Biztos, hogy nem biztos

Szabó Máté, az állámpolgári jogok országgyűlési biztosa tegnap egy, a FigyelőNeten megjelent interjúban hosszan értekezett a romák életviteléről, az etnikai alapú bűnözésről és a többségi társadalom védelmének szükségességéről. Az elhangzó mondatok stílusa sajnos ismerős lehet, az, hogy azok az alapjogok őrzésének egyik legfontosabb szereplőjének szájából hangoztak el, újdonság.

Az ombudsman egyebek közt „cigánybűnözésről”, „szinte törzsi viszonyokról”, „specifikus bűnözői csoportokról” és önmagáról, mint „többségi biztosról” beszélt. Majd pár órán belül közleményt adott ki. Ebben leszögezi, hogy a „szerkesztőségi címadás” következtében eltérő keretbe került az ombudsmani tevékenységéről szóló helyzetértékelése – tehát nem visszavonta az interjút, hanem új gondolatokat fogalmazott meg. Olyan gondolatokat, amelyek nagyon fontosak.

„Mint eddig, továbbra is a lehető leghatározottabban elítélek mindenfajta rasszista indíttatású megnyilvánulást, történjen az szóban vagy tettben, különösen az egyéni és kollektív erőszakot. Egyes népcsoportok, kisebbségek kollektív bűnösségének újsütetű hangoztatása, az erre alapozott etnikumellenes erőszak egy olyan kort idéz, ami egyszer már katasztrófába sodorta Európát. Kifejezetten károsnak tartom tehát azt a sajnálatosan terjedő érvelést, ami a gazdasági válságból fakadó problémákat megpróbálja egy »kollektív bűnbak«, most éppen a cigányság nyakába varrni.”

A valóság az, hogy az emberi jogok legfőbb őrének bármikor lehetősége lett volna arra, hogy egy ilyen tartalmú közleményt kiadjon, akár a tegnapi interjú helyett is. Megszólalhatott volna a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata után, de hallathatta volna hangját a romákat az elmúlt időszakban ért gyalázatos bűncselekményeket követően is – de nem tette.

Mit tett ehelyett? Egy interjúban vette semmibe több százezer magyar állampolgár emberi méltságát, és csatlakozott azokhoz, akik szerint létezik összefüggés etnikai hovatartozás és a bűnözésre való hajlandóság között.

Amikor néhány hónapja a miskolci rendőrkapitány cigányozott, azt gondoltuk, az már a vég. Akkor hiányoltuk a köztársasági elnök megszólalását az ügyben, hiányoltuk a rendőri vezetés elhatárolódását – a politikai reakció nem maradt el, csak bohózatba fordult: az illetékes miniszter először a kapitányt elmozdítani látszott, majd pár nap múlva viszakozott.

Időközben kiderült, van ennél lejjebb is. Sólyom László például csak azért szólalt meg a romákat ért fizikai és verbális támadások miatt, mert a témára a Népszabadság újságírója rákérdezett. Ha a köztársasági elnököt éppen a réti kökörcsinről kérdezik ezidőtájt, akkor valószínűleg arról beszélt volna.

A köztársaság elnöke azt nem érezte feladatának, hogy közleményben vagy nyilatkozatban álljon ki a romák védelme érdekében, és tegye nyilvánvalóvá, hogy mint a nemzet egységét megtestesítő személy nem nézheti tétlenül, ha embereket aláznak meg és rekesztenek ki származásuk miatt. Pedig van úgy, hogy az elnök fontosnak tartja a megszólalást: csak sajnos úgy tűnik, a génmódosított kukorica elleni fellépés egy picit fontosabb a szívének, mint pár százezer honfitársunk sorsa.

Ezek után jön az ombudsman, az alapjogok őre, az államnak kiszolgáltatott emberek megsegítője, és arról értekezik, hogy a romák törzsi közösségben élnek, és hogy létezik etnikai alapú bűnözés. Teszi ezt azon az alapon hogy, egy „cigány önkormányzati képviselővel és egy kriminológussal” beszélgetett egy jót.

Majd, hogy példát mutasson méltóságból, szakértelemből és egyenes gerincből, néhány órával az interjú megjelenése után közétesz egy közleményt (jól eldugva, hiszen nincs is jobb mint a közlemény, amely nem fellelhető az azt kiadó honlapján), amelyben nem vonja vissza inkriminált állításait, hanem egyszerűen a sajtóra hárítja a felelősséget, mondván, a cím félrevitte az ő – egyébként félreérthetetlen – állításait.

Amikor Szabó Máté az ősszel azzal haknizta tele a médiát, hogy munkatársai rettegnek, mert állami intézmények (pl. az APEH) az ellenük indított vizsgálatokat az ombudsmani hivatal hivatásos jogvédőinek célzott vizsgálataival torolnak meg, azt hihettük, a biztos biztos megfáradt picinyt.

Amikor a közelmúltban példátlan módon a sajtón keresztül kezdett furcsa stílusú vitasorozatba arról, miért nincs szükség személyén kívül más ombudsmanra, majd egy, a jelek szerint saját hibás közlekedési balesete után először „megtorlásról”, majd „teológia és ontológiai” okfejtéssel állt elő az okok tekintetében, már aggódni kezdtünk egészségért.

Most azonban az általános ombudsman egyértelmű jeleket küldött a társadalomnak arról, hogy egyszerűen nem alkalmas arra pozícióra, amire őt a parlament megválasztotta.

Az ugyanis, ha a romákra vonatkozóan maga az ombudsman tesz megalapozatlan, általánosító és kirekesztő kijelentéseket, nem jelent mást, mint hogy feladatai ellátására képtelen. Ez a megnyilvánulás nemcsak az Alkotmány szellemiségével és a saját esküjével ellentétes, hanem kifejezetten alkalmas arra, hogy táplálja az egyébként is széles körben elterjedt előítéleteket a romákkal szemben.

Az a tény, hogy Magyarországon a jogállami intézményrenderszerek képviselői – az utóbbi hónapokban nem először – következmények nélkül tehetnek cigányokat kollektíven megbélyegző, kirekesztő kijelentéseket, egyszerűen leírható: szégyen. Szégyellje magát, aki feladatát ennyire félreértelmezve ilyen kijelentéseket tesz, és szégyellje magát az is, aki a közhatalom képviselőjeként elhatáródhatna fenti kijelentések után az ombudsmantól, de nem teszi azt meg.

De nem lehet nyugodt az sem, aki lehetővé tette, hogy egy ilyen ember kerüljön ebbe a fontos pozícióba: mert Szabó Mátét posztjára jelölni kellett, és meg is kellett választani.

A történtek után jelenleg egyébként csak egy valami biztos: Kijelentései visszavonásáig az emberi jogokat, a magyar Alkotmányt és az állampolgárok jogegyenlőségét komolyan vevők számára Szabó Máté nem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa többé.

Dénes Balázs és Simon Éva
A Társaság a Szabadságjogkért
jogvédő szervezet (TASZ) munkatársai