röhögjünk nagyvonalúan.