Hogyan ugorjuk át a digitális szakadékot?

A fő célt szinte mindenki elfogadja, a legrövidebb időn belül lehetővé tenni, hogy mindenki számára elérhető legyen a számítógép-használat és az internet. Kevesen vitatják (bár előfordul ilyen kísérlet is), hogy ez nálunk a jövedelmekhez viszonyítva sokkal drágább mint a fejlettebb országokban (számítógép + csatlakozás + internet hozzáférés együtt), s ez a hozzáférés legnagyobb akadálya. Miután a szolgáltatás nyújtása pénzbe kerül, ezért senki sem gondolhatja komolyan, hogy a piac hajlandó lesz azt ráfizetéssel nyújtani. Így csakis az erős, valóságos verseny viheti le az árat a tisztességes hasznon sávjába. Itt viszont - ha még ez sem lesz megfizethető - már csak a gazdaság állapotától függ majd, hogy ki engedheti meg magának és ki nem. Ebbe még időlegesen sem kellene az államnak beavatkozni a tisztességes verseny szabályainak megalkotásán és kikényszerítésén túl, miután a piac működéséről és nem egy állami feladat ellátásról van szó a jelen helyzetben.

Az igazi kérdés tehát az, hogy milyen szerepet vállaljon az állam, helyi szinten az önkormányzat az informatikai hozzáférés segítése, kiteljesítése érdekében. Az egyik - szerintem mondvacsinált - kérdés, hogy az otthoni, vagy a közösségi hozzáférést kellene-e valamilyen módon segíteni. A két megoldás szembeállítása hamis. Olyan, mintha valaki megkérdőjelezné a könyvtárak szükségességét, mert vannak könyvesboltok is. A könyvtárak "közösségi többlete" még akkor sem kérdőjelezhető meg, ha a kistelepüléseken nagyon komoly gondokkal küszködnek. Sőt, nagyon is hiányzik a helyi kultúra, közművelődésnek ez a szegmense. Az informatika lehetséges, sok helyütt valós "közösségi többlete" még sokkal nagyobb mint a könyvtáraké.

Messze nem csak arról van szó tehát, hogy akinek nincs elég pénze az otthoni elérésre, az osztozzon másokkal a lehetőségen. Nem, a kibontakozó közösségi informatika új, "információs közjavak" sokaságát teremti (pl. multimédiás közösségi memória, a közösség hálózati megjelenése, helyi média szerkesztőség és szolgáltató, távmunka és oktatási központ, ügysegédi, tájékoztató és tanácsadó, irodai szolgálat, a hálózati közszolgáltatások helyi közvetítése, mentorálása), amelyek megoldásának színtere - gazdasági, technológiai racionalitás alapján - csak a közösségi hozzáférés lehet.

A kistelepüléseken a legégetőbb az informatikai hozzáférés problémája. A sajátosság az, hogy csak egyetlen ilyen infrastruktúrát tud a helyi gazdaság fenntartani. Tehát minden helyi informatikai szükségletet ennek az egynek kell kielégítenie. A nagy kérdés ezért, kié legyen ez, ki szolgáltassa? A piac, az állam/önkormányzat, vagy a civil szféra, azaz a helyi társadalom kontrollja alatt szerveződjön? Magyarország a 90-es évek elejétől az utóbbi - civil megoldás - útjára lépett, a világon egyedülálló módon. S a dolog - egyelőre - működik. Jelenleg 500 teleház működik, s ennek ötszörösére lenne szükség. Ez a megoldás képes egyedül megfelelően egyensúlyozni az állami/önkormányzati és a piaci szféra között, mindegyikből annyit engedve, amennyire abból helyben szükség van. Egyben igen erős támogatást ad ez a megoldás a civil társadalom fejlődésének, szervezettségének, önmenedzselő képességének, s az információs társadalom helyi megvalósításának.

Hogyan segítsük a kisközösségeket a közösségi hozzáférésben? A kistelepülési önkormányzatok gépesítése, behálózása fontos állami feladat, de ennek a szükségletnek nem megoldása. Először is, a legkisebb településeken - ahol a közösségi informatika a legfontosabb lenne - nincsenek polgármesteri hivatalok (mintegy 3200 település van és 1700 polgármesteri körjegyzőségi hivatal van). Amikor tehát ide teszünk gépeket és internetelérést, akkor abból a legkisebbek maradnak ki, akiken a leginkább segíteni szükséges. Nehéz elképzelni a gyakorlatban, hogy a hivatali gépeken délelőtt a költségvetési táblázatokat szerkesztik, a könyvelési feladásokat készítik, s délután pedig (a hivatalnokok túlóráival) a gyerekek játszanak, interneteznek a szomszéd falvakból. Nem ritka a fejlett országok patinás polgármesteri hivatalinak hétvégi megnyitása kiállítások, közösségi családi rendezvények, az idegenforgalom céljaira, de ilyenkor a hivatali szobák - természetesen - zárva maradnak.

Ennél "áramvonalasabb" megoldásokra van szükség! Egy korszerű, egyenszilárd, az egész országra kiterjedő közösségi hozzáférési hálózat - sok-sok új (táv)munkahelyet is teremtve egyúttal! - képes kiszolgálni minden helyi igényt a helyi gazdaságtól (pl. e-kereskedelem, bank, posta, turizmus, távmunka) az egyes hálózati közfeladatokon át (közhasznú tájékoztatás, társadalmi kommunikáció, oktatás, távoktatás, tanácsadás, ügyintézés közvetítés, vidékfejlesztés, stb.) még az önkormányzati testületeket, hivatalokat is. Ez lenne a Közháló, amelynek létrehozásához civil, állami/önkormányzati, üzleti összefogásra van szükség. Ennek feltételei már adottak, el is indultunk ezen az úton, csak tovább kell menni nem tétovázva, mert 2004-ben, az EU-ba lépve hátrányainkat kevés egyéb más eszközzel tudjuk kompenzálni a hátrányokkal küszködő térségekben és társadalmi csoportok esetében. A kiteljesedő közösségi hozzáférési hálózat jelentős hozzájárulás - sőt, mondhatjuk, feltétel - a közigazgatási reformhoz (kistérségi és regionális önkormányzati szintek, szükségszerű szakigazgatási koncentráció), mert egyszerre teszi lehetővé a rugalmas átalakítást és biztosítja, hogy a közszolgáltatás, az ügyintézés ne távolodjon az ügyfelektől, sőt inkább közeledjen hozzá és komfortosabbá váljon.

Milyen lépések vezetnek a megoldáshoz? Egy részüket már meg is tettük (a kormányprogram, az NFT is tartalmazza), csupán segíteni, összehangolni, szaporítani kellene ezeket a lépéseket és hozzá kellene látni a gyakorlati megvalósításhoz. A meglévő közösségi hozzáférési helyeket, kiszolgáló szervezeteiket meg kellene erősíteni, egységes, technológiai szolgáltató rendszerré szervezésüket kellene elősegíteni.

Pályázati úton támogatni kellene a közösségi hozzáférési hálózat 2-3 éven belüli kiteljesedését. Tárcaközi együttműködést kellene kialakítani annak érdekében, hogy a hálózati közszolgáltatások minél hamarabb létrejöjjenek és elterjedjenek. Hálózati közszolgáltatási ügysegédek, mentorok sokaságát kellene kiképezni melévő és új közszolgáltatások helyi közvetítésére. A közösségi hozzáférést az egyetemes távközlési szolgáltatás részeként kellene törvényben deklarálni. Állami/önkormányzati feladattá kellene tenni a közösségi hozzáférés biztosítását. Normatív módon, közfeladat átvállalási szerződések keretében támogatni kellene a közösségi hozzáférési helyek közcélú, közfeladat ellátó tevékenységét. Igaza van Uj Péternek: a cél nagyon egyszerű, a megoldás kicsit összetettebb, megvalósítani egyértelmű és határozott, koordinált lépésekkel lehetséges.

Gáspár Mátyás
a Magyar Teleház Szövetség elnöke,
közigazgatás-szervezési tanácsadó