Megtört varázs
Kiemelt hír az Indexben: 'Wahorn András is otthagyhatja (otthagyta) a Millenárist'. Elege lett a helyzetből. Ha a dolgok rendeződnek a Jövő Háza körül, még visszajöhet - nyilatkozta. Nem jó, ha egy tehetséges embert nem engednek dolgozni. Annál már csak az a rosszabb, ha sok tehetséges emberrel teszik ugyanezt. Wahorn András tehetséges, érzékeny művész, a Bizottság Együttessel beírta magát a magyar kultúra - nekem - fényes lapjaira. Ikonná és ismert emberré vált. Neve médiavaluta lett, amivel sok mindent el lehet adni. Így gondolhatta az IHM is, amikor felkérték őt a Jövő Házát megsegíteni.
Wahorn András hitt magában, elfogadta a felkérést. Kérdés, higgyünk-e neki most mi is? Gondoljuk-e azt, az ő esete más, mint, mondjuk, Csisztu Zsuzsáé, akit mostanában ugyanúgy minősíthetnénk a digitális kultúra élharcosának amiatt, hogy média az ő blogírásától hangos. Nem hiszem, hogy ma Magyarországon bárki többet tett nála a blog népszerűsítéséért! A párhuzam persze erős, de sajnos közel sem annyira, mint ahogy Wahorn András azt hiszi, hinni szeretné.
Szerettem őt művészként. Hosszú amerikai tartózkodása során sokat láthatott, tanulhatott az új média, a digitális kultúra területén is. De mondjuk ki, ennek semmi nyomát nem lelni. Én kerestem, de nem találtam. Persze, ettől még lehet ő az interaktív jövő látnoka, sosem beszéltem vele, nem tudhatom. Nem zárom ki, bár - meg kell mondjam őszintén - valószínűnek sem tartom. Szívesen megkövetném érte, ha a jövőben rám cáfolna. Csak ne a Jövő Házában. Ott ugyanis eddig többet ártott, mint amennyit (talán!) használhatna a jövőben.
A Jövő Háza megvalósítása régóta vajúdik. Volt egy kivételes időszaka ennek a történetnek (az idei őszön), amikor remélni lehetett a csodát: rátermett, lelkes, tehetséges fiatalok víziói alapján elkészült egy - végre értelmes - koncepció. Olyan szakértők dolgoztak ekkor együtt (egyébként ugyanúgy szerződések nélkül, mint Wahorn András), akiknek fiatal koruk ellenére komoly tapasztalataik voltak a digitális világban, valódi referenciáikkal rendelkeztek az új média területén. Akik ismerték, régóta gyakorolták az interaktív tervezés új műfajait, tudták, mi jelentenek és miért fontosak a közösségi cselekvés, az öntevékenység új formái, a közösségi szűrési technikák, a lokatív terek, az új média új sajátosságai. És akik munkáját összefogta egy olyan szakember (Kerti Géza), aki az elmúlt 7-8 évben oly sok mindennel hozzájárult digitális kultúránk építéséhez, és akinek tisztességében, szakértelmében egy percig sem kételkednek azok, akik ismerik őt.
Én most úgy látom, most ezek a fiatalok lettek hátra tolva. Az ő helyükben én most megbántva érezném magam. Mások úgy mondanák: 'fel vagyok háborodva a történteken'. Lehet, hogy Wahorn András ezt nem így látja, nem így akarta. De nekem (s talán sokan másoknak is) így látszik. Sajnálom. Ezen nem változtat az sem, hogy a helyzetet (kivárás, kapkodás, csapkodás) alapvetően nem ő alakította ki. A Jövő Háza már csak születési hibával indulhat el - már ha el fog indulni valaha. Az egész egy önmagát beteljesítő próféciává vált: egyre csak jön, csak jön, de sosem ér ide. Elvarázsolt egy Kastély. Lehet, hogy valakit be kéne falazni, hogy megtörjön a varázs?
Bodoky Tamás, az Index főszerkesztő-helyettese a 'hátra tolt' szakértői csoport tagja volt - a szerk.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
