Nem flashmob, kőkemény médiadagonya

No, mélyen tisztelt hölgyeim/uraim! Az, gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a nemrégi összeröffenés nem flashmob volt. Hanem kőkemény médiadagonya. Eddig nem mondtam újat. Megmaradok jó szokásomban.

Egy normális világban ha a szervezők hagyományos mosóport akartak volna, akkor a sesblogon való világgá kürtölés, illetve az Indexen való megjelenés után azonnal lefújták volna a cuccot, ugyanazon útvonalon elindítva az értesítő láncleveleket; és hagyták volna, hogy a kedves kameraman kollégák egymást és a hülyén pislogó pár nemértesültet vegyék fel(fele), illetve a kedves m. gecik egymást interjúvolják meg(fele) (incl te is, kedves Indexem). Te is beszoptad? Be. Ti honnan vettétek? Nemtom, nekem a szerkesztőm szólt, hogy lesz valami. 5 perces anyagot kért, sok mozgással, dráma, esernyő, vasaló, boncasztal, vér. És ti? Indexről szedtük ezt is. Bazmeg, visszamegyünk szerkbe, csinálok egy riportot a köcsög internetről. Lesz benne majonézbomba, Kistelki utca 5/b-ben REAL tournamentező irc-sek, meg fake kőműves flashmobok. És pinák, sokak.

Egy normális világban természetesen ezzel párhuzamosan, ugyanazon időpontban, titokban megszervezve egy másik helyszínen zajlott volna az előre megfontolt szándékkal csoportosan elkövetett 2 kg aszaltszilva-rendelés foganatosítása a szerencsétlen Mcdonald'-pultos lány kárára, vagy mondjuk mega-adjkirálykatonázás 5 percig a Hősök tere közepén, a közrefogott német turisták örömére. De ugye ha Hitler műbútorasztalos lett volna, akkor ehelyett most én is gombás bombareceptet írnék az Index konyhatündér rovatának.

A flashmob egyik "alapszabályát" vették semmibe a szervezők és résztvevők, és mondjuk tényleg sokmindent elárul, még ha a résztvevők abban a hitben élnek is, hogy nem. Miszerint ha már mindenki tudja, ha túl nagy az előzetes (média)érdeklődés, akkor érdemes lefújni. Mert oda a varázs. A lényeg. A villanás. Ez nem villanás volt, hanem elégő gyertya, jó adag nadrágszárra csöppenő, felkapart és napokig gyúrt viasszal.

Oltári önáltatás áldozatai vagyunk mindannyian (új! new! neue!). A flashmobozók az általuk hőn emlegetett (lehet hőn emlegetni?) "nemtom mér kell egy ilyen kis semmiséggel ennyit foglalkozni" dumával, az antiflashmobozók pedig ennek ellentétével. Azzal, hogy azt hiszik, ez vmi olyasmi, amivel foglalkozni kell. És ez így szép kerek egész, ahogy a két véglet nem kioltja, hanem erősíti egymást.

Nyalván, hogy foglalkozni kell vele, hiszen ha valóban azt akarnák az kedves embertársaink, hogy mások ne foglalkozzanak vele (n.b. VELÜK), akkor nem forgalmas helyekre, hanem magánlakásokra, szép füves rétre, tenger közepére, 10,43 méter mélyre szerveznék eme nu dadaista (vo: jazz - nu jazz reláció) aktusokat. De úgy ki a fasz lenne meghökkentve? A macska? A hanygyaboly?? A tonhalraj??? Hova lenne akkor a flash? A villanás kétszereplős dolog, kell hozzá egy villanó, és kell hozzá egy befogadó és feldolgozni próbáló fél. Hova lenne az összekacsintva meghökkentés bizsergető érzése, ha a villanás senki által felfogva, foton-pukiként szállna el(fele) a napszélben? Az élet kis kérdései. Persze a villanáshoz még szükség volna mondjuk magára egy jó vakura a gyertya helyett, khm.

Másrészről nyalván nem kell vele foglalkozni, hiszen tényleg nem ér meg egy db karaktert sem, feltéve hogy semmilyen más embertársadalmi kreálmány sem. A rohadék írek (mind!) irtják a kurvanagy víziemlősöket, az álompár rendezte sorait (egymásét, fogát), Gergőt kitúrta egy autószerelő a házból. Ezek vannak.

Szóval. Kedves faszkorbácsdíjas (tm by subakucsa) flashmobosok. Ha már csináltok valamit, akkor azt csináljátok rendesen. Úgy, ahogy kell. Ha meghökkenteni akartok, akkor hökkentsetek. Ha villogni akartok, akkor villogjatok. De ezt ÍGY még egyszer meg ne lássuk, mert különben a virtuális díj a végén materializálódni fog.

NZANGA SESE KULU M'BIRA MOBUTU JUNIOR S.K.