Vajon miért akarja Hajós lemondatni Gyurcsányt?

Régi rajongója vagyok az Emil.Rulez zenekarnak. Még tán a kutya sem – vagy maximum, egy-két kutya – ismerte őket, mikor nagy kedvencemmé vált "a lány, ki csak derékig látszik". Tévéműsora meg egyenesen üdítő színfolt volt a kereskedelmi televíziók béka seggét alulról kinyalni is képtelen kínálatában.

Szakmai ismeretségünk tán – legalábbis remélem – némi laza barátsággá is átalakult, különösen miután jónéhány koncertjükön jöttek oda hozzám fiatal lány rajongók, hogy "ugye te a Winkler öccse vagy?" (akkor még erre a becenévre hallgatott). Ez minden bizonnyal hasonló testi adottságainknak (hórihorgas termet) és egyforma intenzitással őszülő hajunknak volt köszönhető.

Politikai nézeteink már nem egyeznek ennyire, de ez sosem jelentett, s nem is szabad, hogy problémát jelentsen. András megrögzött liberális, magam pedig elkötelezett konzervatív vagyok – annak ellenére, hogy szívesen pukkasztok polgárt.

Hajós András Hír Tv-ben tett nyilatkozatát, véleményét teljes mértékben őszintének találom: meggyőződésem, hogy András szerint is valóban a békesség, a tisztesség, a demokrácia tiszteletben tartásának, Magyarország normalizálódásának záloga Gyurcsány Ferenc lemondása. Magyarországot nem vezetheti egy olyan politikus, aki gőgős hatalomvágy által hajtva fittyet hány alapvető emberi, társadalmi normáknak, az embert, mint szociális lényt évezredek óta meghatározó alapvetéseknek, legyen szó igazmondásról, felelősségvállalásról vagy saját önkényes, diktatórikus hajlamaink kordában tartásáról. Tökéletesen egyetértek Hajós Andrással: a miniszterelnök mondjon le!

Furcsa körülmények között született azonban ez a nyilatkozat. Szinte egy időben, de legalábbis minimális késéssel Fodor Gábor a Info Rádióban már azt nyilatkozta, hogy Gyurcsány Ferencnek vállalnia kell a felelősséget tetteiért és annak következményeiért. Hozzáteszi persze, hogy nem kell lemondania. Fodor Gábor parlamenti képviselő, a koalíciós partner SZDSZ soraiban, természetes, hogy nem mondhat olyat, hogy a miniszterelnök mondjon le.

Hajós András nem képviselő, hivatalosan nem kötődik az SZDSZ-hez, valószínűleg nem is tag (ezt ugye nem tudhatjuk, hiszen a pártkötődés a demokráciákban szerencsére magánügy). Ő bármit mondhat. Liberális irányultságát, az SZDSZ-szel való kapcsolatát (társadalmi szerződés a választások előtt) sosem rejtette véka alá – nagyon helyesen. Tehát Hajós András úgy tud az SZDSZ-szavazók felé megnyilvánulni, hogy azzal az SZDSZ-nek hivatalosan nem kell azonosulnia.

A szavazók viszont nagyon is hallják, amit mond. A szavazók, akiknek egy része minden bizonnyal csalódott, hiszen bármit is tett az SZDSZ az elmúlt 16 évben, szavazóbázisa akkor is demokratikus érzelmű emberekből áll, akik közül sokan valószínűleg elveikkel nehezen tudják összeegyeztetni a hatalom érdekében történő gátlástalan hazugságot. Érdeke tehát az SZDSZ-nek, hogy az esetlegesen elforduló szavazóikat "visszafordítsa", hogy megmutassa: a liberalizmus tisztessége nem veszett el, a liberálisan gondolkodók nem fogadják el a miniszterelnök viselkedését. Hajós András, mint ismert, liberálisan gondolkodó személyiség, tökéletes eszköz az SZDSZ számára.

Hogy mindez miért ilyen fontos most az SZDSZ-nek? A válasz egyszerű, egy név: Demszky Gábor. A főpolgármester újraválasztási esélyei – bár továbbra is viszonylag magasak – már korántsem olyan bizonyosak, mint néhány hónappal ezelőtt. Mivel Budapesten valóban a liberális szavazók jelentik a mérleg nyelvét, fontos, hogy kedvenc pártjuk kellő távolságot tudjon mutatni a nagyobbik koalíciós partnertől és annak miniszterelnöke által tett kijelentésektől. Ha már ezt a távolságtartást hivatalosan meg nem teheti, íme, egy kiválóan alkalmas személy, aki ezt úgy képes megtenni nem hivatalosan, hogy abból a szavazók mégis értenek.

Mit tehetnek a liberális szavazók? Szavazhatnak józan belátásuk szerint – reméljük, ezt is teszik. Demszky Gábor továbbra is Gyurcsány Ferenc (Balatonöszöd) és Kuncze Gábor (Strabag) jelöltje. Megválasztását az MSZP is teljes mellszélességgel támogatja. Demszky Gábor természetesen nem Gyurcsány Ferenc, bár kétségtelenül vannak hasonlóságok – és különbségek. Gyurcsány Ferenc az utolsó kormányzati ciklusban nem csinált semmit, Demszky Gábor 16 éve nem csinál semmit. Gyurcsány Ferenc hazudott és ezt szűk körben bevallotta – és lebukott. Demszky Gábor nem bukott le – legalábbis ilyesmivel nem. Gyurcsány Ferenc hazugsága úgy tűnik, terhes a Szabad Demokratáknak, Demszky Gábor személye, bár már többször volt "majdnem terhes" az SZDSZ-nek, most mégsem az.

A kérdés nagy: ha Gyurcsány Ferenc eltávolításához az SZDSZ-re van szükség, benyelhetjük-e ezért a Demszky-békát? Mi a kisebbik (vagy nagyobbik) rossz? Egy cezaromán, hiperaktív, hatalomvágytól fűtött hazudozó kiváló PR-ral – vagy egy kiégett, depressziós semmittevő, szintén kiváló PR-ral? Mivel vesztünk többet? Egy Gyurcsány Ferenc vezette Magyarországgal vagy egy Demszky Gábor vezette Budapesttel?

Ha a kettőből mindenképpen csak egyet lehet választani, a nagyobb közjó érdekében természetesen azt gondolom: menjen Gyurcsány, s ha ehhez az SZDSZ asszisztálni tud, hát legyen. Elvégre megszokhattuk, hogy ők mindig, minden körülmények között talpra esnek.

Ha azonban reménykedhetem még a liberális szavazók valódi bölcsességében, abban, hogy átlátnak az őket manipulálók játszmáin (beleértve Hajós Andrást is, aki szerintem és saját bevallása szerint is maga sincs egészen tisztában azzal, mi játszódik a háttérben), akkor nem adnám föl a reményt abban, hogy mind az ország, mind Budapest megszabadulhat a valódi fejlődésének útjában álló legnagyobb gáttól. Mint oly sokszor, most is a liberális szavazókon múlik.