Vilmos
11 °C
22 °C

Bántja a kormány a paralimpikonokat, vagy nem bántja?

2008.04.04. 13:34

Kedves Péter!

Miután gyermekkorom óta ismerlek a TF-ről, meglep, hogy véleményed megfogalmazásában a tények nem befolyásoltak, és hosszú ismeretségünk ellenére meg sem kerestél, hogy tanárember létedre tájékozódj, adatokat gyűjts, mielőtt publikálsz. Ha a politika motivált, az a te dolgod, de – ahogy Tibet és az olimpia ügyében sem – ebben a témában sem tartom jónak, ha bárki a sportolókat választja eszközül.

1. "Egy civilizált országban a fogyatékosokkal való bánásmód a kultúra egyik fokmérője. Éppen ezért rendkívül sajnálatos, hogy Magyarországon a fogyatékkal élő sportolók paralimpiai részvételét a kormányzat éppen most kísérli meg adminisztratív eszközökkel ellehetetleníteni" – írod.

Nem tartom jónak, ha bárki a sportolókat választja eszközül

Ha egy civilizált országban a kultúra fokmérője a fogyatékosokkal való bánásmód, akkor meggyőződésem szerint mi, magyarok büszkék lehetünk arra, amilyen példát a sport mutat a társadalomnak. Természetessé vált, hogy amikor az eredményes sportolókat köszöntjük, akkor velük együtt köszöntjük a fogyatékos sportban eredményes versenyzőket is. Elkészült egy olyan kisérleti program – természetesen fogyatékos sportolók és két másik minisztérium bevonásával, közösen –, amelyben azok a családok, amelyekben fogyatékos ember is él, együtt nyaralhatnak, pihenhetnek aktívan, minden nap sportolva. Azt mondják, ez Európában is keresett minta. Közösen dolgozunk az érintett civilszervezettekkel egy olyan programban is (jelenleg hat kistérségben, próbaképpen), amelynek célja a fogyatékos emberek rendszeres testmozgásának segítése saját lakóhelyüknek közelében, saját kisközösségükben. Meggyőződésem szerint rengeteg feladatunk van még, de jó úton haladunk.

2. "A kormány módosítani kívánja a sporttörvényt. A tervezet alapján létrehoznák a Fogyatékosok Nemzeti Sportkamarájának nevezett köztestületet a fogyatékossággal élő sportolók sportszervezetei, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége számára. Jogutódként jönne létre a kamara, amelyben lesznek ellátandó paralimpiai feladatok, de ezzel kizárólag egy tagozat foglalkozna, a kamara kezességvállalása mellett, ami a rendszerbe tartozó területek kollektív felelősségét is jelenti.

Ha ez létrejönne, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) mint önálló szervezet megszűnne. A tervezetben ugyanis ez szerepel: "A Fogyatékosok Nemzeti Sportkamarájának nyilvántartásba vételével megszűnik a Magyar Paralimpiai Bizottság." Ezzel a változtatással a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) tagsága a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságban megkérdőjeleződik. Ez egyben azt jelentheti, hogy a magyar fogyatékos sportolók Peking után nem indulhatnának a paralimpiai játékokon.

A sporttörvény módosítástervezete egyébként is kettős mércével mér: "A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) változatlan formában és szabályok szerinti továbbműködése indokolt." Ennek a szellemiségnek kellene vonatkoznia a Magyar Paralimpiai Bizottságra is, hiszen 2004-ben többek között ezért lett önálló köztestület. A Magyar Paralimpiai Bizottság a fogyatékossággal élők minőségi versenysportrendszerét fogja össze, sportolóira ugyanolyan szigorú kvalifikációs, dopping- és egyéb szabályok vonatkoznak, mint az olimpikonokra. A MOB-ot sem kívánják összevonni a Nemzeti Sportszövetséggel vagy a Nemzeti Szabadidősport Szövetséggel. Ezek nem összeillő területek."

Elsősorban mi, tehát a sportszakma kívánja a sporttörvény módosítását, hiszen az elmúlt négy esztendő alatt változott a hazai és a nemzetközi sport világa. 2007 júniusában az Országgyűlés 340 igen szavazattal (egyetlen nem ellenében) elfogadta a nemzeti sportstratégiát, amelyben a sport megfogalmazta, melyek a céljai, melyek a feladatai 2010-ig, hogyan lehet a sportot mint eszközt a magyar társadalom szolgálatába állítani. Sok mindent nem tettünk meg a rendszerváltás óta, és ez a sportszakma közös felelőssége: a tied, Péter, éppen úgy, mint az enyém, vagy akár a paralimpikonokkal foglalkozó szakembereké. A sporttörvényben biztosan nem a legfontosabb szakmai kérdés a szervezeti rendszer, az csak eszköz lehet annak érdekében, hogy a sport betölthesse valós szerepét Magyarországon, de sosem cél. Bár ezt egyetemi adjunktusként te legalább annyira tudod, mint én.

Fontosabbak tűnnek a vélt hatalomért folyó harcok, mint a szakmai érvek

Ebben a témában 2004 óta nem mond mást a magyar sport, mint hogy túlzottan szétaprózott a köztestületi rendszer. A jelenleg hatályos törvény szerint öt köztestület van, amely nem szolgálja a sport egységes érdekérvényesítését. A nemzeti sportstratégiában is megfogalmaztuk azt, hogy ezt a rendszert egyszerűsíteni kell. Az eredeti terveink között az szerepelt, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság és Magyar Paralimpiai Bizottság váljon valamilyen formában egy egységgé, míg a teljes versenysport, a teljes szabadidősport és a teljes fogyatékossport alkosson egy nagy köztestületet. Ezzel szemben a teljes fogyatékos sportszakma felsorakozott amellett, hogy a fogyatékossportnak legyen egy nagy önálló köztestülete. Ezt a javaslatot fogadtuk el és építettük be az eredeti helyett a törvénytervezetbe. Ma ott tartunk, hogy vélhetően az maradhat a megoldás, ha – bár stratégiai szintén hosszú évek óta egyetértés van benne – mégsem változik a köztestületi rendszer. Hiszen a gyakorlat szintjén már előrébb valónak tűnnek az egzisztenciális szempontok, fontosabbak a – vélt – hatalomért folyó harcok, mint a szakmai érvek. Ezzel csak a sporttársadalom presztízse csökken.

S miután a sporttörvény módosítására ősszel kerülhet majd sor, addig van mód a hozzászólásra, változtatásra. A te gondolataidat is örömmel várjuk, vártuk volna eddig is.

3. "Ebben az évben Pekingben nemcsak olimpiát, paralimpiát is rendeznek. Erre az eseményre még a magyar társadalom és a média sem figyel, pedig a világ egyik legjelentősebb sportrendezvénye. Az ezen induló fogyatékos versenysportolóknak ugyanúgy a legfontosabb, mint egészséges társaiknak az olimpia. Habár nálunk alig közvetítik a fogyatékos sporttolók versenyeit, a világban rendkívüli az érdeklődés ezek iránt. Eddig már majdnem 4000 újságíró akkreditálta magát a rendezvényre, amelynek legjelentősebb eseményei éppúgy telt ház előtt fognak zajlani, mint az olimpiai játékok. A paralimpiát előreláthatólag 2,4 milliárd néző fogja követni a televízió képernyők előtt, ami már-már megközelíti az olimpia 2,8 milliárdos várható nézettségét."

Vélhetően igazad van abban, hogy sem a magyar társadalom, sem a média nem figyel úgy a paralimpiára, mint az olimpiára, de ebben is van közös felelősségünk. Te például a jövő értelmiségét, azokat az embereket tanítod, neveled, akik véleményformálóvá válnak. Vajon ők úgy kerülnek ki a kezeid közül, hogy munkád eredményeképpen természetessé lett számukra, hogy egy paralimpikon ugyanolyan élsportoló, mint egy ép olimpikon? Tehát nem egy fogyatékos ember, aki sportol, hanem egy sportoló, aki fogyatékos?

A paralimpiai aranyérem forintértéke pontosan annyi, mint egy ép olimpikon esetében

Talán itt érdemes megjegyezni, hogy magyar társadalom kulturáltságának fokmérője lehet az is, hogy egy 2004-es kormánydöntés óta a paralimpiai aranyérem és egészen a 8. helyig valamennyi helyezés forintértéke pontosan annyi, mint egy ép olimpikon esetében. Tehát az Athénban győztes Pásztori Dóri ugyanannyi pénzt kapott az aranyéremért, mint mondjuk Janics Natasa. Szemérmesen elhallgattad azt is, hogy a kormány elfogadta a sport-szakállamtitkárság javaslatát, és egy Pekingben győztes olimpikon vagy paralimpikon nettó 20 millió forintot kap majd, és még a 8. helyezésért is 2 millió forint jár. Ez éppen a kétszerese a négy évvel ezelőtti összegeknek.

4. "Mivel olimpiai játékokat csak olyan város rendezhet, amely vállalja a paralimpia megrendezését is, az MPB megszüntetése egy esetleges budapesti olimpia megrendezését is lehetetlenné tenné. Nagy kérdés persze, hogy társadalmunk amúgy felkészült lenne-e több ezer fogyatékkal élő résztvevő kulturált fogadására. Legalább továbbra sem kellene azon töprengeni, hogyan is mennek le a kerekes székes embertársaink a metróba.

De lehet, hogy nem is lenne kit indítani a következő paralimpián. Azért, mert ebben az évben nem tudják versenyeztetni és edzőtábori részvételüket biztosítani azoknak a feltörekvő sportolóknak, akik a pekingi paralimpián még nem tudnak indulni, de részt tudnának venni 2009-től különböző világversenyeken, világ- és Európa-bajnokságokon, világkupákon. A korábbi évek gyakorlata ellenére leginkább az olimpiai-paralimpiai műhelyek szenvednek hátrányt, mert a MPB költségvetéséből hiányzik a műhelyek támogatása, az a forrás, ami kiegészíti (és nem fedezi) a felkészülés lehetőségét, az utánpótlás nevelését, a kiemelt szakmai munka elvégzését.

Magyarországon az elmúlt öt évben a sport e területének állami támogatása a felére esett vissza. Jelenleg a Magyar Paralimpiai Bizottságnak 30 millió forint szakmai támogatással kell gazdálkodnia. Ez egy közepes labdarúgó átigazolási díjának felel meg."

Ebben az esztendőben valamennyi köztestület, illetve az általa lefedett terület pontosan annyi pénzzel gazdálkodhat, amennyi az általa 2007. nyár végén, ősz elején megfogalmazott igényben szerepelt. (Az olimpiára való felkészülésre az eredetileg igényelt összegnél 660 millió forinttal több áll rendelkezésre.) Az MPB akkor, időben megfogalmazott igénye és jelenlegi kérése között 19 millió forint a különbség. Az eredetileg kért forintok szerepelnek a költségvetésben. A szervezet vezetőivel közösen, hetek óta keressük a megoldást, és 10 millió forintra már találtunk is forráshelyet.

Az MPB időben megfogalmazott igénye és jelenlegi kérése között 19 millió forint a különbség

Felsorolásodból itt is hiányoznak apró részletek. Az edzőtáboroztatás költségeinek csökkentése, a felkészülés megkönnyítése, de elsősorban a paralimpiára készülő sportolók érdekében a tatai edzőtáborban 8 szobát alakítottunk át akadálymentessé, megépült az a lift, amely kifejezetten a kerekes székes sportolókat segíti, és valamennyi csarnokba is rámpa vezet már. Sőt a dunavarsányi edzőtáborban is épül a lift, és ott is elkészültek a tervek a szobák átalakítására.

5. "Úgy tűnik, a sport felső vezetése mindenképpen alkotni akar, mindenképp saját sporttörvényt létrehozni. L'art pour l'art. A civil véleményezést is gyorsan kipipálhatták, arra bő két hetük volt az érdekelteknek, 2007. december 27-től. Ennyi idő alatt kellett volna a szakmai álláspontokat kidolgozni, megvitatni, összehívni a közgyűléseket és így tovább. Mondhatják, hogy erre legalább nemcsak nyolc nap állt rendelkezésre, mint a nemzeti sportstratégia esetében."

Engedd meg, hogy tájékoztassalak, hogyan készült a sporttörvény módosítási tervezete. 2007 tavaszától négy szakmai ad hoc bizottság dolgozott a sporttörvényben érintett különböző területek átdolgozásával, azok után, hogy a sportból felhívásunkra több száz problémafelvetés, kérdés érkezett. Ezen szakmai bizottságokban a sport-szakállamtitkárság munkatársai látták el a titkári feladatokat, de a tagokat a sport civil sportszervezetei delegálták, és a fogyatékosok sportjának területéről is több – emlékeim szerint három – szakember képviselte az érintettek érdekeit és véleményét. A folyamat nyár végéig tartott. Ez nem bő két hét, hanem több hónap, ahogy a nemzeti sportstratégia is négy évig készült, és teljes sportszakmai, valamint politikai konszenzus övezte. Még a Nemzeti Sportszövetség főtitkára (2001–2006) és a squashszövetség vezetője (1994–2006) voltam, amikor már hozzá- és beleszólhattam, és tehette ezt mindenki, aki úgy érezte, hozzá akar tenni, segíteni akar, felelősséget érez a sport jövőjéért és ezen keresztül a magyar társadalomért, és nemcsak kritizálni akarja az után, hogy elfogadták.

6. "Az önálló sportminisztériumon belül még államtitkári szinten felügyelték a fogyatékossportot. Most az egész magyar sportot irányítja egy kivéreztetett szakállamtitkárság. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004 augusztusában azt nyilatkozta a GYISM-ről, hogy a minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban, de az élet más területén, például az üzleti tárgyalások során is. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna! Igaza volt.

A sportban rekordokat és nem reformokat kell hajhászni. Mivel még nem késő, hogy változtassanak a tervezeten, a következő sporttörvényben, csakúgy, mint a Magyar Olimpiai Bizottság esetében, biztosítani kellene a Magyar Paralimpiai Bizottság önállóságát, és előkészíteni, hogy a következő olimpiai ciklusban ez a szervezet albizottságként integrálódhasson a Magyar Olimpiai Bizottságba. Nem hinném, hogy ez olyan lehetetlen kérés lenne. "

Abba állami sportvezető nem szólhat bele, és nem is kíván

Egyetértek veled, Péter! Magam is azt szorgalmaztam, az szerepelt a törvénymódosítás eredeti tervezetében, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság közeledjen egymáshoz. Maguk a fogyatékosok sportjának képviselői kérték, hogy ez másképpen legyen.

Azt, hogy az MPB a MOB albizottsága legyen-e, nem kívánom én meghatározni, hiszen egyrészt saját felépítéséről – mint úgynevezett. nem kormányzati szervezet – a MOB alapszabálya rendelkezik, abba állami sportvezető nem szólhat bele, és nem is kíván. Másrészt azt csak úgy szabad megvalósítani, hogy a Magyar Paralimpiai Bizottság jogutódlása is megoldott legyen. Pontosan azért, amitől az egy nagy fogyatékossport-köztestület esetében ok nélkül féltél (olvastam az IPC, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság levelét), hogy a nemzetközi tagság és a paralimpikonok paralimpiai részvétele biztosított maradjon, mert fontos a paralimpia, fontos a felkészülés, de a legfontosabbak az emberek, a magyar emberek, akik sportolnak, akár fogyatékkal élnek, akár nem, de akkor is, ha még nem mozognak rendszeresen. Az a dolgunk – a tied is, az enyém is –, hogy ezért, hogy értük tegyünk. Ha van benned szándék, vannak építő gondolataid, gyere és segíts, tegyünk együtt!

(A szerző testnevelőtanár, 12 évig a fallabdaszövetséget vezette, öt évig volt a Nemzeti Sportszövetség főtitkára, jelenleg sportszakállamtitkár.)