Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Voltam már náci, voltam zsidóbérenc

2006.11.03. 15:59
Az MSZP ifjúsági szervezete, a Fiatal Baloldal életmódmagazint indított két hírességgel, Bakács "Zsűritag" Tiborral és Czutor Zoltán popzenésszel a főmunkatársi székben. A Che Guevara magazinról írott kritikánkra Czutor Zoltán reagál.

Sokan sértődtek meg már rám szakmai megnyilvánulásaim miatt, de egyszer sem a szakmaiságot hiányolták. A CHE Magazin megjelenésével most éppen lekommunistáznak és ezzel bezárult egy kör. Voltam már náci, mert jobbos rádióban is vezettem műsort, mert Nagy Feróval jóban vagyok. Voltam zsidóbérenc, a jóbarátaim egy része, meg amiatt, hogy a szadesz választási kampányzenéit írtam. Voltam fideszes, mert azt gondoltam, hogy a miniszterelnöknek néha akkor is meg kell hátrálnia, ha igaza van. Voltam maszopos, mert részt vettem a 100 lépés program egyikének kidolgozásában (ld. PANKKK), de kommunista még nem. Eddig. Mióta kommunista lettem - a CHE magazinról szóló kritikátok következményeképpen - mindenki megválaszthatja a neki legjobban eső czutor-opcióját. Nyilván mindegyik hülyeség.

Pedig vagyok liberális, de az keresztény meggyőződésből, hiszen a keresztény-zsidó értékrend egyik fő princípiuma a szabad akarat és önrendelkezés biztosítása. Vagyok baloldali, az is keresztény indíttatásból, merthogy kötelességnek érzem bármilyen szegénynek és elesettnek a támogatását. És vagyok jobbos, de azt egyáltalán nem a kereszténységem miatt, hanem mert ebbe az országba születtem és mi mást tehetnék, mint próbálok vigyázni arra, amit fontosnak tartok benne, meg redukálni, amit károsnak.

A Fiatal Baloldal dobásaként megjelentetett, ingyenes CHE magazin felkérését azzal a feltétellel fogadtam el (úgy tudom hasonlóan Bakáts kollégámhoz), hogy sem párt, sem ideológiai irányoknak nem vetem alá magam. Ha gondolataimat és véleményemet fel tudja vállalni e társaság, úgy beteszik az írásomat, ha nem, nem. Azon kicsit meglepődtem - egyébként meg nem bánom - hogy főmunkatársként tüntetnek fel az impresszumban, de gondolom, mint minden induló terméknek, kell, hogy kapaszkodót adjon felhasználóinak. Vehemens tiltakozások ellenére is azt gondolom, hogy egy írót, vagy előadót nem az minősít, hogy hol jelenik meg, hanem hogy mit mutat, mit mond, mit csinál. Pl. sok kúlnak tartott zenekar szerepelt már kampányrendezvényeken, vagy lépett fel pl. az Esti Showderben, horribile dictu a lottósóban is. Mégsem gondoljuk őket árulónak, vagy rossznak. Amennyiben mégis, valószínűleg nem emiatt. Ha a véleményemet és gondolataimat máshol is kifejezhetem, ha moralizálhatok és azt nem másítják meg, mindegy hol jelenik meg. Aki tud azonosulni velük, vigye.

Különösen fontos, hogy ne nekem kelljen alkalmazkodnom, ha szívességből dolgozom. Merthogy mindenféle ezzel ellentétes spekulációtok dacára, ingyen írták és szerkesztették ezt a lapot. Ami ráadásul - állításotokkal szemben - legfeljebb annyira készült egy bennfentes kör számára, mint bármely egyéb ingyenes magazin. Én több helyen láttam a CHE-t. Tudom, biztos csak ilyen helyekre járok, de ti is kaptatok valahogy. Vajon miért?

Egyébként meg van-e csodálkoznivaló azon, hogy egy baloldali érzelmű újság tud azonosulni az elitizmussal szembeni fenntartásaimmal, vagy éppen Keresztelő Szent János attitűdjével? Minden elitista, diszkriminatív törekvést, akár származási, akár hatalomféltési megfontolás a mozgatója, kártékonynak és haladás ellenesnek tartok (pont ezért becéztek már fasisztának és zsidóbérencnek is). Különösen, ha az elitizmus tárgya egy önmagában is destruktív törekvés, jelen esetben a zenélni nem tudás kultusza. Ez bizony intellektuális terrorizmus és jó ideje tart nálunk. Erről és a média által nem támogatott, mégis sikeres zenék működésében megfigyelhető párhuzamokról (lakodalmas tré / magyar alter) szól CHE magazinbéli első és mindezidáig egyetlen cikkem. Az általatok idézett "alternatív zámbójimmys" mondatom végén szerepel az is, hogy az a közös az említett - és a ti cikketek óta halálosan megsértődött - előadókban, hogy a nép szeretete emelte őket oda, ahol most vannak. De ti ezt már kihagytátok. Mert enélkül lehetett csak belekötni. A CHE-ről kialakított véleményetek többi része is legfeljebb ennyire korrekt. A keltett indulatok milyenségéből és indokoltságából legalábbis ez látszik.

Mindazonáltal lehet, hogy érdemes felülvizsgálnom paranoia-sorrendemet. Eddig első helyen az újságírók álltak, másodikon a zenészek. Most úgy tűnik, cserélnek. Némelyikük a cikketek óta nem beszél velem, mert - gyakorló kereszténységem, és annak ellenére, hogy sosem agitáltam vörös érdekekben- azt mondja, kommunistákkal nem áll szóba. Mások, névtelenül, örökre Kubába küldenének, meg ilyesmi. A cikkem szakmaiságát és korrektségét megint nem kritizálták, jelen esetben azért sem, merthogy egyelőre csak a ti írásotokat olvasták, az enyémet nem.

Tudtuk, hogy egy eddig bolygatatlan pöcegödörbe nyúlunk és jól felkavarjuk a fekáliát. Kollégám szerint a sértődéshullám csak arra ösztönöz, hogy legközelebb még mélyebbre menjünk és merészebb számmal jöjjön ki a CHE. Sokat nem kell spekulálnunk. Mindenki tudja, hogy az igazság fáj a legjobban. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy az igazságnak vajon kritériuma-e az igazság népszerűsége.

Magyarázkodnom az általatok generált megbélyegzés miatt pedig hiábavaló. Aki kabátlopási ügybe keveredik... Vagy pufajkalopásiba?

Czutor Zoltán