Friderikusz nem tartja tisztességesnek
Friderikusz Sándor sajnálattal vette tudomásul, hogy a magyar bulvársajtóban ismét - és sokadszorra - anélkül szerepel a neve, hogy bárki is megkérdezte volna: igaz-e, hogy ő is csatlakozott a Varnus Xavér által kihirdetett, a magyar gagyi ellenében beígért "bilidíj"-hoz.
Mert ha valaki ezt tőle megkérdezte volna, kiderülhetett volna: ehhez neki - mármint Friderikusznak - az égvilágon semmi köze.
Az igaz, hogy 3-4 hete ő is ott ült annál a kávéházi asztalnál, ahol Geszti Péter és Varnus is ott ült, és aminél oly sok mindenről szó esett; amint ha véletlenül összetalálkozik három ember, sok mindenről szót váltanak.
De ez nem volt szervezett találkozó, különösen meg nem a gagyiellenes mozgalom zászlóbontása, és az sem felel meg az igazságnak, hogy "bilidíj"-ról meg "ízlésbíróság" létrehozásáról szó esett volna.
Pusztán azt az általános tapasztalatot osztották meg az egy asztalnál ülők, amivel manapság sokan szembesülhetünk: tele vannak a televíziók és az újságok értéktelen és érdektelen produkciókkal, cikkekkel; a valóság közvetítése és a nívós szórakoztatás kiszorulóban van a legtöbb közfórumról, aminek következménye - Geszti Péter szavaival -, hogy "zombivá válóban" az ország.
Friderikusz nem tartja tisztességesnek, hogy Varnus Xavér egy magáncsevej egyik elemét a sajtóban kiteregeti - felhasználva ehhez Geszti Péter és Friderikusz Sándor nevét - csak azért, mert valószínűleg ő nem tud meglenni egyetlen hétig sem anélkül, hogy ne foglalkoztassa saját személyével a bulvársajtót, és ilyenkor ő bizony kényszer-közlésbe kezd, akár attól sem visszariadva, hogy ezzel kényelmetlen helyzetbe hoz másokat.
De az sem járja, hogy Anettka - akivel egyébként emberileg semmi baja Friderikusznak, két interjú-találkozáson túl jószerivel nem is ismeri - rögtön magára veszi az őt szóba sem hozó magánbeszédet, csak hogy ő is kiélje napi ambícióját és ott tündököljön az újságok címlapján. (Ráadásul Anettka televíziós tevékenysége esetében nem is a gagyi és az érték közti különbségről van szó, hanem - ahogy elnézzük - a dilettáns és a profi közti éles eltérésről!)
Ami persze a lényeget illeti, Friderikusz Sándor is úgy látja, hogy minden szinten a gagyi és a középszerű alatti színvonal önti el az országot, aminek persze semmi köze az elit és a populáris kultúra egyetlen eleméhez sem. A populáris kultúrát is lehet színvonalasan képviselni, csak nem úgy, ahogy ezt ma nálunk egyre szélesebb körben látni. Természetesen a kizökkent időt nem "bilidíjjal" és "ízlésbírósággal" kell és lehet visszaállítani, hanem az eszet sem nélkülöző, okos és értékes produkciók dömpingjével. Ugyan ez egy fáradságosabb és több energiát igénylő feladat, mint egy bulvárcikkben buborékokat fújni, de hosszú távon csak így lehet csatát nyerni!
Friderikusz Produkció
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
