Som Lajos az életvezetési tanácsait és az életbölcseleteit szeretette volna megosztani a nyilvánossággal, de főleg a baromarcú férfiakkal, ezért könyvet írt. A Piramis basszusgitárosával folytatott beszélgetés erősen szürreálisra sikerült, szóba került Radics Béla előfizetése az életre, a Moebius-szalag és Hókefélke.

Több könyve jelent már meg, a legújabb A boldogság kék madara címmel augusztus 29-től kapható majd...

Bölcseleteket tartalmaz.

Igen, beleolvastam. Miért tartja fontosnak, hogy megossza mindezt?

Mert minden bölcseletre szükség van, nemcsak a szerelem bölcseletére, életbölcseletre. Minden embernek szüksége van arra, hogy legyen mellette egy társ. Nőnemű, aki óvja, vigyázza, megsimogatja.

Férfiaknak írt?

Is. A bölcseletek főleg a baromarcú férfiaknak szólnak, akik sok mindent nem tudnak. Az igazi társadalmi forma a matriarchális társadalom volt, akár tetszik, akár nem. A teremtés koronája fő feladata volt, hogy elmenjen vadászni. A nőknek pedig a lényegi szerepek jutottak. Neki van a kezében egy baba, akit kilenc hónapra megszül, és szoptatja, felneveli. Kitalálták ugye az egyenjogúságot, hogy a nő legyen szép, szexis, szüljön gyereket, tartsa kezében a háztartást, de legyen egyenjogú, dolgozzon úgy, mint egy férfi. Egy csudalény, aki ezt meg tudja csinálni együtt. De egy normális nőnek ezt nem kell tudnia, mert nem erre van predesztinálva.

Kicsit elkanyarodtunk.

Nekem mindig nő barátaim voltak, még akkor is, ha nem volt velük semmilyen szexuális kapcsolatom, vagy ha csak egy éjszakás, de olyan jó volt a szellemük. Az az, amit őriztem. Én meg végül is mindig szerelmes vagyok. Eleve az életbe, a bölcsességbe, a nőkbe, a gyerekekbe, az állatokba, én csak azokat nem szeretem, akik emberi lénynek ugyan, de korántsem nevezhetők annak.

Mitől válik valaki emberré?

Becsületesség, tisztaság, lélek, családszeretet. Nagyon egyszerű, egy szóval ki lehet mondani: a lelki tisztaság.

Visszatérve a könyvre, egy ajánlóban olvastam, a lipótmezei kikötözésekről is ír, és Radics Bélához fűződő barátsága is szerepet kap. Mi a rendezőelv?

Ez alapvetően egy regény.

De versek is szerepelnek benne, szerelmes versek.

Is. Ez egy komplexum.

Ha regény, akkor ki a főhőse?

A főhőse a humán lény. Az első rész a kék madárról szól. Mindenki azt keresi, pedig nagyon egyszerű megtalálni. Ami itt kering körülöttünk, csak szabad utat kell neki adni, hogy be tudjon költözni a lelkekbe. A másik rész pedig a gyarló valóság, hogy fizess elő az életre. És hányan előfizettek már? Erre ment rá Radics Bélus, Ihász Gabi, Máté Peti, hogy most csak a művészeket soroljam. Szóval az első rész olyan lelki, hogy Sába királynőnek írtam én, mint Salamon király. Ő a feleségem. Visszamegyek az Ótestamentumhoz. Visszamegyek a Talmudhoz, a Tórához.

Mióta tanulmányozza a vallásokat?

Nagyon régóra. Én mással is foglalkozom. Az időutazás egyes részeivel, hogy a déjá vu érzés hogy működik, és mi az alapja. Mindig azt szoktam mondani, hogy én mindenki igazságát tanulmányozom, bár nekem megvan a saját igazságom. Mindenkit a saját istene áldjon meg és vigyázzon rá. Én nem dalolom szét, hogy melyik vallás miért jó. Úgy tartom, mindegyik a szeretetre alapszik.

Azért ezzel sokan vitatkoznának.

Mert megjelenik a gyarlóság is. Tudom az iszlám vallás alapjait is, a mormonokat is ismerem és nem gyakorlom, de alámeríttetek a Hit Gyülekezetében. Mondtam a Sándornak, hogy ’Sándor, én egyben hiszek, magamban, de meghallgatok mindent, a konzekvenciát viszont én vonom le’ ’Jól van’– mondta. És elmondtam az alaptételeket. ’Jól van’ – mondta – ’akkor neked nem is kell már tanulnod, mikor akarsz alámerülni? Mondtam, mikor, és az úrvacsorán tizenhármunkat szenteltek fel. Tudom azokat a gyarlóságokat, amelyeket mindenki elkövet. Az ember azért ember, mert gyarló és esendő. Úgyhogy azt mondta, ’alapíts saját vallási közösséget, tudod mekkora nyájad lesz?’ Mondtam neki, ’Sándor, egyet jegyezz meg, én másra vagyok predesztinálva.

Mire van predesztinálva?

A globál, a szuper-interkozmosz, a Moebius-szalag.

Mi az a szuper-interkozmosz?

Úgy kell elképzelni, mint a moebiusi tömeget.

Érdekesen hangzik.

A gondokozó humán ember ide jut. Ha valakinek ezt elkezdem mesélni, csak néz rám.

Ahogyan én is.

De a maga szemében látom az érdeklődést. Én beszélek négy nyelven. Éltem Amerikában, németül is beszélek. Formatervező, ötvös vagyok, ezüstműves, tanár, csellista, nagybőgős, gitáros, dobos, csak ennyi vagyok (nevet).

Klikk a képre!

A könyv megjelenése előtt egy cikkben arról beszél, hogy alkoholista volt. Ha mindez múlt idő, miért tartja most fontosnak, hogy beszéljen róla?

Mert nem csak én voltam az egyedüli, hanem a Georgie - Albert Györgyi - is, aki be merte vallani, hogy komoly függőségi viszonyban állt az alkohollal. De én nemcsak az alkohollal. Napi egy liter vodka és a hozzávalók, négy éven keresztül, és persze hótündérke-hókefélke-kisasszony, a kokainhercegnő.

Miért?

Birtokában akartam lenni annak, hogy mit tudnak adni ezek a szerek. Megnéztem, mi van ott, és rájöttem, ez nem az én utam. Én arról az útról jöttem vissza, amelyiken sokan most akarnak elindulni, és azért fontos, hogy beszéljek róla, mert az az út nem vezet sehová. Egy alagútba vezet, de ennek az alagútnak a végén egy árva mécses sem pislákol. Az én példám egy intő példa, mert én saját erőmből jöttem ki a függőségi viszonyok rabságából.

Erről is írt?

Igen, és a könyvben benne van a Lipótmező. Akkor már nem ittam- addig jócskán, de védett a részegek és a kábítószeresek védőszentje - kimentem befejezni a könyvet. Főztem velős pacalt, leöblítettem szódával - még csak nem is sörrel, mert akkor már nem ittam -, közben eleredt az eső, megcsúsztam, magamra rántottam a vasasztalt. Azóta is itt van a nyoma a fejemen, egy luk. Olyan történet ez, mint a Keith Richardsé, aki felmászott a pálmafára, hogy friss kókusztejet igyon reggelire a Stones turné előtt, és nagyon durván megsérült, amikor leesett. Heroinos volt azelőtt, akkor nem esett baja, négyszer cserélték le már a vérét a heroin sister miatt. Én kipróbáltam azt is, az a legdurvább, nem is kísérletezgettem tovább vele.

Mire volt kíváncsi, mikor ennyi mindent kipróbált?

Arra, hogy mit tudtak adni ezek a szerek a Hendrixnek, a Janis Joplinnak - aztán rájöttem, hogy ez a stimuláció. Az alkotó ember jobban pörög mentálisan, mint egy átlagember és egy idő után a besokkolást valamilyen szerrel próbálja ellensúlyozni, ami általában nem jön be. Arra jutottam, hogy bőrt nem adok olcsón. Mert ha adnék, akkor előbb-utóbb tamtamdobot csinálnának belőle, és azt is eladnák, mert jól szól.

Nem vennék rá mérget, hogy pontosan értem a hasonlatot. Abban a cikkben a kokaint is említette, mint egykori szexistennőjét. Nem tart attól, hogy meggyűlik a baja a törvénnyel?

Letagadom. Ez lehetett csak a költői képzelet. Rám lehet bizonyítani? Nem.

Erről a korszakról nem beszél részletesen.

De igen. A kokain 16 zárt idegvégződést nyit meg az emberi szervezetben, ennek kétharmada pozitívumot ad, egyharmad pedig halálos is lehet. Beszéltem sok nagyon okos emberrel mindezekről. Nem szabad azt a tudást átlagemberekre zúdítani, belezavarodnak. Példákat szívesen mondok. Joe Cocker hét évig volt a kokain és a whisky mámorában. Nekem ő nagyon jó barátom. Erik Claptont négy éves heroinmámorból szedték ki. Soha nem tudom, ki miben utazik, aki ezeket a szereket használja, valamelyik vallás valamelyik istenének, vagy a művészet szent templomában és annak oltárán áldoz, de aki ezeken az oltárokon áldoz, az bűnt követ el.

Bélus emlékére – Som Lajos (Radics Béláról, részlet)
Halála évében már a szemében láttam a halált, a félelmet FÉLT!!! Nekem egy beszélgetésünkkor elmondta, annyit kért, ha már kikiáltották a gitárosok királyává, és ha eltávozna örökre, ne engedjem, hogy valaki vagy a sok senkiházi közül akárki szaros seggel a trónjára üljön. Nyugodj meg, soha nem fogom engedni, mert a rockzene trónján Magyarországon csak gitárosé a trón, ott ül, és ez a trón lesz mindig az övé, Radics Béláé. (…) Gondolkozván a követőkön és tanítványokon hány bőrt lehet még lehúzni egy mítoszról, a Radicsról, aki a Kádár János által vezetett kommunista párt és Aczél Györggyel irányított kultúra első áldozata volt. Megtörték a lelkét, szívét. Én abban reménykedem, hogy sokakban a hite megmaradt, az igazság és a brit szellem.