Háborút nem, de csatát igen
A Magyarország NATO tagságáról a The Washington Post-ban névtelenül idézett diplomata megnyilatkozásával kapcsolatban szeretnék néhány dolgot megemlíteni. Tény, hogy Magyarország az új NATO tagok közül sajnos a legkevesebbet teljesítette vállalásai közül. Ez az előző kormány hozzá nem értését fémjelzi. Azonban nem szerencsés az, ha egy diplomata olyan kijelentéseket tesz, amelyek nem fedik a valóságot és negatív színben tüntetnek fel egy olyan országot, amely már eddig is túlzottan sokat küzdött azért, hogy megkapja azt az elismerést, amely eddig is megillette volna.
Magyarország 1456 óta nem nyert csatát? A diplomata téved. Lehet, hogy háborút nem nyert, de csatát Igen! Nem lenne szabad egy diplomatának összekevernie a "háború" és a "csata" szavak jelentését. Elfelejti az idézett diplomata, hogy a jelzett dátum óta adtunk egy fegyvernemet a világnak, a huszárságot. A diplomata úgy látszik nem tudja, hogy a Habsburgok rettegték a magyar virtust és 1848-ban kettő nagyhatalomnak, az osztrák császárságnak és az orosz cárizmusnak kellett összefognia ahhoz, hogy legyőzzék a magyar szabadságharcot.
Valószínűleg az sem ismert előtte, hogy az Egyesült Államok az egész XX. század során viselt háborúi alatt összesen nem vesztett annyi emberáldozatot, mint Magyarország akár az Első, akár a Második Világháborúban. Le kívánom szögezni, hogy Magyarországhoz viszonyítva az Egyesült Államok még csak fogalmat sem alkothat arról, hogy mit jelent az a szó, hogy "emberveszteség", vagy "véráldozat"! De nem is kívánom hogy megismerjék milyen szörnyűség rejlik ezen szavak jelentése mögött, hiszen eleget szenvedett már az emberiség ahhoz, hogy észhez térjen.
Talán még azért is mi vagyunk a bűnösek, mert 1919-ben egy világháborúban kivérzett ország szembe mert szállni az Antanttal és csak hazugsággal és árulással tudták legyőzni? És ezt a kivérzett országot a nyugati demokráciák szétszabdalták és létrehoztak olyan életképtelen állam alakulatokat mint Csehszlovákia vagy Jugoszlávia? Szét is estek ezek az "ügyes mesterművek". Azért is mi vagyunk a hibásak, hogy ezek után azon Németország oldalára álltunk, amely vissza adott volna valamit az elvett területekből? Azért is mi vagyunk a bűnösek, mert 1956-ban szembe mertünk szállni az orosz kommunista diktatúrával és első lépcsőben minden külső segítség nélkül ki tudtuk őket verni Budapestről?
Hol voltak ekkor a nagy katonai hagyományokkal bíró nyugati demokráciák? Azok a demokráciák, melyek a II. Világháború győzelmeit is nagy katonai sikerként és dicsőségként nyugtázzák, holott az egész nem szólt másról, csak több, mint tízszeres anyagi és létszámbeli fölényről! Tény, hogy a nácizmus az emberiség rákfenéje volt. De csak szigorúan katonai szemmel nézve az is tény, hogy hősiesség ide vagy oda, a nácizmust mégiscsak a szabadságban és demokráciában hívő nemzetek iszonyatos túlereje győzte le. Ez nem "katonanemzet"-ség kérdése, hanem egyszerű matematika. Hát így könnyű. De ezek a szabadságot és demokráciát hirdető dicső "katona" nemzetek dobták oda 1956-ban koncként az élet-halál harcát vívó magyar népet az orosz gigásznak!
Ezek után mit várnak még el Magyarországtól? Mit várnak el azok az országok, akik maguk is csak Marschall segéllyel válhattak erőssé, míg kelet elnyomott országai vért izzadtak?
Nekem nincs semmi bajom a NATO-val, sőt, örülök hogy országunk is taggá vált. De nekünk, magyar állampolgároknak is jogunk van a tényekhez. A valós tényekhez és ahhoz, hogy ne lekezelően beszéljenek rólunk "felelős" diplomaták. Sajnos, Magyarország nyújtotta a NATO-ba lépése óta a legkevesebbet. Ez tény. De ez kizárólag aktuál politikai (sőt, inkább belpolitikai) probléma, s nem függ össze azzal, hogy mióta nem nyertünk csatát, és hogy melyik ország katona nemzet, vagy melyik nem az. A hibákat (mulasztásokat) remélhetőleg az ország új vezetése korrigálni, pótolni fogja. És remélhetőleg a nyugati diplomaták többsége is korrektebbül ítéli meg szerepünket és lehetőségeinket, mint az a bizonyos név nélkül idézett diplomata.
Kónya József
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
