Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Kubányi Bálint: Voltak a zenekarban kisebb-nagyobb gondok már az előző lemez kapcsán is, Pali úgy érezte, hogy nem vesz részt 100%-ig a dologban. Ez igaz is volt, mondjuk, mi nem raktuk volna ki, de ő egyszer csak úgy döntött, hogy kiszáll, nem csinálja tovább. Kis gáz volt, hogy mi legyen, keressünk-e új énekest, de ez tök nehéz dolog. Gitárost még csak talál másikat az ember, de frontembert, vagy billentyűst_

Hosszú Gábor: Kikérem magamnak!

B: Először megpróbáltuk Gáborral, úgy éreztük, meg tudjuk csinálni mi négyen, nem kell bevenni mást. Eleve, ha egy közösség összekovácsolódik, nagyon nehéz bevenni egy új embert, ezért nekikezdtünk, nagy reményekkel, szívvel-lélekkel csináltuk, de be kellett látnia neki is, meg nekünk is, hogy ez igazából nem megoldás. Ő nem frontembernek való, nem tudom, miért_

G: Én nem vagyok elég gátlástalan ehhez a dologhoz. Másrészt amíg korábban a ritmusszekció meg a zene mindig teljesen együtt volt, jó imprók voltak, és jól játszottunk együtt, addig a frontemberség miatt ezt elhanyagoltam, és se a gitározást, se az éneklést nem tudtam jól csinálni. Így Bálintra testáltuk a frontemberi szerepet, ha ő sem válna be, még ott van Zsolt, illetve Padre_

Hammer Zsolt: Amikor Pali kivált, lekötött koncertjeink voltak, és elég idegesítő volt, hogy azokat a számokat, amelyek már iksz ideje megvoltak, gyakorlatilag harmadszor tanultuk be, mert Gábornak és Bálintnak meg kellett oldaniuk azokat az énekrészeket, amiket korábban Pali csinált.

B: Ezt elkerülendő, most teljesen új műsort csinálunk. Tudjuk, hogy ez faszság, de mi állandóan elsütünk ilyeneket, ráadásul, azzal kínlódni, amit Pali csinált, felesleges, azt nem lehet visszaadni. Az a Publo Hunny az a zenekar volt, amiben Keleti Tamás dobolt, Pali énekelt, és úgy volt jó, ahogy volt, főleg az elején. Akkor a zenekar pályafutása felfelé ívelt, aztán később, amikor szépen lassan kezdett ereszkedni, megpróbáltuk évekig erőltetni ugyanazt, abból az első svungból, amiből a kezdetnél szólt a zenekar, de ez nem ment, mert már nem olyanok voltunk, mint az elején. Nekünk már voltak konkrét ötleteink, de aztán kurva sok dolgot a Tamás miatt nem csináltunk meg, nem azért, mert ő nem jó dobos, átszakítja a falat, úgy dobol, csak éppen nem lehet vele megbeszélni, hogy itt most ezt kéne vagy azt, mert ahhoz túl arrogáns ebben a dologban.

Zs: Volt az AC/DC-remix, amit csináltunk, ott például pont Tamás miatt iszonyú hosszú ideig tartott az egész, mert nem tudtunk vele semmilyen szinten egyességre jutni, olyan szinten mást akart, mint mi_

B: A legfőbb ok igazából pont az, hogy emberileg távolodtunk el, mi hárman nagyon együtt voltunk, Tamás meg mindig mást csinált, úgy pedig nem lehet zenélni, ha emberek nincsenek jóban.

Zs: Fagyos légkör kezdett kialakulni, felmentünk hozzá megbeszélni a dolgot és annyira absztrakt ötletei voltak, hogy mi majd megcsináljuk a számokat, ő meg a végén rádobol, és találkozunk egyszer egy hónapban_

B: Mivel nem volt dobos, akivel tudtunk volna játszani, egyre újabb módszereket eszeltünk ki, például elkezdtünk gépekkel dolgozni. Ez valahol jó, mert kurvára beindulsz, de nem egy olyan dolog, amit meghallgatsz, és azt mondod: "De jó, ilyet még nem hallottam!" Ezek után a Padre lejött, elkezdtünk négy élő hangszerrel játszani és úgy elindultak a dolgok, hogy egy hónap alatt most már a nyolcadik számot csináljuk, és úgy tudunk próbálni, mint régen. Még azt is meg lehet csinálni, hogy ha a Zsolti meg a Padre azt mondják, nem érzik a dolgot, amiről beszélünk, akkor a Gábor énekel helyettem, én meg odaülök a dobhoz és kipróbáljuk. Ilyenekről régen szó sem volt, mindenki ült, vagy állt a hangszerénél, aztán, ha valami nem ment, bekussoltunk, rossz lett a kedvünk, felmentünk inni egy sört, aztán hazamentünk. Most meg zenélünk három órát kurva keményen, és csak aztán rúgunk be_

Zs: Kialakult egy ördögi kör, a koncerteken is éreztük már, hogy egy régi feelinget nyomunk, de nem tudtunk kiszakadni belőle, aztán mikor elkezdtünk gépezni, éreztük, már máshogy mennek a dolgok. És akkor jött Padre, leült a dobhoz, és olyan volt, mintha világéletünkben együtt zenéltünk volna. Nem kellett megdumálni, hogy mi legyen, és pont olyan dobokat hozott, amiket mi szerettünk volna. Ő nem egy képzett dobos, viszont pont azt a dolgot érzi, ami most nekünk nagyon bejön, amitől pillanatok alatt ugranak ki az ötletek.

G: Ez azért érdekes, mert egy közösséget, pláne egy zenekart a leggyengébb tagja határoz meg. Mi hárman, amikor benne voltunk valamiben, mindig teljesen komolyan is gondoltuk, például, amikor megcsináltuk a Millió kislányt, mindenki kérdezte, hogy "most vicc ez a szám?" Nem volt az, de egy évvel később eljátszani már ciki volt, meg az egész dologba már nem tartozott bele, elmúlt, túl akartunk lépni a dolgon és a Tamás miatt nem lehetett. Épp ezért éreztük, hogy változtatni kell, de vagy nem mertünk, vagy nem tudtunk_

B: Persze, mert mi vele is egy család voltunk, de egy idő után olyan szintre jutottunk, hogy már tenni kellett valamit. A Padre sztori egyébként úgy néz ki, hogy amikor egy zenekar szarban van, akkor azok, akik benne vannak, elkezdenek más projektek felé is elmenni, mert megmagyarázzák maguknak, hogy "Jó az, ismerkedni". Ez igaz is, de ha egy zenekarban nincs gond, akkor ez meg sem fordul senki fejében. Ha a csajoddal minden rendben van, nem baszogat és oké a szex, akkor biztos, hogy nem mész sehová... Gábor például elkezdett egy zenekarban dobolni, én is kipróbáltam valamit, lementem a próbára, és az a fonák helyzet alakult ki, hogy bár nagyon jó fejek voltak, meg aranyosak, de nem állt össze igazán a dolog, viszont meghallottam a Padrét, és akkor rögtön mondtam a többieknek, hogy "Gyerekek, megvan a dobos!" Erről ő még akkor nem tudott, de amikor hívtuk, szívesen lejött, és az a csúnya dolog történt, hogy szépen elszippantottuk onnan.

Zs: Amikor felmentünk Tamáshoz, próbálkozott mindennel, mi meg életünkben először elég keményen kitartottunk, nem úgy, mint korábban, amikor valaki mindig bemondta az unalmast.

B: Ő azt gondolta, hogy beszélgetünk kicsit, megrójuk, meg mondjuk, hogy szedjük össze magunkat, de sajnos nem ez volt, mert úgy mentünk oda, hogy már döntöttünk. Ő még reménykedett picit és amikor tudatosult benne, hogy mi van, egyszer csak elhallgatott, rágyújtott egy cigire, és azt mondta, "Ezt a cigit elszívom, aztán mentek!" Mondtuk, jó, mert éreztük, hogy tök gáz az egész, érthető, hogy ideges, csak amikor már kezdtünk fellélegezni, mert csak két szippantás volt a cigiből, akkor mondta, hogy "Akkor azt a pénzt, gyerekek_!"

Mármint a kiadó költségeit?

G: Igen. Egy kiadó, amikor felvállal egy zenekart, azért teszi, mert úgy látja, hogy abból a produkcióból lehet pénzt csinálni. Ehhez sajnos be kell fektetni egy összeget, ami a kiadó rizikója, és ő utána nem vonhatja felelősségre a zenekart, ha az mindent megtesz, megcsinálja a lemezeket, ott van az interjúkon_ A lényeg, hogy ez a pénz elveszett, veszteséges lett a projekt.

És most hogyan tovább?

Zs: Új lemezt készítünk. Azon próbálkozunk, ha megvan egy szám, rögtön felvesszük, és csak ha valaki úgy érzi, jobbat tud csinálni, akkor játssza fel újra a részét. Az a legjobb, amikor egyből fel tudod venni, akkor van egy olyan feelingje, amit később, hiába próbálkozol, nem tudsz reprodukálni.

B: Eddig minél többet pöcsöltünk, annál rosszabb lett az eredmény, az első kislemez volt a legjobb, gyorsan megvoltak a számok, gyorsan felvettük, tudtuk, mit akarunk. Meg az van, hogy elmész egy stúdióba, tök jól énekelsz, úgy érzed, elkaptál valamit és akkor egyszer csak megáll a zene a fülhallgatóban és amikor kérdezed, mi van, a túloldalon mondja a csávó, aki nyomja a piros gombot, hogy "Ezt vesszük újra, nem, mert rossz volt?" Pedig kurvára nem az az érdekes, hogy az ott hamis volt, vagy elcsúszott_

G: Erre élő példa nálunk a Please című szám, a Pali énekelte fel, egy csomó helyen hamis, de egyszerűen kibaszott jó! Most nem a saját számunkat akarom dicsérni, de minden benne van abban az énekben, amiről az a szám szól. A zenészek általában nem merik felvállalni ezt, mindenféle standard dolgokra gondolnak, ne legyen hamis, a helyén legyen, satöbbi és emiatt készülnek nagyon átlagos dolgok. Ha megnézzük a zenei életet, azok az igazán ütős sztorik, amikor valaki valami új dolgot talál fel. Mint például a Chemical Brothers, akik olyan pofátlan dolgokat művelnek, hogy egyszerűen el van hűlve az ember, hogy ezt hogy merték megcsinálni, hogy jutott eszükbe? Pedig baromi egyszerű, két szarrá szívott csávó valamit odébb tekert, közben halálra röhögték magukat, és arra gondoltak: "Ezt figyeld, öreg, ez marha jó, hö-hö!"

B: Mostanra azt vettük észre, azok a dolgok nem tetszenek, amik kamuk, és a legtöbb zene tele van ilyenekkel, szőnyegeznek a szintivel, hasonlók_ Szerettünk volna modern ritmusokat, de amikor géppel csináltuk meg, semmilyen nem volt. Padre pont azért tetszett, mert ő nálunk fiatalabb, és amikor elkezdett dobolni, már ezeken nevelkedett, ezek csúsztak a vérébe. Ezeket a ritmusokat nevezhetjük dob-groove-nak is, de azt mások mini-discről nyomják, pedig sokkal jobb, ha egy csávó élőben játssza. Még akkor is, ha esetleg nem olyan hulla pontos, de kit érdekel, ha a másik két emberrel együtt van?

Zs: Írtunk mi géppel számokat, de mikor próbáltuk lejátszani élőben, nem működtek. Ha megcsinálsz rendes hangszerrel egy számot, azzal bármit csinálhatsz, működni fog.

B: Modern dolgokat szeretnénk, akusztikus hangzásban, a gitárt torzítás nélkül, és mivel énekelek, én is sokkal kevesebbet billentyűzöm. De ez nem is baj, a billentyű tényleg sokszor elég kamu, igaz, most megtaláltam azt a 25 éves hangszert, ami három hangot tud, de az nagyon állat! És csak akkor játszom rajta, amikor nagyon kell. Három hangszerrel simán lehet jót csinálni, meg persze ének kell, ha két ember ott süvölt, az 50%-ot simán rárak egy produkcióra.

Zs: Az a billentyű, amit most a Bálint játszik, felfogható úgy is, mint egy másik gitár, de olyan durva hangja van, amit semmi mással nem lehet produkálni, mintha egy basszust, meg egy gitárt összevonnál.

B: Koncepció az is, hogy senki nem virgázik, mert nem is tud senki_

G: Meg lehetne tanulni ezt a dolgot, mert nyilvánvaló, hogy akinek van érzéke ehhez a zenéhez, az meg tud tanulni szólózni is, de szerintem a szólózás egy öncélú dolog, arról szól, hogy mennyire király vagy. Nagyon kevés olyan szóló van, amire azt mondom, zseniális, de az általában egy-két hangból áll.

És hogy álltok a szövegekkel?

B: Én abszolút azt gondolom, hogy kell magyar szöveg, és lehet is jó magyar szöveget írni, csak mi nem nagyon tudunk. Nem vagyunk őszinték a szövegek terén, csak hülyeségekről írunk, azok viszont annyira durvák, hogy nagyon egyszerű képet festenének rólunk. Egyelőre ezért angolul írtunk, úgy könnyebb felvállalni ezt a nagyon egyszerű dolgot, mert jól hangzik, és nem olyan egyértelmű, viszont most rendesen megcsináltuk, hagytuk a hunglisht. Egyébként - biztos valami perverzió ez nálam - én szeretek slágert csinálni, és komolyan bízom abban, hogy most csináltunk legalább hármat, amikre, ha íratunk egy jó magyar szöveget, akkor be fogja karmolni akármelyik kiadó.