Egy menő csapat

2002.07.24. 11:19
Van nekem egy ilyen kis telefon zenegépem, 5510-es Nokia. Egy ismerősöm nyerte valami kupakolós kólás sms-el, de nem igazán értette, mi az a sok gomb rajta, és az enyém lett. Szeretjük egymást, még erre a klub-dologra is bepalizott a sok reklám, és "tartozni akartam egy menő csapathoz" ahogy a hirdetés bódít, még csengőhangot is letötöttem frissen beinvesztálva egy Club Nokia tagságba. Jól szólt egy darabig, csak kicsit a szoftver lusta rajta, és zörgött a hangszórója, hát bevittem az Erkel utcai Nokia Club szervízbe, garanciás, mely garancián látszik, hogy egy nyereménytelefon, bár szerintem EZ nem adhat megkülönböztetésre okot. És talán mégis...

A pultnál három alkalmazott pecsételt bőszen szórólapokat, kissé ferde mosollyal el is vettem egyet egy utcai szórólapostól egy nappal később, mint aki már tudja, hogy a kézséges, udvarias, mindent a vevőért hangulat meg is áll a szórólap aljánál... Odaléptem az egyik, alacsony, picit borostás egyénhez, és előadtam gondomat.
- Szoftverfrissítést szeretnék, és zörög a hangszóró...
-Használta más fülhallgatóval a készüléket?
-A hangszóró zörög
-Az nem szoftverhiba!
-Valóban, nem az. Hardverhiba, kb ki kell cserélni.
-Jó. OK. A munkatársam felveszi az adatokat.

Átsétáltunk az asztal és a szórólapkupac másik végéhez ahol egy magas, szőke hölgy pecsételt "mán mingyán manedzser leszek" arckifejezéssel. Addigra világos lett a bemutatott garancia alapján, hogy ez egy nyereménytelefon. Talán számít, talán nem.

-Cserekészüléket kapok?
-HA! ­ reagált a borostás ­ aztán milyenre gondoltál???
- Hááát, -mondtam ártatlanul ­ szívesen kipróbálnék egy 3410-est, vagy egy 5210-est, mert ezek nagyon tetszenek, meg ecsémnek is, lenne egy kis öröm az ürömben, míg rossz a másik.
- Hát egy kommunikátor nem kéne?
-Nem, nekem az a kettő tetszik.
-...vagy egy kétszázkilencvenezres 8910i? (az adatok itt nem biztosak, ekkor ugyanis már csak a kérdések emelt hangú, bántó stílusára figyeltem)
-Nem, az a kettő tetszik, amit említettem... Te most szivatsz engem??
-Én aszittem te kezdtél szívózni, mikor megkérdezted kapsz e cserekészüléket...
-Érdekes. Jómagam kicsi pont vagyok, egy egyszerű elme, de gondoltam, ha Nokia-s lennék gondoskodnék róla, hogy ha valakit az a bosszúság ér, hogy alighasznált telefonját javíttatni viszi akkor az egyébként a cég által dömpingszerűen reklámozott telefonok egyikét kapja cserébe a szervízben az illető, hogy SZERESSEN BELE és ROHANJON MEGVENNI, és SÍRJON, mikor vissza kell adni miután megszerelték a sajátját. De, mint mondtam, én egy egyszerű elme vagyok.
-De hát azok drágábbak mint AZ ­ mondta a borostás miközben orrával a kezemben tartott szegény, ezzel a mozdulattal velem együtt végleg porig alázott beteg telefonomra bökött.
-Jól van ­ mondtam, -értem, ez van, máshogy gondolkozunk. (Csak akkor mire fel ez a "tartozz egy menő klubbhoz" féle ál-barátságos etetés?)

A szót itt átvette a magas szőkés hölgy. Felvette az adataimat, és hogy mi a baj, mikor elérkeztünk a telefonszámhoz. Bemondtam, Vodafone-os.

-Sajnos, - trillázott a szőke immáron teljesen legyalázott magamnak ­ cserekészüléket nem tudunk adni mert csak Westel-es és Pannon-os van. Baj??

-Hát nem fogok sírva fakadni. De különös (a történtek után nem is annyira) ezt hallanom, egy olyan üzletben, ahol egyébként csak független telefonokat árulnak (az ennek megfelelő áron). Ez van. Mikor lesz kész?
-Egy hét, de hamarabb kész szokott lenni... Majd telefonon értesítjük...
-Persze, ha lesz mit felvennem, merthogy cserekészüléket nem kapok. Azért köszönöm. (Tényleg nincs mit...)

Hát körülbelül ennyit tehet egy mintabolt kis csapata, hogy jó időre elriasszon valakit egy világcégtől. Nem hiszem, hogy telefon esetében a cserekészülék luxusszolgáltatás ­ nekem erősen munkaeszköz, még ha zenét hallgatok vele munkába menet akkor is. Tudják mit? Nem hiszem, hogy más bánásmódot kap, aki vásárolt és nem nyert telefonnal megy be a garanciális szervízbe. Miért hinném? Persze: miért is járna más bánásmód? A kis ember bosszúja, szánalmasan kevés: elmondom mindenkinek az esetet, de főleg lebeszélem ecsémet, hogy tovább gyűjtse a pénzét egy 3410-esre. Magamat is (szomorúan) de lebeszélem az 5210-esről. Túl sok pénzbe kerül, hogy ilyen jól megalázhassanak mikor majd olyanra vágyom kipróbálni, ami drágább, mint AZ.

B. L.