István, Vajk
17 °C
22 °C

Az oled harca a kvantumpontokkal

000 ARP3638400
2016.12.21. 11:54
0 hozzászólás

Aki a mostani karácsonyi szezonban akar tévét venni, nem egyszerű a dolga. A 3D már szinte nem létezik, legalábbis az otthoni televíziózásban nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket. A gyártók most a felbontásban és a képminőségben keresik a kiutat. Ez annyira azért nem meglepő, hiszen a televíziózás mindig is erről szólt: minél szebb, minél jobb minőségű képpel kápráztassák el a felhasználót, aki meg is veszi majd a legújabb tévécsodákat.

A tévépiac ugyanis átalakulóban van. Míg néhány évtizeddel, sőt akár néhány évvel ezelőtt is hosszútávú befektetésnek gondolták az emberek a televíziót, ma már ez az idő megrövidült. Mert hiába működne gond nélkül a tévé simán 10-15 évig, ide is betörtek a fogyasztási trendek, a felhasználók már rövidebb időre terveznek. Legalábbis a fejlettebb piacokon, de a gyártók az összes piacon szeretnék megpörgetni az eladásokat és a tévécseréket.

A felhasználók azonban nem fogják lecserélni a tévéjüket, ha nem találnak ki állandóan valami olyan újdonságot, ami miatt ez megérje. Néhány évvel ezelőtt a 3D volt az a hívószó, ami miatt azt remélték a gyártók, hogy a többség lecseréli készülékeit. Sokan meg is tették, de nem a 3D miatt, hanem éppen akkor volt a nagy hd-forradalom, vagyis akkortájt javult látványosan a képminőség és a felbontás. Annyira látványosan, hogy az az egyszeri felhasználónak is észrevehető volt. Vajon most mi a helyzet, mikor jön el a következő forradalom a televíziózásban? Ennek próbálunk utánajárni.

Rövidítések dzsungele

A tévépiac viszonylag gyorsan fejlődik, legalábbis néhány évente új kifejezéseket kell megtanulnunk. Néhány évvel ezelőtt még a plazma és az lcd között dúlt a harc, aztán a plazma fokozatos visszaszorulásával jött az led. Ma már ezek a kifejezések is a múlthoz tartoznak, azt kell megtanulnunk, mi az uhd felbontás, az oled és a qled.

Az oled egy viszonylag régi technológia, legalábbis a hdr-hez és qledhez képest a televíziózásban. Organic Light Emitting Diode, szerves fénykibocsátó dióda rövidítése. Ez egy olyan led, amiben a fénykibocsátásért felelős réteg szerves vegyület, amely elektromos áram hatására világít. A legfontosabb különbség az lcd (ugye ezek az előző generációs tévék) és az oled között, hogy az oled háttérvilágítás nélkül is működik. Az olednél a pixelek magukban is képesek világítani, míg az lcd-nél kell a háttérvilágítás. Az olednél egy pixel ki tud kapcsolni, ha fekete színre van szükség, az lcd ehhez képest csak relatív feketét képes mutatni, ami a többihez képest fekete.

Tényleg óriási volt, amikor az első oled-tévék megjelentek, senki nem látott még olyan képminőséget (és olyan feketét), emiatt a színek is élénkebbnek tűnnek és a tűéles kép miatt tényleg tökéletes volt az élmény. Dizájnban is mások voltak az oledes készülékek, mert a technológia sokkal vékonyabb kialakítást is lehetővé tett és az oled-tévék kevesebb áramot is fogyasztottak. Itt jelentek meg először a hajlított kijelzők, amely valójában sokat nem ad hozzá a valódi élményhez, de legalább azt érezhetik a vásárlók, hogy valami nagyon menőt vettek. 

Az oled kifejlesztése nagyon sok évbe és rengeteg pénzbe került, ráadásul gyártásuk a mai napig sokba kerül. Emiatt népszerűbbek még mindig a sima ledes tévék, hiába adnak láthatóan jobb képet az oledes készülékek. Eleinte kevés gyártó mert emellé állni, az LG volt az első, amely teljesen ráállt az oledes modellekre. Ráadásul ők nem sima oledet, hanem woledet (white oled) gyártanak, amely egy újítása a hagyományos olednek.

A qled-nél már nem pont ez a helyzet. Felépítése nagyban az oledre épül, így kifejlesztése is sokkal rövidebb ideig tartott, és persze olcsóbb is volt; ugyanazt a tudást használják a qlednél, mint amit az olednél.

A qled-nél ugyanis (Quantum Dot Light Emitting Diodes) az oled-et kombinálják a kvantumpöttyökkel (quantum dot). A technológia lényege, hogy nanorészecskékkel turbózzák fel a ledes háttérvilágítású lcd-tévék képminőségét, egészen pontosan a fényerőt, a kontrasztot és azzal a megjeleníthető színek spektrumát. Az eljárás a felbontástól független, vagyis a hd-s, 4K-s vagy a későbbi még több képpontból álló kijelzők képminőségét is lehet vele javítani. Ráadásul a qled sokkal kevesebb energiát fogyaszt, mint az oled. A Samsung mutatott be ilyen tévéket és monitort a szeptemberi berlini IFA kiállításon.

De tényleg szebb?

Az elmúlt hetekben a Samsung és az LG legújabb modelljeit teszteltük, arra voltunk kíváncsiak, hogy egyszerű felhasználóként mennyire jön át az élmény. Tényleg van akkora váltás képminőségben, mint a full hd átmenetnél? Kicsit szkeptikusak voltunk, hogy látjuk-e a különbséget. De láttuk. Azt nem állítom, hogy megéri ezért néhány százezer forinttal többet kifizetni a legújabb modellekért, főleg azért nem, mert akkor nagyjából kétévente cserélhetnék a tévénket, annyira gyorsan pörög a piac.

Ráadásul ahogy az lenni szokott, a technika előrébb tart, mint a tartalomszolgáltatás. Egyelőre nagyon kevés a 4k tartalom. Néhány új sikerfilmet meg lehet venni 4k-lemezen is, de tévéadás például még csak kísérleti jelleggel sincs itthon. Egyes szolgáltatásoknál találhatunk ilyen tartalmat, például az itthon is jelenlévő Netflixen akad 4k-s film, de ez még kevés.

A televíziózási szokásokban az egyik legmeghatározóbb trend, hogy a felhasználók egyre nagyobb része második képernyőt is használ, vagyis mobilozik vagy tabletezik, gyakran tévézés közben. Ez gyakran kapcsolódik azzal, amit a tévén néznek, vagyis emailt küldenek, közösségi oldalakon tárgyalják ki a látottakat. A gyártók ezt felismerve megpróbálják összekapcsolni a két tevékenységet, ma már okostelefonról a tévére dobhatjuk át a nézett videót, vagy éppen a tévéadást tesszük át a tabletre, és a konyhában folytatjuk a film nézését.

Ez így nagyon jól hangzik, de a valóságban még elég kevesen vannak, akik ezt tényleg meg is csinálják. Pedig a tévék alkalmasak erre, sőt annyira könnyű átdobni a mobilon lévő videókat, mintha átkapcsolnánk egy másik csatornára a távirányítón.

A most kapható tévékbe sok kényelmi funkciót tesznek, mintha a gyártók végre átgondolták volna, hogyan használják otthon a készülékeket. Az egyik ilyen megoldás a csatlakozók kiemelése a tévéből. A Samsungnak létezik ilyen, One Connection névre hallgató doboza, amelyen a HDMI-ket, USB-portokat és digitális audiokimenetet helyezték el. A tévében így csak egy kábel van, a  többi ebben a dobozban. Így ha ki akarunk húzni valamit, nem kell behajolni a tévé mögé.

De ilyen megoldás a hangkeresés is, az LG tévéiben például a távirányítón keresztül lehet hangvezérléssel irányítani. Apropó, távirányító. A legújabb tévékhez már nem hagyományos, számokkal és gombokkal telepakolt távirányítókat adnak. A mai távirányítók úgy néznek ki, mint egy kontroller. Alig néhány gomb van rajta, ami azért jó, mert nagyjából tíz perces gyakorlás után teljes sötétségben is bármit be tudunk állítani a tévén, nem kell felkapcsolni a villanyt, nem is kell ránézni az eszközre ahhoz, hogy hangosítsunk, átállítsuk a szinkronhangot vagy kiválasszuk, melyik hangfalon szóljon a film.

És hogy merre tart a tévépiac? A tesztelt tévékből arra következtetünk, hogy még gyorsabb operációs rendszereket tesznek a készülékekbe, még inkább telepakolják mindennel, hogy ne csak tévék legyenek, hanem komplett szórakoztatóközpontok játékokkal, alkalmazásokkal. A gyártók azt szeretnék, ha a felhasználó reggeltől estig ezen lógna, akár tévézik, akár játszik, akár zenét hallgat, akár a családjának mutogatja a nyaralás képeit. És persze azt is szeretnék, ha elhinnénk neki, hogy mindig tudnak még jobb és még szebb képminőséget nyújtani. Ezt akár el is hinnénk, de az már egyáltalán nem biztos, hogy emiatt kétévente le is akarjuk cserélni a készülékeket.