Sem egy kínos légpuszival, sem egy ízléstelen ocelotcsizmával nem tudták színesíteni beszámolónkat a gazdag vendégek, akik Piaget órákat nézegettek a magát ócskapiac-rajongónak és tárgyfetisisztának valló Ernyey Béla mellett. A bemutató időtartama négy perc volt.

„Ne hidd, drágám, hogy a férjem olyan sokat költ rám. Amióta elvett, egyre csak spórol”- jegyezte meg nevetgélve egy elegáns nő az ékszerekkel teli vitrin előtt. Látogatott médiaeseményeinken az utóbbi időben javarészt a bulvárhírességeink sushifogyasztási szokásaikról volt alkalmunk tudósítani, ezért is várakozással tekintettünk egy luxusóra-bemutató elé, remélve, hogy az új-döntéshozói trendre és szlengre élezhetjük ki a riportot.

Csokiszökőkút nélkül is

Erről azonban rögtön le kellett mondanunk ,látva, hogy az eseményen megjelenő gazdagok és újságírók száma összesen húsz főre tehető, és az előbbiek is kulturáltan viselkedtek, még egy kínos légpuszival sem tudták gazdagítani a beszámolónkat. A trend pedig a klasszikus vonalú, fekete és/vagy pink színű kosztümökben merült ki, így erről a témáról sem tudtunk érdekesen értekezni.

Nézze meg képeinket!

Korábbi tapasztalatainkból tudtuk, a gazdagok a bulvárszemélyekkel ellentétben a szereplés lehetőségével sem élnek notórius módon, a szemkontaktust nem keresik a fotósokkal, és egy bemutatóról akkor is el tudják mondani, hogy izgalmas, ha ott nem kínálják meg őket csokiszökőkútból, és a házigazdának hívott Németh Kristóf sem mond szellemes bevezetőt.

Arra azonban mi sem számítottunk, hogy a Piaget bemutató olyannyira a minimalizmus jegyében zajlik majd, hogy nemcsak sajtóanyagot nem kapunk, de a legtöbb, az üzletben forgalmazott óramárka vitrinjét is letakarják fehér selyemmel, hogy „ne zavarjon vizuálisan.”

Azóta rajong érte

Az est házigazdája, a Sznobbarométer című könyvével a társasági életbe beilleszkedni vágyóknak elfogult tanácsokkal szolgáló Ernyey Béla sem vitte túlzásba a szereplést. Jól csengő mondatok helyett csupán annyit mondott a Piaget-hez fűződő viszonyáról, hogy bécsi nagymamájánál látta először ezt a márkát, azóta rajong érte.

A bemutató után pezsgővel a kezünkben léptünk Ernyeyhez, aki akkor már informatívabbnak bizonyult, és azon kívül, hogy az alakja védelmében nem iszik alkoholt, azt is elmondta, tárgyfetisisztának tartja magát, és régi hobbija ócskapiacokon kincset keresni. A szeme ekkor úgy csillogott, mint kicsit később, amikor láttuk, titokban felhajtott néhány selyemfüggönyt, és megnézte a letakart Cartier és TAG-Heuer kollekciót is.

Négy perc gyémánt

Maga a bemutató nem volt több, mint négy perc. Az óraszalon társtulajdonosa, Szerb Gábor bemutatott a vendégeknek három fekete ruhás hoszteszt, akik a cég ékszereit és óráit viselték, majd miután a lányok előretartott csuklóval körbejártak a vendégek közt, az üzlet hátsó felében a svédasztal előtt egy alkalmazott levette róluk az ékszereket és valószínűleg széfbe zárta. „Fel mernéd venni Oscar-díjátadóra? Vagy csak ha oda is menne veled a testőr?”- kérdezte egy férfi az egyik hosztesztől, akinek nyakéke 151 darab 8 és fél karátos gyémántból állt, és Szerb szerint 11 millió forintért hozzá lehet jutni. A lány zavartan mosolygott, mondván, ő még nemigen látta, mit tettek a nyakába, csak azt érzi, van súlya.

Kíváncsiak voltunk, milyen alkalmakkor lehet ilyen értékű ékszereket viselni, mert Operabál csak egyszer van egy évben, és Demján Sándorral sem lehet minden este vacsorázni. Szerb Gábor azonban inkább arról beszélt, a Baume & Mercier az a márka, amelyik belépőt jelenthet a gazdagok világába, a Piaget pedig előkelőnek számít a célközönség körében, a széles körben ismertebb márkák közül a Patek Philippe remonéjához hasonlít.

A mellékutcákat nem látogatják

Klikk!

A márkát egyébként még az 1800-as évek végén alapította egy svájci farmer, aki telente - termésbetakarítás híján - órák összeszerelésével foglalkozott. Az amatőr órás a leglaposabb szerkezeteket hozta létre, ezekre a későbbiekben és főleg a világháború után nagy kereslet mutatkozott. Unokái óramanufaktúrát hoztak létre és bevezették a márkát a piacra.

A vacsorázó vendégek közt egy orosz párra lettünk figyelmesek, akik egy vállalatvezetőnek terveztek szuvenírt hazavinni. Nem sikerült kiderítenünk, az orosz megrendelőt a moszkvai vagy a párizsi ékszer-innováció helyett miért érdekli inkább a budapesti Kristóf téren található üzlet kínálata. Szerb Gábor elmondta, a vásárlók 90 százaléka magyar, és ehhez olyan banális tényezők is hozzájárulnak, mint hogy a külföldi turisták leginkább csak a Váci utcában szoktak sétálni, a környező mellékutcákat és tereket nem látogatják.

A vendégek nagy részének távozása után Ernyey és fiatal szőke barátnője is elbúcsúzott a biztonsági őrtől, és ezt látva sejtettük, cselekményben nem túl gazdag riportunkat ezzel a jelenettel zárjuk majd, de ekkor az üzlet vezetősége két órát nyújtott át, hogy próbáljuk fel. Ezért még hat percig pózoltunk gyémánttal a csuklónkon, majd visszatettük azokat a vitrinbe, és hazaindultunk kisföldalattival.