winterju

Ákos

Az Ákos-típusú probléma nyomában

2000. 10. 27., 16:55 | Frissítve: 2000. december 15., péntek 14:55

Mint a Hűség című vadonatúj Ákos-lemez kritikájában is említem, nem tartozom a magyar popsztár hívei, sem ellenei közé. Számomra Ákos munkássága csak annyiban érdekes, hogy zenei újságíró lennék vagy mi, és ha úgy alakul, mint most is, akkor foglalkozom vele. Korábban persze velem is előfordult, hogy baráti körben mondtam rá ezt meg azt, de ez is csak addig tartott, míg nem sikerült vele egy ízben hosszasan elbeszélgetnem. Rá kellett döbbennem, hogy előítéletem vele szemben megalapozatlan, mert amellett, hogy hatalmas egóval bír, értelmes, gondolkodó ember. Komolyan veszi magát, amiről és ahogyan énekel, hisz a zenéjében, a dalaiban, kamuzás tehát kizárva, szerintem belefér, hiteles a csávó. Hajlamos vagyok elfogadni őt és beismerni, hogy igenis fontos szerepe van a magyar könnyűzenei életben. Hogy miért, arra is kitértünk Ákossal újabb eszmecserénk során.

wanted: Bevezetésképpen kezdjük talán az új lemezzel, mely két meglepetést is tartogat a hallgató számára. Az egyik, hogy ez az első lemezed, melyet szinte teljesen egyedül készítettél. A másik dolog pedig a bő lére eresztett elektronika.

-Valóban ez az első ilyen lemezem, és az ízlésemhez is ez a munkamódszer áll a legközelebb. Soha nem trendeknek készítek lemezt. Sokféle zenét hallgatok, ezek hatnak rám és egyes formai elemei megjelennek a zenémben, de mindig Ákos-lemezt készítek: ez az új is az. Van benne a NIN hatását mutató gitártéma, jungle-, dub- és triphop-befolyás, meg persze sok rock is. De nem egyértelműen techno-rock, nem jungle stb. Sokféle hatást mutat, új kontextusba helyezett korszerű hangszerelési megoldások jellemzik. Stúdiótechnikai szempontból nagyon tömény és többsíkú lemez a Hűség.«

wanted: A borítóval nem nagyon tudtam mit kezdeni, számomra túlontúl eklektikusra sikeredett: New Age, Terminátor, Dobberman, Mátrix. De mi volt a cél?

-A borító csupán egy időjáték: a '80-as években divatos jövőkép felmelegítése volt a cél. Mad Max, Szárnyas fejvadász, ezek. Formai játék, de ennek nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani. Ugyanakkor elmondható, hogy ekkora energiát Magyarországon nem szoktak lemezborítókba fektetni. Nagy túlzással úgy fogalmazhatnék, hogy a borító kedvéért leforgattunk egy filmet.
Emmer Laci olyan minőségű képeket készített, amelyek nyugodtan benne lehetnének bármelyik nyugatóeurópai lemezborítóban. A papír matt lakkozást kapott, így ugyan drágább, de azért ügyeltünk ezekre az apróságokra, külsőségekre, hogy a lemezt már kézbe venni is jó érzés legyen. Nem tudom, hogy ez trendinek nevezhető-e, de ha Magyarországot nézzük, akkor nem hiszem. Egyébként a képek nem kötődnek szorosan a dalokhoz, szerintem nem is nagyon kell.

...folytatás a wanted novemberi számában!

hirdetés
hirdetés