A konszolidált régi korszakomból nem tud sokat?
Az életrajzi adatokból tudtam követni.
Azokat nem én írtam, ezért fenntartással kell fogadni. Az van, amit én mondok, de nekem is minden szavam hazugság.
Miért hazudik?
Mert ki meri állítani, hogy igazat mond? Mondhatnám, hogy igazat mondok, és őszinte vagyok – ez a kettő ugye összefügg - lehet, hogy valamilyen szemponttól vezérelve valaki őszintének maszkírozza magát, és maga is elhiszi egy idő után, hogy igazat mond, de az a legálságosabb, aki ezt kimondja. Hogy merészeli tupírozni önmagát? Szindbád, gyere haza, hazudj még nekem!
Azokat a megnyilvánulásait ismerem, amelyeket az elmúlt években láttam. Úgy érzi, hogy az emberek, a közvélemény érett erre a fajta önkifejezésre?
Nagyon megtisztelő, ahogy közelít a dologhoz, de nem érdemlem én ezt a magasztos hozzáállást, mert ez azt sugallja, hogy én valami magasabb rendű szellemiséget sugároznék, amire vagy érett, vagy nem érett valaki.
A mondanivalóra értettem.
Nincs nekem mondanivalóm. Egy dolgot szeretnék az utolsó szakaszában az életemnek: vagyni. Amit most csinálok.
Akkor a „vagyás” nagyon is materiális.
Nem. Az, hogy eszünk sajtot, meg kolbászt?
Azok a test élvezetei.
Mi az a test? Ha nem létezik a test, akkor nem tudod élvezni. Ahogy nem létezik a csillagos égbolt, úgy te sem létezel.
Nem hiszem. Mi az a „vagyás”?
Semmivel nem foglalkozni. Elfogadni mindent, de nem csinálni. Ha valaki elkezdi mondani, hogy én ezt csinálom, azt csinálom, akkor oda jutunk, hogy vagy szakember lesz egy illető, mert megcsinál egy széket, vagy politikus. Megcsinálja magát. Egyiknek sincs létjogosultsága. Mindenki azt hiszi, hogy ő bassza a passzát szelet. Mindenki úgy csinál, mintha sok dolga lenne az állomáson. Pedig az állomás attól érdekes, hogy a vonat jön és megy. Vagyni azt jelenti, hogy fogadd el, és élvezd.
Ez alapján mi az, hogy élvezni?
Az a maximális elfogadás. Elfogadom a bort, a nőt, elfogadom az állatot, magát, de semmi közöm egyikhez sem. Egybeolvadok vele.
Valami kapaszkodó mégis kell.
Kapaszkodó azoknak kell, akik bajban vannak. Ha kapaszkodót keresel, akkor a tanítóknak, a váteszeknek a karjaiba kerülsz. Sőt, ami a legrosszabb, a pszichológusok karjaiba, aki meg fogja mondani, tessék változtatni! Honnan a faszból tudja ő a te utadat?A te utad a te utad, azt neked kéne megtalálni. A pszichológus elterel. Azt mondja, van egy szokásos út, be kell tagozódni. Csaknem politikus.
Ismeri a saját útját?
Dehogy ismerem. Ha ismerném, akkor nagyon rosszul érezném magam, mert biztosan tudnám, mi a következő lépés. Egy kollégám így fogalmazott – ez az egyetlen bölcs mondása volt – a dolgok túlzott ismerete megköti a fantáziát. Inkább fantáziáljunk, mint tudjunk dolgokat.
Miről fantáziál?
Ezt csak, mint egy lehetőséget mondtam. De ez egy veszélyes terep, mert a fantáziálás majdnem olyan, mint az álmodozás. Arra abszolút nincs szükség, hiszen álom az élet. Ha azt mondja valaki, hogy álmodozom, az olybá tűnik, mintha ő maga kreálná az életet, amiben él. Nem, az jön magától. Nyitottnak lenni, hagyni mindent, és kurvára jelen lenni.
Ellentmondásos az álom, és a jelen lenni.
Minden szavam ellentmondásos. Azért mondtam azt az előző pillanatban, amit mondtam, mert azt voltam képes mondani, és azért mondom nota bene ebben a pillanatban, amit mondtam, mert most meg azt voltam képes mondani.
Abban a pillanatban, amikor mondja, elhiszi?
Nem foglalkozom azzal, hogy elhiggyem. Nem azzal kezdtem, hogy merjünk hazudni? Élvezd, hogy hazudhatsz. A bor is egy hazugság. Gyökérből, abból a szar fölből kijön egy nedv, izzadt lábú, koszos cigánygyerekek tapossák a mustot, beleteszik hordóba, és kijön egy ilyen. Nem egy szemfényvesztés? Ez akkor is jelen van a világban, ha én nem csinálom azzá. Kérdezzük meg a vaddisznókat, mi a bor? A vaddisznó mindent tud.
Mit gondol, milyen kép alakult ki önről az emberekben?
Azt tartom a legkevésbé fontosnak. Én úgy is fogalmazhatok, ki a faszt érdekel?
Mi a célja például azzal, hogy bemegy a Mokka stúdiójába alsónadrágban és nyakkendőben?
Nem alsónadrágban, azt csak a rádió terjeszti rólam, be is fogom perelni őket. Csak az alsónadrág kint volt. Kurva jól néztem ki. Ilyen hülyeséget ne mondjon még egyszer, hogy cél. Nincs cél. Velem vannak céljaik embereknek, és azt veszem. A cél pedig az, hogy vagy szeressenek, vagy gyűlöljenek. Ha túljutsz a szereteten és a gyűlöleten, akkor nem lesznek céljaid. Ha azt hiszed, vannak céljaid, akkor valamit nem birtokolsz, valamivel nem vagy tisztában. Azt jelenti, hogy elégedetlen vagy önmagaddal, és vársz valamit az élettől. Ha célod van, hiányérzeted van. Mi a fasz hiányérzetem van nekem? Van O2, H2O, dobban a szívem, itt vannak a kutyák. Mi másra van nekem szükségem? Hát nem elég, hogy az vagyok, ami?
Mi?
Ezt ne tőlem kérdezze. Nekem elég, hogy az vagyok, ami. Itt jön a Havasnál, hogy jó riporter akarok lenni. Ki a fasz egy riporter? Mindenki, aki kérdez, riporter. Ha ezzel pénzt keres, akkor üzletszerű kéjelgésként csinálja. Eltökéltem valamit, az a legveszedelmesebb. Az a legnagyobb hazug. Annak a kérdése is hazug és a hallgatása is. A cél beismerő vallomás. Azt jelenti, hogy egy senki vagyok. Mi volt az én státuszom? Világhírű lantművész. Csináltam 70-80 lemezt, 4000 koncertet adtam 100 országban, a státuszt meg önként és dalolva dobtam el.
Miért nincs rá szüksége?
Ha maga oda vetemedik, hogy azt mondja rólam, én világhírű lant és gitárművész vagyok, akkor egyéb galádságra is képes. Mert akkor egy adott ponton azt mondja, jajj, ez meztelenül játszik, akkor ez nem az én emberem. Mostantól ő egy ripacs. Hogy jössz te ahhoz, hogy te bárkit megbélyegezz? Hogy te mit látsz bennem, az a te problémád. Az a kérésem, hogy ezt szóról-szóra tessék leírni.
Vállalja?
Én mondtam. Jönnek, letartóztatnak? Vagy a szocialista párt nem fog hívni többet koncertre? Mikor hívott? Kértem egy forintot is tőlük? Kártérítésként leakasztottam, de az egy másik kérdés.
Nekem ez szimpatikus, de…
Jajj, ne szimpatizáljon velem, mert akkor antipatizálni is fog, ha én rosszat mondok. Akkor nekem vigyáznom kell magamra, mert ha ezt a renomét elrontom, Jézusmária.
Annyit akartam az előbb mondani, hogy később lehet, nem így gondolja majd, ahogyan most, hiszen ezt is elmondta.
El sem fogom olvasni a cikket, csak elteszem. 15 éve nem olvastam egy sort sem.
Magáról sem?
Csak magamról olvasok. Eldöntöttem, megint végigolvasom a Krúdy köteteket. Krúdy a világosban volt, meg is halt szinte éhen-szomjan.
Miért érezte úgy, hogy nem akar világhírű lantművész lenni?
Mert nem voltam boldog.
Sokszor említi, hogy bölcs életre kell törekedni. Hogyan?
Bölcs élet van és ostoba élet. Nem kell megmenteni senkit. Az emberek arra vágynak, hogy megmentsenek valakit. Karinthynek van egy ilyen krokija az ápolónőkről, hogy a világot akarom megmenteni, a vért, a vért, a vért akarom. Ne akarj te segíteni. Gyurcsány gyerek is segíteni akar. Nem vagyok én elesve. Ez van Magyarországon, sötétebb, mint a legsötétebb középkor. Nyugat Európa testestárs. Tudja mi lesz? Brüsszelben hihetetlen ovációval elfogadják majd a konvergencia programot és megmentik ezt a bagázst. Nem kell! Jöjjenek a civilek. Maga lesz az esélyegyenlőségi miniszter, én leszek a hadügyminiszter és megtanítom a katonákat faszt verni rendesen.
Hogyan?
Mutassam meg?
Elég ha elmondja, hogy érti.
Most kíváncsi rá, vagy nem? Gyáva?
Persze.
Ez a legesszenciálisabb kérdés. Arról szól az életünk, hogy férfiak vagyunk, és nők vagyunk. Vagy a nőségedet éled, vagy a férfiságod. Mind a kettő egy vele született, ránk mért állapot, ami determinálja azt az energiahalmazt, amiben leledzünk. A világ attól áll össze, hogy van polaritás. Ha nincs vonzódás, taszítás, ha nincs a férfiság és a nőség megélése gyakorolva, ha erről megfeledkezünk, meghalt a világ. A rend ezért született. A faszverést meg kell tanulni. Ha a férfinál örömszerzéssé válik, az borzasztó. A férfi ne örömködjön, hanem próbáljon adni, és a nőn keresztül visszaadja azt, amit kapott. Ha a nő magához nyúl, csakis örömszerzési szándékkal teszi: az ekvivalens azzal, ahogy szeretnéd, hogy neked csinálják. A férfinak az a faszverés, amivel skálázik. Törekedni kell arra, hogy minden berendezés flott legyen. A szerszám, a berendezés. A helyzet az, hogy nagyon sötét középkorba kerültünk.
Mikor?
Folyamatosan. Elrettentő példa, hogy rengetegszer voltam a volt Jugoszláviában. Lantkurzust tartottam, játszottam a tengerparton. És akkor egyszer csak jött egy világ, amikor ezek elkezdték ölni egymást. És ez mind ebben a században zajlik. Azt hittük, hogy a bolseviknak nevezett világ, és a magát fasizmusnak nevező büszke világ a múlté - amikor önként és dalolva fiatal gyerekek lengették a karjukat, mert arra vigyáztak, hogy hidd el a hazugságokat és akkor jól tudod szolgálni őket – de ez után is a primitívség halmazati szinten jelen van. Nem az a baj, hogy gyerekek kövekkel dobálóznak, hanem előre megfontolt szándékkal tízmillió ember feje felett dönteni. Azt kell bezárni életfogytiglanra.
Biztos, hogy jó fórumokon szól ezekről?
Nem keresem én a fórumot. Ha én keresném a megfelelő fórumot, azt jelentené, hogy a magam fontosságába vetett hitemet próbálnám tálalni. Én nem hiszek önmagam fontosságában. A fórum én vagyok. Erről szól a könyvem, a Megőrültem. A legborzasztóbb állapot, amikor valaki hisz önmagában és ezt deklarálja ország-világ előtt.
A Megőrültem címet nem értem pontosan. Hiszen nem egy személyiségzavar lépett fel.
Ezt döntse el ezután a beszélgetés után.
|