Eszter, Eliza
15 °C
28 °C

Mi veszélyezteti a fogyatékossportot?

2008.04.08. 13:44

Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Gábor!

Köszönöm, hogy olyan fontosnak érezted az általam leírt gondolatokat, hogy azokra nyílt levélben válaszoltál! Meglepett azonban az a személyes hangvétel mögé rejtett személyeskedés, ami sohasem jellemezte kapcsolatunkat.

"Véleményed megfogalmazásában a tények nem befolyásoltak, és hosszú ismeretségünk ellenére meg sem kerestél, hogy tanárember létedre tájékozódj, adatokat gyűjts, mielőtt publikálsz", írtad.

Nekem nem kell hivatalból elhinnem semmiféle kormányzati sikerpropagandát

Kedves Gábor! Véleményem megfogalmazásakor csak a tények befolyásoltak, nekem nem kell hivatalból elhinnem semmiféle kormányzati sikerpropagandát. Tájékozódtam, adatokat gyűjtöttem, és ezt te is tudod. Ellenkező esetben értelmetlen lett volna válaszolnod. Személyesen valóban nem kerestelek meg - gondolom, nem egyedül dolgozol a sporttörvényen -, de cikkem tényszerűségén ez mit sem változtat, hiszen abból a módosítástervezetből indultam ki, amit az irányításod alatt álló szakállamtitkárság dolgozott ki. Tájékozódtam azonban az érintett sportszervezeteknél, ismerem a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) közgyűlési jegyzőkönyveit, a MOB sportigazgatójának álláspontját a tervezetről, a szervezetek költségvetését, a sportvezetők véleményét.

Tények:
– a kormány módosítani kívánja a sporttörvényt.
– a tervezet alapján létrehoznák a Fogyatékosok Nemzeti Sportkamarájának nevezett köztestületet a fogyatékossággal élő sportolók sportszervezetei, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége számára.
– a tervezetben ez szerepel: "A Fogyatékosok Nemzeti Sportkamarájának nyilvántartásba vételével megszűnik a Magyar Paralimpiai Bizottság."
– a paralimpiai bizottság legfőbb döntéshozó testülete, a közgyűlés nem támogatja a sporttörvény-módosítás jelenlegi tervezetét! Nem akar integrálódni a Fogyatékosok Nemzeti Sportkamarájába! Szeretné megőrizni önállóságát.
– mindenféle bizonytalanság a sportirányítás hazai rendszerében gyengíti a magyar sportdiplomácia nemzetközi pozícióit

A tervezett változtatásoknak, például az MPB megszüntetésének, lehetnek olyan következményei, hogy a magyar fogyatékos sportolók Peking után nem indulhatnának a paralimpiai játékokon, hiszen a Magyar Paralimpiai Bizottság tagsága a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságban megszűnik. A jogutódlásról pedig nem mi döntünk. Ez egyben egy esetleges budapesti olimpia megrendezését is lehetetlenné tenné, hiszen olimpiai játékokat csak olyan város rendezhet, amely vállalja a paralimpia megrendezését is. Ezt senki sem szeretné, de ez is egy lehetséges forgatókönyv.

Idézed az általam leírtakat, de sokszor nem azokra reagálsz

Eszem ágában sem volt a szakállamtitkárság eddigi tevékenységét vizsgálni, arra szerettem volna felhívni a figyelmet, ami szerintem rossz irány. Cikkemben a fenti tényekről és azok következményeiről írtam. Idézed az általam leírtakat, de sokszor nem azokra reagálsz. Mi volt a célod? Kinek szólnak az ilyen mondataid, hogy "Meggyőződésem szerint rengeteg feladatunk van még, de jó úton haladunk"?

Azonban, amikor tényleg a sportszakmai érvek mentén válaszolsz az általam leírtakra, véleményünk többször megegyezik:

"A jelenleg hatályos törvény szerint öt köztestület van, amely nem szolgálja a sport egységes érdekérvényesítését. A nemzeti sportstratégiában is megfogalmaztuk azt, hogy ezt a rendszert egyszerűsíteni kell. Az eredeti terveink között az szerepelt, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság és Magyar Paralimpiai Bizottság váljon valamilyen formában egy egységgé, míg a teljes versenysport, a teljes szabadidősport és a teljes fogyatékossport alkosson egy nagy köztestületet."

Ez így rendben is lenne. Ebben valóban van vízió.

Ezzel szemben a teljes fogyatékos sportszakma felsorakozott amellett, hogy a fogyatékossportnak legyen egy nagy önálló köztestülete. Ezt a javaslatot fogadtuk el és építettük be az eredeti helyett a törvénytervezetbe. Ma ott tartunk, hogy vélhetően az maradhat a megoldás, ha - bár stratégiai szintén hosszú évek óta egyetértés van benne - mégsem változik a köztestületi rendszer.

Ezt én nem így tudom, ráadásul az egyik mondat cáfolja a másikat.

Hiszen a gyakorlat szintjén már előrébb valónak tűnnek az egzisztenciális szempontok, fontosabbak a - vélt - hatalomért folyó harcok, mint a szakmai érvek. Ezzel csak a sporttársadalom presztízse csökken."

Ebben tökéletesen egyetértünk. Sajnos így van.

"Elsősorban mi, tehát a sportszakma kívánja a sporttörvény módosítását, hiszen az elmúlt négy esztendő alatt változott a hazai és a nemzetközi sport világa. 2007 júniusában az Országgyűlés 340 igen szavazattal (egyetlen nem ellenében) elfogadta a nemzeti sportstratégiát, amelyben a sport megfogalmazta, melyek a céljai, melyek a feladatai 2010-ig, hogyan lehet a sportot mint eszközt a magyar társadalom szolgálatába állítani."

Nem tudjuk, mennyibe fog kerülni

Biztos elírás vagy nyomdahiba a 2010-es dátum, a stratégia 2020-ig szól. Gondolom, olvastad elődödnek Tibor Tamásnak, az Országos Sporthivatal volt elnökének, az MSZP országos sporttagozata tagjának a Népszabadság 2008. március 25-én megjelent írását Ötpárti szabotázs címmel. Kollégád meglehetős kritikával illeti "e senkit semmire sem kötelező, de mégis bizonyos elméleti alapvetéseket tartalmazó óhajgyűjteményt és egy - mára agyonfarigcsált - sporttörvény ígéretét."

A sportstratégia elfogadása a te sikered. A tartalma már kevésbé. Nem tartalmaz ütemtervet, ami alapul szolgálhatna a kétévente kidolgozásra kerülő cselekvési programokhoz. Nem mutatja be, hogy az állam milyen humán, tárgyi és egyéb erőforrásokkal kíván gazdálkodni a stratégia végrehajtása során, milyen garanciákat építettek a rendszerbe stb. Nem tudjuk, mennyibe fog kerülni. Hiányoznak a stratégia bázisát jelentő alapadatok, a statisztikai felmérések, a problématérkép. Nem működik a nemzeti sportinformációs rendszer. Ráadásul a végrehajtandó programok nemcsak egy minisztériumot érintenek, hanem feladatokat rónak többek között az oktatási, az egészségügyi és a környezetvédelmi tárcákra is. Éppen ezért kellett volna azt is tisztázni, hogy hol a helye az állami sportirányításnak a közigazgatás rendszerében. Az OM-nek, a PM-nek, az EüM-nek és a többi érintett minisztériumnak mi a feladata a nemzeti sportstratégia végrehajtása során? Hol vannak ebből a stratégiából az adminisztratív kényszerek? Ki koordinálja a végrehajtást, a tárcaközi egyeztetéseket? (Farkas Péter: Stratégia - ami nem az, Népszabadság, 2007. július 3.)

Nehéz erre alapozva sporttörvényt gyártani.

Sok mindent nem tettünk meg a rendszerváltás óta, és ez a sportszakma közös felelőssége: a tied, Péter, éppen úgy, mint az enyém, vagy akár a paralimpikonokkal foglalkozó szakembereké.

Mindegyikünknek megvan a maga felelőssége, de a tiéd nagyobb

Nem, Gábor, a sportszakma felelőssége nem közös, a mi felelősségünk nem egyenértékű. Mindegyikünknek megvan a maga felelőssége, de a tiéd nagyobb. Te vagy az államtitkár, a magyar sport legfőbb szakmai és politikai vezetője. Az én feladatom, hogy a saját szintemen segítsem a magyar sportmozgalmat. Például azzal, hogy felhívom egy vélt anomáliára a figyelmet. A paralimpikonok helyzete ilyen. Sajnálom, hogy ebben nem építő kritikát láttál.

"Ha a politika motivált, az a te dolgod, de ebben a témában sem tartom jónak, ha bárki a sportolókat választja eszközül."

Szakembernek és egyben szakpolitikusnak lenni számomra nem meghasonlott állapot. Világnézetünk lehet más, célunk azonban valóban közös. Cikkem megírásában az motivált, hogy szerintem, és a paralimpiai bizottság vezetői szerint sem lehet a jelenlegi sporttörvénytervezettel elérni, hogy a fogyatékos versenysport betölthesse valós szerepét Magyarországon. Úgy gondolom, hogy nem ez a változtatás szolgálja leginkább a sportolók és a társadalom érdekét.

Az egyik politikus az MTI-hez eljuttatott közleményében így fogalmazott: "a magyar fogyatékossport megsemmisítésére készül a kormány, a sporttörvény módosításával. A kereszténydemokraták nem engedik lelökni a Taigetoszról sérült embertársaikat".

Elképzelhető, hogy cikkem nyomán találta nyilatkozni ezt az ostobaságot. Ehhez természetesen nem adom a nevemet. Tisztelt államtitkár úr! Kedves Gábor! Ilyen az, amikor a szakmapolitikát felváltja a politikai populizmus. Szerencsére a sport arra is megtanít, hogy meddig nem szabad lesüllyedni.

A szerző egyetemi adjunktus