Judit, Xénia
18 °C
35 °C

Intézményesített hazugság helyett teljes igazság

2012.04.19. 11:00
Ungváry Krisztián lapunkban megjelent Intézményesített hazugság című, az ügynökmúlt feltárásának tényleges helyzetéről szóló cikkében csúsztatással vádolta Kontrát Károly belügyminisztériumi államtitkárt, aki ezúton levélben válaszol Ungváry állításaira.

Az Index cikkében valótlanságok és csúsztatások elkövetésével vádolnak. Az Országgyűlés tegnapi „A feltáratlan állambiztonsági múlt és az elmúlt 20 év morális adósságai” című vitában a kormány képviselőjeként tett felszólalásaim  azonban azt bizonyítják, hogy a cikk állításai teljes mértékben megalapozatlanok.

Álláspontunk röviden a következő:

  1. A rendszer egészét kell megismerni a megrendelőktől a végrehajtókig. Minden szereplő szerepét tisztázni kell, meg kell ismerni, és meg kell ismertetni a ma élő nemzedékkel.
  2. Vizsgálni kell a felelősség és a felelősök kérdéskörét.
  3. Ki kell terjeszteni az áldozatok jogait.
  4. Meg kell változtatni a közszereplő fogalmát.
  5. Elő kell segíteni a helyi közösségek kutatásait.
  6. Minden információt megismerve kell közös álláspontot kialakítanunk.
  7. Ezért van szükség a Nemzeti Emlékezet Bizottságára.

Az alábbiakban tételesen cáfolom a szerző állításait.

Nem állítottam, hogy a jelenlegi szabályozás megfelelő. A következőképpen fogalmaztam az Országgyűlés jegyzőkönyve szerint:  „A jelenlegi szabályozás hagy maga után kívánnivalókat, így például a közszereplő fogalmát pontatlanul definiálja, és a védelmi idő is problémát jelenthet.”

Kiemeltem, hogy a vitanap célja az, hogy „közösen kezdjünk kialakítani egy olyan álláspontot, amely mindenki számára elfogadható megoldást jelenthet a jövőre nézve.”

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának említése mellett javaslatokat fogalmaztam meg a következő elvek szerint „(…) lusztráció. Meg kell határozni, kik azok, akiktől elhatárolódunk, akiket nem akarunk felelős pozícióban látni a jövőben. Mi az, ami egyértelműen a diktatúra kiszolgálásának minősül, vagyis kell-e alkalmazni szankciót? Ha igen, kikre, milyen körülmények között és milyen feltételekkel?

Az áldozatok jogainak kiterjesztése, vagyis mindennemű iratot, amennyiben lehetséges és nem veszélyeztet nemzetbiztonsági érdekeket, teljességében, anonimizálás nélkül kaphassa meg az érintett személy, és dönthessen annak teljes nyilvánosságra hozataláról.

A jelenlegi szabályozásban álláspontunk szerint meg kell változtatni a közszereplő fogalmát. Itt pontos definíciók szükségesek. Úgy gondolom, hogy ha ezt a meghatározást meg tudjuk alkotni, akkor nagyon nagy lépést teszünk előre.

A helyi közösségek kutatásait elő kell segíteni. Ilyen például - erre nagyon jó példa - Hódmezővásárhely, az Emlékpont, amelyről korábban szóltam, amely rendkívül előrehaladott a saját emlékezetének, történelmének a feltárásában, a települések ez irányú kezdeményezéseit támogatni kell.”

A cikk állításaival szemben tehát magam is rámutattam, hogy a jelenlegi törvény a közszereplő fogalmát rosszul definiálta. Nem igaz, hogy azt mondtam, hogy „Németországban az iratok anonimizáltak”. Ezzel szemben a mondat helyesen így hangzik:

„Az érintettek korlátozás nélkül férhetnek hozzá minden olyan irathoz, amelyek róluk készültek. Az anonimizálás itt is feltétel, az egykori hivatásos alkalmazottakra és együttműködőkre ez azonban nem vonatkozik.”

A beszervezési nyilatkozattal kapcsolatban a szerző azt állítja: „Kontrát szerint a beszervezési nyilatkozat semmit sem bizonyít.” ezzel szemben a következőképp fogalmaztam: „Itt szeretném megjegyezni, hogy a beszervezési nyilatkozat aláírása önmagában csak annyit bizonyít, hogy bizonyos személy vállalta az együttműködést.”

A zárszavamban a következőképp fogalmaztam: „Van egy régi magyar közmondás, hogy egyszer minden messze eljön. Úgy gondolom, hogy ezzel a mai vitanappal, ezzel az eredményes vitanappal egy jelentős lépést tettünk a tekintetben, hogy az állambiztonsági múlt megismeréséhez ez a messze eljöjjön mihamarabb. (….)Szeretném megköszönni minden frakciónak, illetőleg minden képviselőnek, aki kifejtette a véleményét a vitában, hogy a véleményét elmondta nekünk, megosztotta velünk. Úgy gondolom, hogy fontos lépést tettünk előre.”

Most is azt gondolom, amit a vitanapon mondtam:

„Abban bízom, hogy ma közelebb jutottunk ahhoz a kérdéshez, amit közösen célul tűztünk ki, és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának létrejötte, tevékenysége, feladatai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy higgadtan, minden információt megismerve eljussunk odáig, hogy egyszer végre le tudjuk zárni ezt a múltat, ezt az állambiztonsági múltat.”

Remélem, hogy ebben a fontos kérdésben a cikk stílusával ellentétben közösen, higgadtan, minden információt megismerve jutunk el majd a teljes igazságig.

Kontrát Károly

a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára