Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Kiss Erzsi: Magabiztosabbá váltam, jobban tudom, hogy mi nem tetszik a világban, már jobban zavar a zenében is néhány dolog. A másik az együttes változása és ennek hatása: G. Szabó Hunor dobos és Vajdovich Árpád basszusgitáros jelenléte több új számot eredményezett, olyanokat is, ahol már nem én hoztam a kezdőmotívumot, hanem ők, és arra találtam ki folytatást. Érezhetők a nagyobb stílusjátékok vagy utazások a hangulatok között.

Wanted: Ha a zenekarból téged meg a dobost kiveszünk, akkor az a jelenlegi felállású Kampec Dolores. Az utóbbi időben Hajnóczy Csaba csapata is az etno-rock, a world music, az etno-dzsessz felé ment el, példa rá az utolsó lemezük. Te is hatottál rájuk vagy ez oda-vissza történt?

Kiss Erzsi: Mindenképpen hatunk egymásra. Tehát én hozom a dallamot, és ami hozzárakódik, az az éneklésemet is megváltoztatja. Ami esetleg egy szólamban előadva finom kis népi ének vagy csak pusztán egy dallamocska, az a dobokkal, a basszussal és az egyéb hozzákerülő hangszerekkel lehet, hogy megkeményedik, de valamilyen változás biztosan történik. Tehát a közös munka eredménye, ami létrejön. Vannak számok, ahol a próba improvizációin keresztül alakult ki, hogy Kenderesi Gabi és Szandtner Anna hol kezd és mit énekel, de sok számban egy az egyben elmondtam, előénekeltem, hogy mikor mit adjanak elő. A lemezen egyszerű dolgom volt, mert nem két vokál, hanem sokszor három szólal meg mögöttem, s előfordult, hogy mind a hármat én énekeltem föl. Szeretném még tovább bővíteni a vokális részeket, férfi hanggal gazdagítanám a hangzást.

Wanted: Korábban mesélted, hogy akár otthon is beugrik egy kis motívum, bármilyen foglalatosság közben jöhetnek ilyenek. Az új lemez dallamai is így jöttek össze?

Kiss Erzsi: Továbbra is így. Vegyük az Arő kezdését, vagy akár az egész hangulatát, a fémesség behozását, meg lett keményítve a szám hangzása_ Amikor elmegy mellettünk egy autó, amiben bömböl a zene, sokszor csupán azt halljuk, hogy dübörögnek a basszusok. Tehát valamit kihallunk belőle, de nem a teljes zenét, igazából olyan, mintha lüktetne az autó. S egyszer egy ilyen lüktetés megfogott, és miután nem tudok kottát írni, nem tudom másként megfogni az érkező motívumokat, ezért ezt mindig lefordítom a magam nyelvére, nem dúdolgatom, hanem rögtön szövegben jelenik meg. Általában az alapok születnek meg először, erre építem fel magát a számot, aminek nem sok köze van az eredeti impulzushoz, ez így született. Az Án ájrere meg úgy, hogy egy klasszikus ős-rock indított el egy másik motívumot: _ tanadudap, dö tanadudap_ kezdi a basszus (Kinks: You Really Got Me). Az alapérzés, az alap kis három szótag innen származik, ebből bontottam ki a számot. Gondolom, az ember hét taktusig kölcsönözhet, de ez a kis motívum egy egészen más dolgot indított el. A címadó Deladela meg a Peuee teljesen az enyém: ahogy az ének hallható, abból indult ki a dal. Az Uuu és az Okatummate pedig az Árpi basszus és a Hunor ütős alapjára találódott ki.

Wanted: És a Francia? Aki nem érti a nyelvet, azt hiszi, hogy ez egy sanzon vagy francia sláger. Engem először Vanessa Paradis dalaira emlékeztetett_ Francia zenéket hallgattál és így szűrődött le benned, vagy egyszerűen csak kipattant belőled?

Kiss Erzsi: Kipattant. Általában sokszor improvizálok otthoni zenehallgatás közben, élvezem, ha hozzáénekelek pár szólamot. Így még a nagy nevek is vokalistává válnak abban a pillanatban. A Francia egy gitár és basszus szólamra született, Árpi és Hunor hozták a próbára, és én abban a pillanatban ezt a franciás hangot és nyelvet ütöttem meg. Kicsit zavart is, hogy ennyire direkt módon franciának hat a szöveg, de úgy tűnik, hogy másokat kevésbé. A harmadik vagy negyedik mondatban van egy értelmes rész: Holnap este vacsoráztunk. Nyelvtanilag nem helyes, de van értelme, ami teljesen tudattalanul alakult ki. Ez a szám nem is születhetett más szövegre, és ez vonatkozik a többire is, nem énekelhetők akárhogyan. Bár nem szívesen használom azt, hogy blabla vagy halandzsa nyelv, még nem találtam ki pontosan, hogyan lehetne ezt megfogalmazni, ez egy zenei nyelv. Van úgy, hogy nem találok vagy elfelejtek szavakat a számokban, és oda konkrétan más nem illeszthető be. Semelyik dalt sem lehet akárhogy énekelni.

Wanted: A nyitó dal, a Deladela zeneileg és énekben is nagyon el lett kapva, ilyen finom ütős hangzásra felépített számot ritkán hall az ember. Milyen zenéhez lehetne hasonlítani?

Kiss Erzsi: Talán a derbuka miatt törökös, de mindenképpen keleties. Ahogy bejön a basszus, nekem a Jack London tévéfilmsorozat ('70-80-as évek) hangulata, világa, kellemes zenéje ugrik be, ezt hallom vissza vagy erre emlékeztet, amit az Árpi hozott. Az Artus Táncszínházban, ahol már második alkalommal játszom és énekelek, októberben volt öt előadásunk több külföldi szereplővel, videóművésszel, táncossal, akik Svájcból, Izraelből, Németországból jöttek. Itt nem csak énekeltem, hanem megnyitottam magát az előadást, mint egy kiállítást. Építészek, fotósok, festőművészek, tehát több művészeti ág képviseltette magát a táncon, a zenén és a színjátszáson kívül. Én mint szövegmondó, színész, kutató tudósasszony jelentem meg fehér köpenyben, persze énekeltem is. Volt benne játék improvizáció is, nemcsak hanggal, hanem helyzetekkel: egy sámlin ültem, az izraeli videóművész pedig úgy feküdt, hogy egyben ő is rajta volt a sámlin. Az ölemben meg egy fiók, abból a fiókból mindenféle dolgot szedtem elő, amit ő nem tudhatott, hiszen nem láthatta. Jövőre egy jobban kidolgozott változata kerül majd színre. Most, a záró bulin a Santana, Fatboy Slim, a Red Hot Chili stb. után lejátszottam a Deladelát, erre felállt mindenki a helyéről és lett aztán nagy felszabadult táncolás, annyira élvezték. Tehát le van tesztelve, hogy igen jó hangulatú, táncos, nagyon pozitív szám, ami tökéletesen működik.

Wanted: A primitív kultúrákban ma is létező valamilyen nagyon ősi dolgot ragadsz meg, és éppen ezért lehet ilyen hatásos ez, az egyszerű dallamok, az ismételgetések, repetíciók és a kibontakozó variációk.

Kiss Erzsi: Ha ezt hallod, ez teljesen tudatalatti lehet, mert erre én nem készülök. Ez nem egy tudatos elhatározás, nem egy direkt felépített dolog, hogy milyen stílust szeretnék elkapni, hanem mindig jön valami, ami ha találkozik az együttes fantáziájával, akkor megszületik. Ha meg nem, akkor megszülethet persze más formában is. Vannak olyan felvételeim, ahol én énekeltem fel több sávon a számot és van, ami még nem sikerült az együttessel. Ami nekem a világ zenéjéből tetszik, hat és magával ragad, az általában mindig valami szertartáshoz tartozó ének vagy ritmus, vagy egy szertartás része, közös tánc, ünnep része, ahol gyerekek, férfiak vagy asszonyok énekelnek_ az se jó, hogy képzetlen hangon, mert nem tartozik a tárgyhoz, hogy képzett vagy képzetlen. Egyszerűen az ő hangjukon, ami mégis elragadó, és ami nemcsak hogy nem lekottázható, hanem itt, Európában ezt nem lehet megmutatni úgy, mint pl. egy régi ember népi énekét, magyar népi zenéjét. Mint amikor halljuk, hogy eredetiben egy bácsi elénekel egy szép régi dalt, és azt hallva megtanuljuk "még szebben elénekelni". Erre nincs lehetőség ezeknél az ősi ázsiai vagy afrikai szertartászenéknél. És nem is ez ebben a csodálatos, hanem hogy ezek ragadnak el engem igazából, ezektől borzongok. Bármit csinálok, éppen mosogatok vagy kinyitom az ajtót, ha ezt meghallom, akkor elragad.

Wanted: Mondtad, hogy nem nagyon követed a világ zenei eseményeit, mégis miket hallgatsz, népzenét vagy mást is?

Kiss Erzsi: Néha nézem az MTV-t, meg a Z+-t vagy hogy is hívják a magyar zenetévét_ Néha a rádióból is hallok érdekes zenéket. Tudok például a Gorillazról, nagyon tetszik, az egyik számukra, ahol még nem énekelnek, de elindul, valami jót hoztam össze. Szoktam együttesek régi zenéire új dolgokat kitalálni, nagyon élvezem a teljes zenekart az énekem alatt. Ilyenkor ugyanúgy, mint gyerekkoromban, elszállok és elkerülök arról a helyről, ahol éppen vagyok.

Wanted: Elég sokat koncerteztél az öt év alatt, hogy érzed, sikerült mindig megfelelő közönséget találni erre? Mik a tapasztalataid itthon és külföldön?

Kiss Erzsi: A közönséget ilyenformán értékelni, hogy megfelelő vagy nem megfelelő, inkább kihagynám. Mert a magunk vagy éppen a technika részéről felmerülő problémák lehetnek azok, amitől egy koncert jó vagy rossz. Vagy esetleg a helyek bizonyos hangulata, fényei, vagy épp a műanyag székei hatnak vissza ránk, de ez pillanatok alatt el tud múlni. Tény, hogy a helyek hangulata a nézőkre is hat. Általában nagyon élvezem a koncerteket, és úgy veszem észre, hogy a magyar közönség nagyon szereti, érzem mosolyt, a jóindulatot irányunkban. Hogy ez jó dolgot tud tenni mindenkivel, és valami vicceset, játékosat, megmosolyogtatót hoz az életünkbe, hogy azért már ne vegyük olyan komolyan a dolgokat. Hogy az a szám is, amit komolynak érzünk, alapjaiban az is csak egy kamu - másképpen fogalmazva halandzsa- vagy blabla nyelv. Tehát üzenem mindenkinek, hogy amikor csak tud, próbáljon felszabadulni, és ne vegye komolyan a dolgokat, és ha jól érzi magát, akkor engedjen annak a jó érzésnek, engedje el magát, és szórakozzon és mosolyogjunk együtt és csináljunk szép világot magunk köré.
Külföldön, Csehországban, Szlovákiában mindig nagyon forró a hangulat. Nem tudom, hogy mitől, de már az első szám után hömpölyögnek a csehek, igazából még be is ugorhatnék közéjük, és valószínű, hogy vinnének is egy darabig a tenyerükön. Fantasztikus a szeretet és az elfogadás, van úgy, hogy együtt éneklik velünk a számokat, csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni róluk. Nyugat-Európában: Hollandiában Amszterdamban és kisebb helyeken, meg Németországban Berlinben, Hannoverben és Dortmundban ugyanúgy megvolt a szeretet, a jó fogadtatás. Talán a nyugati mentalitásból - bár utálok általánosítani - következik az, hogy mennyire táncolnak, vagy hogyan élik meg azt, amit tőlünk kaptak. Itthon pedig Kapolcson érzem mindig azt, hogy olyan emberek jönnek el, akik mintha egész évben a koncertre készülnének. Van úgy, hogy találkozom emberekkel vidéki városokban és mondják, hogy majd jönnek Kapolcsra_ pontosabban Taljándörögdre, fantasztikus találkozóhely, mindig óriási a szeretet. Nem akarom ezt a szót meglovagolni, de amikor ezt a mosolyt és elfogadást érzem, csak effélére tudom lefordítani. Csodálatos érzés ez úgy, hogy se énekesnő, se igazából egy mai külsejű bombázó nem vagyok és mégis ilyen nagy a rajongás, csak úgy magában ezekért az egyszerű dolgokért, amiket nyújtani tudok.

Wanted: Két lemezed megjelent ebben a Magyarországon különösen, de külhonban is eléggé egyedinek számító általad kitalált műfajban, és a színházi dolgaid is működnek. Jó passzban vagy? Hogy érzed magad mostanában?

Kiss Erzsi: Azt csinálom, amit szeretek, de még több dolgot szeretnék tenni. Ettől a lemeztől is nagyon várom, hogy több lehetőség hullik az ölembe, tehát több és többféle ember fog tudni rólam. Szeretnék alkalmazott zenét is csinálni, más előadásokhoz is_ meg többféle zenésszel is együtt dolgozni, szeretnék írni olyan számokat, amiket nem én énekelek el. Szeretnék dj-kkel együtt dolgozni, mint ahogy már volt is erre példa (az Ambient Sátorban a Szigeten, vagy épp a Chi Recordings Dub Local válogatásán a Moxa című számban: Amb feat. Kiss Erzsi). Szeretem a zenét és mindenkit, aki valamit bármilyen műfajban hozni tud és jó. Persze ez is nehéz, mert a jó teljesen szubjektív, de ami hat, abban nagyon szeretnék részt venni, többféle emberrel, zenésszel, stílussal találkozni, és együtt dolgozni.